Egy emberöltőbe telik, mire kiheverjük a Covid okozta traumát

A koronavírus-járvány nemcsak a szervezetünket támadta meg, de a lelki egészségünket is alapvetően befolyásolta. A CNBC írása szerint számos pszichológus és pszichiáter számolt be arról, hogy a járvány során ugrásszerűen megnőtt a hozzájuk fordulók száma. Tekintve, hogy a fertőzés terjedésének megállítása céljából bevezetett intézkedések csaknem mindenkinek alapvetően érintették az életét, ez nem is meglepő.

A Coviddal párhuzamosan járványszerűen terjedt a súlyos depresszió és a szorongás is egy a The Lancetben megjelent kutatás szerint. A tanulmány adatai azt mutatják, hogy 

ezek a mentális problémák nagyobb arányban jelentkeztek a nőknél és a fiatalabbaknál, mint a férfiaknál és az idősebbeknél. 

Mind a két betegség több mint 25 százalékkal több embert érintett 2020-ban, mint a korábbi években. Globálisan 53,2 millióval nőtt meg a súlyos depressziótól és 76,2 millióval a szorongástól szenvedők száma a járvány első évében.

Ugyanakkor több mentális egészséggel foglalkozó szakember szerint a pandémia kezdetén az emberek meglepő ellenálló képességről tettek tanúbizonyságot, különösen a kezdeti szigorú lezárások idején. Ám a társas érintkezések elmaradása idővel elkezdte éreztetni a hatását, amit a betegséggel kapcsolatos bizonytalanság tovább rontott. Szakértők szerint akár a gyenge kötelékek és az idegenekkel történő interakciók is hozzájárulnak ahhoz, hogy az embereket a valósághoz kössék. Ezek hiányában azonban problémák léphetnek fel, különösen azok esetében, akik egyébként is sérülékenyebbek.

Sokaknak kellett szembesülniük a szőnyeg alá söpört problémáikkal is, 

legyen szó akár az alkoholizmusról, akár párkapcsolati problémákról, izolációról vagy épp magányról. Előfordult például, hogy a sok szociális érintkezéssel járó, pörgős munkát végző fiatalok realizálták alkoholproblémájukat, amikor azt nem tudták a társas életre vagy épp a munkájukra fogni. De a viszonylag ritkán találkozó párok esetében is eljöhetett az igazság pillanata a karantén idején. Ugyanakkor a szociális szorongástól szenvedők a lezárások kezdetét megnyugvásként élhették meg, ám az izoláció könnyen lehet, hogy csak rontott a problémán.

Tekintve, hogy a hivatalos adatok szerint több mint 400 millióan kapták el a fertőzést, mely 5,7 milliónál több áldozatot követelt, sokan éltek át traumatikus élményeket, amit hatványozott az is, hogy gyakran még a temetésekre se gyűlhetett össze a család és a baráti kör. 

A gyászhoz kapcsolódó szertartásoknak azonban oka és funkciója van, ezek elmaradása is újabb károkat okoz. 

Az egészségügyi dolgozók – köztük a mentális egészséggel foglalkozó szakemberek – és más, a betegséggel és annak hatásaival frontálisan találkozó szakmák képviselői közül sokan továbbra is túlélő üzemmódban léteznek, de természetesen azokat is megviselte a járvány, akik a hivatásuknak kényszerültek búcsút inteni.

A járvány miatt meghozott lezárások természetesen a fiatalok és a gyerekek életét is alapvetően megváltoztatták, és lehet, hogy a megpróbáltatások kiheveréséhez egy generációnyi időre lesz szükség. Az életkoruknak megfelelő élményektől eleső fiatalok ezeket később már nem nagyon lesznek képesek pótolni a szakemberek szerint.

Ráadásul noha sokan az oltások megjelenésétől a normalitás visszatértét várták, egyre inkább úgy tűnik, hogy az új helyzetben ez a fogalom is megváltozik. 

Ugyan egyre több ország szünteti meg a korlátozásokat, de a visszatérés a járvány előtti korba mégsem lehetséges teljesen, inkább egyfajta hibrid helyzet alakul ki. 

Azonban abból, hogy a pandémia alatt sokan kénytelenek voltak szembenézni a démonaikkal, akár pozitív dolgok is kisülhetnek, amennyiben hajlandók vagyunk az ezzel kapcsolatos feladatokat elvégezni.