Kilencvenéves korában elhunyt Desmond Tutu Nobel-békedíjas dél-afrikai anglikán egyházi vezető, halálának hírét vasárnap jelentette be az ország államfője.
Cyril Ramaphosa közleményében azt írta: Desmond Tutu halálával a nemzet búcsút vesz a kiváló dél-afrikaiak egy olyan nemzedékétől, akik egy felszabadult Dél-Afrikát hagytak hátra. Az apartheid-ellenes küzdelem jelképeként Tutu következetesen harcolt az igazságosságért, a fehér felsőbbrendűségi rendszer megszűnése után a béke és a megbékélés mellett állt ki.
„Az egyetemes emberi jogok felekezetek nélküli, befogadó bajnokaként tűnt ki” – hangsúlyozta Ramaphosa.
Desmond Tutu a fekete bőrűek felszabadításáért folytatott küzdelem idején a nagy politikai tekintélyével kapcsolatos bírálatokat azzal utasította vissza, hogy az apartheid „természeténél fogva rossz, erkölcstelen és teljesen összeegyeztethetetlen Isten szavával” – mondta a dél-afrikai államfő.
Desmond Mpilo Tutu 1931. október 7-én született a Johannesburgtól nyugatra fekvő Klerksdorpban, egy metodista iskola igazgatójának fiaként. A családnak nem volt pénze arra, hogy orvosi tanulmányokat folytasson, ahogyan szerette volna. Tanárnak tanult, és hamarosan a teológia felé fordult. Harmincéves korában az anglikán egyház papja lett, és a londoni King's College-ba indult további tanulmányok folytatására.
Évekkel később, 1975-ben visszatért a zűrzavaros Dél-Afrikába. Rá egy évre a kis hegyi királyság, Lesotho püspöke lett. Két év múlva visszatért Johannesburgba, hogy a Dél-afrikai Egyházak Tanácsának (SACC) apartheidellenes kampányát vezesse. Hamarosan hírnevet szerzett az apartheid szókimondó elítélésével, növekvő nemzetközi hírneve miatt a kormány élesen bírálta. A megtorlás jegyében 1980-ban és 1981-ben elvették tőle az útlevelét.
A békés eszközökkel történő változás érdekében tett lankadatlan erőfeszítéseiért 1984-ben Nobel-békedíjat kapott.
Johannesburg püspökeként eltöltött két év után, 1986-ban, amikor az erőszak tetőfokára hágott, Tutut Fokváros érsekévé választották. A fehér kisebbség uralmának utolsó éveiben Tutu újra és újra szankciókra szólított fel, tiltakozó felvonulásokat vezetett, és szószékét használta fel a fokozódó állami elnyomás ellen.
A fekete vezetők szabadon bocsátása és Nelson Mandela első demokratikus elnökké választása után Tutu új szerepet vállalt az ország Igazság és Megbékélés Bizottságának (TRC) elnökeként. A bizottság az apartheid atrocitásait vizsgálta, és Tutu a megbékélésért könyörgött a dél-afrikaiaknak – feketéknek és fehéreknek egyaránt –, gyakran sírva fakadt, amikor az áldozatok tanúskodtak.
Később szálka lett a feketék vezette kormány szemében is, mert bírálta a korrupciót, az elit kiváltságait és a szegénység felszámolásának kudarcát.
2013 májusában Tutu megvonta támogatását a kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszustól – Mandela pártjától –, és Dél-Afrikát a világ legegyenlőtlenebb társadalmának nevezte.
Szókimondó kritikusa volt Jacob Zuma korábbi dél-afrikai elnöknek, aki 2018-ban számos korrupciós botrány miatt lemondásra kényszerült, és továbbra is bírósági eljárás alatt áll.
Tutu azért is dolgozott, hogy felhívja a figyelmet a szegénységre, az AIDS-re és a demokrácia hiányára a fejlődő országokban. Társadalmi kérdésekben liberális nézeteket vallott, egyben arra biztatta a férfiakat, hogy álljanak ki a nők jogaiért.
A közelmúltban, a koronavírus világjárvány idején azt mondta, többet kell tenni annak érdekében, hogy az alacsonyabb jövedelmű országok gyorsabban hozzáférjenek a Covid-19 vakcinákhoz, diagnosztikai eszközökhöz és kezeléshez.
Miután évekig küzdött a prosztatarákkal, a közelmúltban ismét megromlott az egészsége, és többször került kórházba fertőzésként vagy gyulladásként leírt betegségek miatt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.