Török és arab vezetők megjegyzései alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy szép lassan rehabilitálják Bassár el-Aszad szíriai elnököt és a rezsimjét, így a háborús bűnök elkövetése ellenére visszatérhet a nemzetközi porondra. A 2011-es forradalom, a kormányellenes tüntetések brutális elnyomása után az arab szomszédok is megszakították a kapcsolatot Damaszkusszal, egy évtized elteltével azonban változni látszik a hangulat.
Január elején előbb az Egyesült Arab Emírségek külügyminisztere látogatott el Damaszkuszba, majd Recep Tayyip Erdogan török elnök, Aszad régi ellensége jelentette be, hogy tárgyalóasztalhoz ülne szíriai kollégájával, és háromoldalú csúcstalálkozót is javasolt Vlagyimir Putyin részvételével. Az Egyesült Arab Emírségek lépése nem meglepő, az olajmonarchia Bahreinnel együtt már 2018 decemberében újranyitotta a korábban bezárt damaszkuszi nagykövetségeit, a kapcsolat azóta is fejlődik országaik között. Fokozatosan nyit Szíria felé a többi arab ország is: 2021 szeptemberében Jordánia, Libanon és Egyiptom energetikai minisztere megállapodott szíriai kollégájukkal, hogy Bejrút Szírián keresztül fog egyiptomi gázt és jordániai áramot importálni, emlékeztetett összefoglalójában a Deutsche Welle internetes kiadása. A jordániai király, aki annak idején az elsők között szólította fel Aszadot lemondásra, egy éve már telefonon egyeztetett vele. Több más ország, így Irak, Omán és Algéria is szorgalmazza, hogy vegyék vissza Szíriát az Arab Ligába, miután 2011-ben felfüggesztették a tagságát a 22 tagú szervezetben.
Christopher Phillips, a londoni Queen Mary University nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó professzora három éve még úgy vélte, hogy az arab országok támogatása ellenére három jelentős akadály tornyosult Aszad teljes rehabilitálása előtt: az Egyesült Államok, az Európai Unió és a NATO-tag Törökország. Ankara „elesésével” így elméletileg csak kettő maradt, de Philips szerint nem árt az óvatosság azzal kapcsolatban, hogy Erdogan mennyire gondolja őszintén a kibékülést.
Nagy különbség van a miniszteri szintű találkozók között, amelyekre már volt példa vagy tervezik, és a teljes kibékülés között. Utóbbi előtt hatalmas akadályok állnak, elsősorban Idlib és Észak-Szíria, amelyeket jelenleg Törökország ellenőriz
– hangsúlyozta a portálnak. Ankara a közeljövőben aligha szándékozik kivonulni ezekről a területekről, amelyek az általa támogatott szír ellenzéki erők utolsó bástyái. Észak-szíriai területeket pedig rendszeresen bombáz a török légierő.
Erdogan őszinteségétől függetlenül sok szakértő úgy látja, hogy bizonyos szempontból Aszad máris győzött, hiszen a polgárháború elsődlegesen arról szólt, hogy kinek a kezében legyen az ország. Márpedig jelenleg is Aszad az elnök, és Philips szerint a katonai győzelem már nem életszerű opció az ellenzék számára. Igaz, hogy Aszad pirruszi győzelmet aratott, hiszen az ország romokban hever, olyan betegségek terjednek rohamosan, mint a kolera, de éppen ez a „győzelem” bírta rá a szomszédos országok vezetőit, hogy pragmatikusabban viszonyuljanak a szíriai rezsimhez.
A békülés nem lenne precedens nélküli, hiszen az arab államok visszafogadták korábban Szudánt és Egyiptomot is, miután előbbit iszlám terrorista szervezetek, utóbbit pedig az Izraellel kötött békeszerződés miatt izolálták. „Nem lenne szokatlan, ha Aszadot visszafogadnák a regionális karámba. A nyugati kormányoknak azonban véleményem szerint sokkal nehezebb kibékülni vele, hacsak nem kapnak valami nagy dolgot cserébe” – véli a professzor. Az viszont valószínű, hogy a szíriai elnök hajlandó lenne jelentős engedményekre, a három nagy akadályból így kettő valószínűleg marad.
Voltak idők, amikor az EU is megosztottnak tűnt abban a kérdésben, hogy folytassák-e Szíria izolálását. A tagállamok közül Görögországnak, Romániának, Bulgáriának, de még Olaszországnak és Spanyolországnak is vannak történelmi kapcsolatai a Földközi-tenger túloldalán, és olyan kérdéseket is tekintetbe kellett venniük, mint az illegális migráció, a menekültek, a humanitárius segítség, a regionális stabilitás és a gázkitermelés a terület keleti felében.
Az ukrajnai háború azonban mindent megváltoztatott. Phillips professzor szerint
az orosz invázió előtt reális esély volt arra, hogy egyes délkelet-európai országok szép csendben normalizálják a kapcsolataikat Aszaddal, aki Moszkva egyik leghűségesebb szövetségese. Ez most elképzelhetetlen.
Az pedig még kevésbé valószínű, hogy az Egyesült Államok változtatna Szíriával kapcsolatos álláspontján. „Nem fogjuk normalizálni a kapcsolatainkat az Aszad-rezsimmel, és más államokat sem támogatunk ebben” – jelentette ki január eleji sajtótájékoztatóján Ned Price, a washingtoni külügyminisztérium szóvivője, amikor az esetleges Erdogan–Aszad-találkozóról kérdezték.
A szíriai ellenzék egyértelműen Washington mellett áll ebben a kérdésben. „A rendszer rehabilitálása azt az üzenetet küldené szíriaiak millióinak, akik ellen atrocitásokat követtek el, hogy hiábavaló volt a szenvedésük” – nyilatkozta a portálnak Laila Kiki, a The Syria Campaign nevű londoni székhelyű emberjogi szervezet igazgatója. „Ez a rezsim békés tüntetőket lőtt agyon, válogatás nélkül bombázta a saját népét. Létfontosságú, hogy a nemzetközi közösség, különösen az EU vezetői kiálljanak a kapcsolatok normalizálása ellen, a szabadságot és demokráciát követelő szírek mellett” – tette hozzá.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.