BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Vegyes a kép a gazdasági teljesítményben

Magyarország területeinek és lakosságának kétharmadát veszítette el a békediktátummal. Tudósítóink arról adnak képet, hogy a­ döntés milyen következményekkel járt, és milyen gazdasági erőt képviselnek az elcsatolt területek.

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum következtében Magyarország elveszítette területének és lakosságának mintegy kétharmadát. A döntésnek nemcsak nemzetpolitikai szempontból volt negatív hatása, hanem gazdaságilag is: a termőföld 61,4 százaléka, a faállomány csaknem 90 százaléka, a vasúthálózat több mint 60 százaléka, a kiépített utak 64 százaléka, az ipartelepek 56 százaléka, a pénzintézetek közel héttizede került a szomszédos országok birtokába, ugyanakkor a gépipar több mint 80 százaléka az anyaországban maradt. Magyarország nemzeti vagyona az 1914 előttinek a 38 százalékára sorvadt.

Kevésbé fejlettek a dél-szlovákiai járások

A történelmi Magyarország széthullása idején a mai Szlovákia nem tartozott a fejlettebb országrészek közé. Pozsonyon és Kassán kívül más számottevő várossal nem rendelkezett, a fafeldolgozáson és élelmiszeriparon nyugvó gazdasága gyenge lábakon állt, a szakképzett munkaerő, az értelmiség hiánya pedig égető volt. A Csehszlovákiában továbbműködő országrész csak a hitleri Németország erősödése idején gyarapodott a Vág menti fegyvergyárakkal, emellett a fejlett cseh gazdaság egyfajta beszállítójává vált. Az 1948-as kommunista hatalomra kerülés után megkezdődött a tudatos iparosítás, az 1968-as prágai tavasz leverését követően az országrész fejlesztése még erőteljesebbé vált. Az 1989-es rendszerváltás idején – legalábbis a szocialista statisztikák szerint – a mostani Szlovákia területének gazdasági teljesítménye elérte a cseh részek teljesítőképességének 90 százalékát. 1989 és 1993 között azonban a GDP mintegy 27 százalékot zuhant.

A szerződést a felek 1920. június 4-én írták alá a versailles-i Nagy Trianon-kastélyban

Kárpátalja „kis Svájc” lehetne

Az elmúlt száz év során öt államhoz is tartozó Kárpátalja gazdaságilag nem a legszebb időket éli. Csupán néhány multinacionális nagyvállalat vetette meg a lábát, például a Yazaki, a Yabil, a Flextronics, a Fischer és a Skoda. Az 1,2 millió lakosú Kárpátaljára 1994-től 2020-ig csupán 360,9 millió dollár külföldi tőke érkezett, ráadásul a tendencia negatív sávban mozog. 2019-ben 23,6 millió dollár vándorolt a megye gazdaságába, egy évvel korábban még 3,4 millióval több. Az idei év első két hónapjában a kárpátaljai bejegyzésű cégek 224 352 ezer dollárnyi terméket exportáltak, az import 194 177 ezret tett ki. A magyar gazdálkodók számára az elmúlt években számottevő anyagi segítséget nyújtott az anyaország által meghirdetett Egán Ede gazdaságélénkítő program, amelynek keretében a farmerek mezőgazdasági gépeket tudtak vásárolni.

Erdély Románia motorja

Bár az elmúlt évszázadban Bukarest mindent megtett a régió fejlődésének fékezéséért, Erdély gazdasági szempontból Románia motorjának számít. A különböző régiók közül – az ország területének 42, lakosságának 34 százalékát kitevő – Erdély járul hozzá a legnagyobb, 32 százalékos mértékben a GDP-hez. Összehasonlításképpen: a fővárost, Bukarestet is magában foglaló Ilfov régió az ország GDP-jének 27, a déli Havasalföld 28, míg a kelet-romániai Moldva a 14 százalékát adja.

A Vajdaság Szerbiában az élen, a régióban elmaradott

Az 55 milliárd dolláros szerb GDP mintegy 27 százalékát termelik a Vajdaságban. A főváros a legerősebb ipari körzet, a GDP mintegy 40 százaléka ott keletkezik. Sumadija és Nyugat-Szerbia 19, Dél- és Kelet-Szerbia 14 százalékos részaránnyal szerepel a statisztikákban. De sok esetben a vajdasági cégek székhelye Belgrádban van, így az általuk termelt javak ott kerülnek nyilvántartásba. A Vajdaság viszonylagos fejlettsége az évszázados gazdasági hagyományoknak is köszönhető, amelyeket az elmúlt száz év restriktív politikája sem tudott teljesen lerombolni.

Fotó: Isza Ferenc / AFP

Fiume tovább fejlődött, a Drávaszög elszegényedett

A trianoni békeszerződés specifikusan érintette Horvátországot, hiszen nagyobb része jogilag nem volt a Magyar Királyság része. A Horvát Királyság 1102-ben perszonálunió révén került a Szent Korona alá, és mindig is magas fokú autonómiával rendelkezett. Éppen ezért 1920-ban az akkori magyar államvezetés egyedül a nyolc vármegyéből álló Horvátország elszakadását ismerte el. A nagyhatalmak ellenben az akkori Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatoltak két olyan területet is, amelyek korábban nem tartoztak horvát fennhatóság alá, de a modern Horvátországnak mára szerves részei.

További részletek és a teljes cikk a Világgazdaság csütörtöki számában olvasható

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.