A legnehezebb azonban a 122 milliméteres vontatott és önjáró lövegek lőszerutánpótlása. Kelet-Közép-Európában (Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Románia, Bulgária) még működnek olyan lőszergyárak, amelyek ezekhez a régebbi, szovjet szabvány szerinti tüzérségi eszközökhöz gyártanak gránátokat, hüvelyeket, robbanó- és hajtóanyagokat.
Az EU jelentős, egymilliárd eurós támogatóprogrammal igyekszik segíteni a tagállamok hadiiparát, lőszergyártását, úgyhogy az érdekelt magyar vállalatok is pályázhatnak majd EU-pénzekre. A Josep Borrell EU kül- és biztonságpolitikai főmegbízott által előterjesztendő javaslat – az ügy sürgőssége miatt – akár 90 százalékos költség-visszatérítést is lehetővé tesz a lőszergyártók ösztönzésére. A Politico által ismertetett
tervezet külön kitér az Ukrajnának fegyvereket nem szállító Magyarországra, jelezve, hogy „önkéntes pénzügyi hozzájárulásként” a magyar lőszer- és fegyvergyárak is kaphatnak az egymilliárd eurós alapból.
Ezzel együtt Kijev két fő támogatójának, az USA-nak és az EU-nak egyre nagyobb gondot okozt a lőszer beszerzése. „Békeidőben”, a hidegháború harminc évvel ezelőtt lezárult szakasza után leépítették a hadiipart, kiváltképpen a lőszergyártást.
A teljes amerikai hadiipar ez idő szerinti teljesítményét (havi 35-50 ezer 155 milliméteres gránátot) az ukrán tüzérség néhány nap alatt ellövi.
Nem sokkal teljesít jobban az európai országok védelmi ipara sem, hiszen legalább egy évtizede az a jelszó: minél hamarabb megszabadulni a nagyrészt a Varsói Szerződés idejéből örökölt „keleti” fegyverektől, beleértve a 122 milliméteres közepes és a 152 milliméteres nehéz tüzérségi eszközöktől, amelyekhez jelentős mennyiségű gránátot, lőszert raktároztak – és amikor az ukrajnai háború kitört, örömmel adományozták segélyként a megtámadottaknak. Ezt a százezres nagyságrendű tüzérségi lőszert az ukrajnai háború egy éve nagyrészt felemésztette.
Most a NATO-lőszerbeszerzők már Albániáig, Kirgizisztánig, Grúziáig, Szerbiáig is eljutnak, Afrika, Latin-Amerika országaiban is próbálnak elfeledett készleteket felvásárolni.
A The New York Times értesülései szerint NATO-körökben mérlegelik, hogy támogassák-e Csehországban, Szlovákiában, Bulgáriában a régi szovjet tüzérségi eszközökhöz való lőszer gyártásának felújítását. Elvben Bulgáriának vannak a legnagyobb kapacitásai. A Ruszében működő Dunarit gyár például ma is gyárt mind a szovjet, mind a NATO-szabványnak megfelelő lőszereket, így 122 milliméteres gránátokat, 125 milliméteres tankágyúlőszert a T-72-es harckocsicsaládnak (szovjet méretek), 120 milliméteres, 81/82 milliméteres, 60 milliméteres aknavető gránátokat. Még egy bolgár gyár működik, a kazanliki Arzenál. Gyártmányskálája hasonló a Dunarithoz, de csak kisebb űrméretű gránátokat gyárt a szovjet-orosz repülőgép-fedélzeti gépágyúkhoz, a BTR-80A-k 30 milliméteres gépágyúihoz.
Szlovákiában a trencséni járásban, Máriatölgyesen működő Konstrukta Defence gyárt az ukránoknak is hasznos termékeket, például 155 milliméteres gránátokat. A Konstrukta a régió egyik legkorszerűbb fegyvergyára, 152 milliméteres (Dana), 155 milliméteres (Zuzana 2) önjáró lövegei eljutottak az ukránokhoz is. Csehországban a prágai STV Group a legjelentősebb lőszergyártó. Honlapján szerepelnek a szovjet közepes és nehéztüzérségi fegyverekhez szükséges, 122 milliméteres és 152 milliméteres gránátok.
Magyarország az erőteljes hazai fegyverkezési program révén a NATO keleti szárnyának fontos hadiipari bázisává válik – amire most, a NATO átalakulása, a hadseregek fejlesztése időszakában igen nagy szükség lesz.
A magyar alapelv: a fegyverzethez szükséges lőszert az országon belül állítsuk elő. Ez jelentős mértékben a Magyarországon gyártandó Lynx KF41-es páncélozott harcjármű 30 milliméteres gépágyújához, a megvásárolt Leopard 2A7HU harckocsik 55-ös kaliberű, 120 milliméteres, sima csövű harckocsiágyúihoz és a PzH 2000-es páncélozott önjáró nehézlövegéhez (155 milliméter, 52-es kaliber)* szükséges gránátfajtákat, a hozzájuk való indítótölteteket (propellant) jelenti.
Tavaly decemberben tették le Várpalotán a Rheinmetall (51 százalékos tulajdonrész) és a magyar állam (49 százalék) közös vállalkozásában épülő lőszergyárat. Ez egy 150 hektáros Védelmi Ipari Parkban fog működni, közel 200 munkahellyel – írja a Védelmi Ipar Blog című honlap. Először (2024-ben) a 30 milliméteres gránátok, majd a 120 milliméteres aknavető és a 155 milliméteres löveghez való gránátok gyártása kezdődik (2025), utolsó fázisban az RDX robbanószer gyártása indul (2026). 2027-ig 2 milliárd eurós bevételre számítanak.
Ma a legáltalánosabban a tüzérségi gránátokban használt robbanóanyag: RDX és/vagy TNT; hajtóanyag, propellant: feketelőpor, paxit, láng-füst csökkentő anyaggal keverve. Az amerikaiak, a nyugatiak felváltották a régebbi zsákos („kismalac” a köznyelvben) hajtóanyagot új, MAC-rendszerű (Modular Artillery Charge – moduláris tüzérségi hajtóanyagcsomag), de alapjában ugyanolyan jellegű egységekkel. Korábban ez a hajtóanyag szövetzacskóba bújtatott, makarónira hasonlító, narancssárga szálkötegekből állt, ma ugyanezek a „makaróniszálak” már a megváltozott összetétel miatt kék színűek – és a MAC gyűrű alakú alapegységeibe vannak préselve.
*A tüzérségnél érvényes alapszabály: a kalibertől függően csoportosítják a rendszereket. A kaliber a cső hossza osztva a gránát átmérőjével. Eszerint a legrövidebb csövű eszközök (1–10-es kaliberig) az aknavetők (mortar), 10–30 kaliber között tarackról (howitzer), 30-as kaliber fölött pedig ágyúról (cannon, gun) beszélünk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.