Afganisztán: mosolydiplomácia kérdőjelekkel

Roppant dilemma előtt áll a világ, elsősorban a Nyugat. Mi legyen a tálib kormánnyal? Elismerjék?

Ha igen, egy terrorista rezsimnek adnak diplomáciai menlevelet.

Ha pedig nem ismerik el, az Afganisztánban maradt külföldiek és a távozni készülő (ezt okkal tevő) afgánok határon túlra menekítése előtt csukhatják be a kaput  – olvasható a Figyelő helyzetértékelőjében. Emellett elveszítik annak a lehetőségét, hogy valamilyen formában részesei legyenek a majdnem negyvenmilliós ország további sorsa alakításának. Nem utolsósorban a kabuli (ideiglenes) kormány illegitimnek tekintésével, az Afganisztánnak való hátat fordítással vörös szőnyeget gördítenek az ország jövőbeli – elsősorban gazdasági – sorsát meghatározó kínaiak lába elé.

Mosolydiplomácia kérdőjelekkel

Sokasodnak a kérdőjelek a tálibok gyanús „mosolydiplomáciája” körül. Egyelőre hivatalosan egyetlen állam sem ismerte el az új kabuli rezsimet. Nem hivatalosan több tucat kormány kontaktált a tálibokkal, főként a két érintkezési ponton, Katarban és Törökországban. Kína és az Oroszországi Föderáció (OF) is kapcsolatban áll velük. Az afgán fővárosban a kínai, az oroszországi, a pakisztáni és az iráni nagykövetség teljes létszámmal működik, a nyugatiak távoztak.

Igaz, az 1996 és 2001 között fennállt tálib Afganisztáni Iszlám Emírséget is csak Pakisztán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek (EAE) ismerte el. A most szeptemberben felállt ideiglenes kormányban jelentős szerepet kaptak a fenti rezsim vezető személyiségei, köztük volt guantánamói foglyok. Kínai elemzők (Global Times) az új kabinet kapcsán kiemelik: a tálibok számára a belső problémáik megoldása, a stabilitásuk a fontosabb, nem pedig az, hogy mit vár el tőlük a nemzetközi közösség. Egyelőre működik az ország, Kabulban van víz, áram, és a hazai média, valamint a külföldi tudósítók is több-kevesebb szabadsággal dolgozhatnak.

Ugyanakkor óriási az infláció, az élelmiszer- és a készpénzhiány.

Afganisztán vízválasztó lehet a nemzetközi diplomáciában, olyan új formák kialakítását mozdíthatja elő, amelyekben a „klasszikus” kritériumok már nem vagy csak kisebb mértékben érvényesülnek. A Nyugat értékrenden alapuló eddigi hozzáállásán a pragmatizmus kerekedhet felül. Gondban van Moszkva is. Az oroszországi tömegtájékoztatási eszközökben a talibánról szólva megjegyzik, hogy az az OF-ben tiltott terrorszervezetnek számít… Ám a Kreml kezdettől fogva sokkal rugalmasabb kapcsolatokat épített ki a tálib vezetéssel, mint a Nyugat, így lépéselőnyben van ezen a téren.

Kínai hídfőállások

Ugyanez mondható el Pekingről is. Vélhetőleg Kína lesz az első nagyhatalom, amely valamilyen formában elismeri a tálibokat.

Még a nyúlcipőt elsőként felkötött és az államkasszát (169 millió dollárt) állítólag magával vitt Asraf Gáni elnöksége alatt működő utolsó afgán kormányzat idején Kína nyomást gyakorolt a kabuli vezetésre, hogy valamilyen formában kössön békét a talibánnal. Nem mintha Pekinget különösebben izgatta volna a megbuktatott afgán irányítók sorsa, hanem ily módon akarták előkészíteni a hatalom új birtokosai, a tálib rezsim elismerését.

