Mihez kezdenénk egy hatodik ujjal?

Néhány évvel ezelőtt egy londoni tervező-designer, Dani Clode bemutatta az általa kreált „Harmadik hüvelykujjat” – számolt be róla a New Atlas.

A hölgy által tervezett robotujjat nyomásérzékelők vezérelték, és a testmódosítás futurisztikus, a filmművészetben már gyakran megjelenített elképzelései ihlették. Azért a „harmadik” nevet kapta, mert csak az egyik kézen lett elhelyezve az eszköz.

A londoni University College The Plasticity Lab intézetében dolgozó idegtudósok szinte azonnal felvették a kapcsolatot Dani Clode-dal. Kutatásukban ugyanis azt vizsgálták, hogyan alkalmazkodik az emberi agy az úgynevezett augmentatív technológiákhoz, valamint azok működtetéséhez, és a Harmadik hüvelykujjat tökéletes eszköznek találták ennek teszteléséhez.

A testbővítés egyre növekvő terület, amely az ember fizikai képességeinek bővítését célozza meg, ugyanakkor még nem rendelkezünk elegendő információval arról, hogy az agyunk ezt hogyan tudja feldolgozni

– ismertette Tamir Makin, a The Plasticity Lab vezetője.

A kutatáshoz az intézet 20 önkéntest toborzott, akik egyenként 5 napot töltöttek a laboratóriumban a Harmadik hüvelykujj használatával. Ezen felül arra bátorították őket, hogy vigyék magukkal a készüléket, és naponta 2-6 órán keresztül próbálják használni mindennapi életük során is.

A kutatás elején és végén az összes résztvevőt MRI-vizsgálatnak vetették alá az agyi aktivitás nyomon követése céljából, miközben ujjaikat mozgatták. Az elemzéshez egy tízfős kontrollcsoportot is felvettek, akik ugyanazt a tevékenységet végezték, de a Harmadik hüvelykujj egy statikus, nem mozgatható változatát viselték.

A kapott eredmények meglepőnek bizonyultak, hiszen már az öt napos program után változások jelentkeztek az agy szenzomotoros kérgében, leginkább a kézábrázolásért felelős területen.

Amikor eszközöket használunk, akkor az agy nem változtatja meg kezünk biológiai megjelenítését, így például a kalapács használatakor is megérti, hogy csak megfogtuk az eszközt, és továbbra is észleli öt ujjunk alakját és elhelyezkedését.

A kutatás eredményeit feltáró tanulmányban fontos elem volt az a megállapítás, hogy a kéz ábrázolása milyen gyorsan megváltozott, és az egyes ujjakhoz kapcsolódó agyai aktivitás kevésbé rajzolódott ki egyértelműen.

Az eredmény azért különösen érdekes, mert például a kéz vagy a kar amputációját követően is az amputált testrész ábrázolása stabil marad az agyban, így az ilyen rövid idő alatt lezajlott változás egyáltalán nem volt triviális a tudomány számára

– fejtette ki Paulina Kieliba, a tanulmány első szerzője.

Az ötnapos tesztidőszak lezárását követően egy héttel újabb MRI-vizsgálatra került sor, amelyben kiderült, hogy az észlelt szenzomotoros változások normalizálódtak. Kieliba szerint ez a tesztidőszak rövid mivolta miatt lehetséges, a hosszabb használat hatásai ettől eltérőek lehetnek. Emiatt további, és sokkal komolyabb kutatásokra lenne szükség, hogy kiderüljön, a testbővítő eszközök tartósan megváltoztatják-e az agy testvezérlési képességeit.

A kutatás által felvetett kérdések az akadémiai kíváncsiság mellett a való életben is aktuálissá válhatnak.

Mi történik azokkal az emberekkel, akik a gyárban történő munkavégzés során hosszabb ideig viselnek extra karokat? Utána egyből képesek lesznek alkalmazkodni a normál testmozgásukhoz, amikor például hazafelé vezetnek?

– tette fel a kérdést Kieliba.

Biztosítanunk kell, hogy ezek az eszközök használat közben, azaz a munkavégzés során, és utána is biztonságosak legyenek viselőik számára

– zárta gondolatait.

Az ötletgazda Dani Clode is egyetért ezzel. Szerinte az is fontos kérdés, hogy milyen hatásai lennének annak, ha gyermekek vagy serdülők kapnák meg ezeket az eszközöket, akiknek az agya sokkal fogékonyabb még az új dolgokra.

Biztosnak kell lennünk abban, hogy ha megtanulunk irányítani egy augmentációs eszközt, azzal nem okozunk negatív hatást kezünk és testünk motoros képességeiben

– tette hozzá Dani Clode.