Maguk a tálibok mondták ki, hogy a jövőben legfőbb külpolitikai-külgazdasági támaszuk a távol-keleti óriás lesz. Ez egybevág a pekingi érdekekkel. Kínának már jórészt megvan a kiépült infrastruktúrája az afganisztáni gazdasági behatoláshoz. A kulcs itt is az afgánok meghatározó fontosságú délkeleti szomszédja, a 165–180 nukleáris robbanófejjel felvértezett Pakisztán, amellyel Peking szoros gazdasági, politikai és katonai kapcsolatot épített ki. Iszlámábád hosszú ideig az USA régióbeli legnagyobb szövetségesének számított. Az utóbbi években azonban az ázsiai nagyhatalom irányába mozdult el, Peking legalább százmilliárd dolláros összértékű tőkét mozgat az országban. Évekkel ezelőtt megvásárolta a Pakisztán délnyugati csücskében lévő, az Arab-tengerre, az Indiai-óceánra kitekintő kikötőváros, Gvadar működtetési jogait.

Kína hatalmas fejlesztésbe kezdett.

2045-ig három fázisban kiépíti a régió legnagyobb kikötőjét, amely szupernagy, félmillió tonnás teherhajókat is képes lesz fogadni, s egy időben akár 150 ilyen óriást tud majd kiszolgálni. Gvadart Kínával Pesavaron keresztül az M8-as autópálya, majd az N5-ös, N35-ös autóút köti össze. Ebből ágazik le Pesavarnál a Kabulba vezető főút, amelynek első szakasza a legnagyobb határátkelőig, Torkhamig 51 kilométer. Onnan már afgán területen, Dzsalálábád érintésével eléri a fővárost. Ez Afganisztán legfontosabb útvonala. Része a pakisztáni–kínai tervnek az új selyemút kezdeményezés (BRI) egyik eleme, a Haibar-hágó gazdasági folyosó (KPEC) projektje, amelynek a megvalósításához két éve kezdtek hozzá. A KPEC megnyitja az utat Kína számára a Közép-Ázsiába való még intenzívebb gazdasági behatoláshoz. Ez a folyosó Tádzsikisztán fővárosáig, Dusanbéig húzódik majd. Az AH76-os út Kabul–Pol-e Homri–Kunduz–Nyizsnyij Pjandzs (a legnagyobb afgán–tádzsik határátkelő)-vonalon halad északnak Dusanbéig. Peking számára az új selyemút egyik, Közép-Ázsiát a tengeri új selyemúttal (Gvadar) és Pakisztánon át Kínával összekötő szárazföldi úthálózat részévé válik.

Túszok milliárdokért

Ugyanakkor az új kabuli rezsim érdeke, hogy a Nyugattal valamiféle közös nevezőre jusson.

New Yorkban őrzik az ország aranykészletének tekintélyes részét, és az afgán pénzeket kezelő nagybankok, nemzetközi pénzügyi intézmények (Világbank, Nemzetközi Valutaalap) is nyugati, amerikai befolyás alatt működnek.

A három érdekelt nagyhatalom, az Egyesült Államok, Kína és Oroszország féltékenyen figyeli egymás tálibokkal kapcsolatos lépéseit. Joe Biden amerikai elnök a Reuters szerint attól tart, hogy Peking, Moszkva (és Teherán) valamilyen formában megegyezik a talibánnal. Persze az USA is hasonló úton jár. A Politico hírszerzési forrásokból szerzett értesülése szerint e hónap elején hat, amerikaiakkal, valamint Washington számára fontos afgánokkal megrakott repülőgépet tartottak vissza a tálibok Mazár-e Sarif légikikötőjében (amelynek 3180x45 méteres, kiváló minőségű kifutópályája van, a legnagyobb gépek fogadására is alkalmas). Amerikai értékelés szerint ily módon akarják zsarolni az Egyesült Államokat pénzforrásaik felszabadítása és esetleg a diplomáciai elismerés valamilyen formája érdekében. A felszállási engedélyt megtagadó tálibok arra hivatkoztak, hogy a távozni kívánók többségének a papírjai kapcsán gondok adódtak.

A cikk a Figyelő hetilap szeptember 16-iki számában került publikálásra.