Az orosz légierő régi-új fegyvere, amely kihívás elé állítja az ukrán légvédelmet
Az Ukrajnában zajló háború során mind a két fél igyekszik tanulni a hibáiból, és mind a két fél egyre újabb fegyvereket vet be, hogy kimozdítsa helyzetéből a hónapok óta megmerevedett frontvonalakat. Bár a csúcstechnikát képviselő fegyverekről sok szó esik, gyakran az olcsó, improvizált megoldások okozzák a fő fejtörést a hadseregek számára.
Az orosz hadsereg március végén kezdte el alkalmazni a siklóbombákat az ukrán pozíciókkal szemben, részben a cirkálórakéták készletének apadása miatt, ezzel komoly kihívás elé állítva az ukrán légvédelmet. Az eszközök okozta fenyegetést a The Telegraph kérdésére Jurij Ihnat ezredes, az ukrán légierő szóvivője is megerősítette. A bombák ugyanis lehetővé teszik, hogy az orosz légierő biztonságos, a frontvonalaktól nagy távolságból indítson támadásokat az ukránok ellen, ráadásul, mivel ezek a fegyverek alacsonyan szállnak és viszonylag kicsik, a radarok is nehezen észlelik őket. Ihnat szerint
az elmúlt hónapban az oroszok egyre intenzívebben alkalmazzák ezeket a fegyvereket.
Nyugati elemzők szerint az új fegyverek akár az ukrán ellentámadás terveinek az újragondolását is kikényszeríthetik. A siklóbombák – melyekből naponta mintegy 20-at indíthat útjára az orosz légierő – sem feltétlenül egységesek, akad köztük olyan, amely a szovjet időkből maradt bombák módosításán alapul, és olyan is, amelyet már újonnan alkottak meg. A régi, irányítás nélküli bombákra szerelt szárnyak és navigációs rendszer az eszközök hatótávolságát és pontosságát növeli, az újabb fegyvereket pedig már direkt a célzott távoli támadásokra alakították ki.
A szárnyas bombák előnye, hogy gyártásuk egyszerűbb és olcsóbb, mint a cirkálórakétáké, melyekből Moszkva már jókora mennyiséget fel is használt. Egyes modellek akár 120 kilométeres hatótávolsággal is rendelkezhetnek, és 10 méteres pontossággal képesek célba találni. Azonban
a leggyakoribb típusok inkább csak 50-80 kilométeres hatótávolságúak, igaz, ez is elegendő ahhoz, hogy az orosz vadászgépek biztonságos távolságra legyenek a fronttól.
A szovjet időkből származó ukrán légvédelmi eszközök apadása miatt ráadásul Ukrajna csak korlátozott mennyiségű közép- és nagy hatótávolságú légvédelmi rendszerrel rendelkezik, melyek főként a hátországot védik az orosz rakéta- és dróntámadásokkal szemben. Az elmúlt hetekben pedig az oroszok ismét megnövelték az iráni öngyilkos drónokkal az ukrán városok elleni támadások számát, remélve, hogy az ukrán légvédelem lőszerkészletét sikerül kiapasztani.
Az alacsonyan repülő és kis mérete miatt radarral nehezen észlelhető siklóbombák ezért valódi problémát képesek okozni az ukrán légvédelem számára. Az orosz elektronikus zavarás és radarellenes megoldások tovább nehezítik a bombák lelövését, és
ez válaszút elé állítja az ukrán hadvezetést: hozzák közelebb a frontokhoz a Patriot légvédelmi rendszereket, vagy továbbra is az ország városait védjék velük.
Ihnat ezredes szerint a megoldást az jelentené, ha Ukrajna kapna modern nyugati vadászgépeket – melyek közül logisztikai okokból az F-16-osokat preferálnák –, amelyek nagyobb hatótávolságú radarokkal és levegő-levegő rakétákkal rendelkeznek, mint a jelenleg használt Szu-27-esek és Mig-29-esek. A légierő szóvivője szerint akár egy pár gép is elég elrettentő erővel szolgálna az orosz vadászgépekkel szemben.
A nyugati vadászgépek azonban kérdéses, hogy érkeznek-e, és ha igen, mikor az ukrán hadsereg számára, így a közelgő ellentámadásnak máshogy kell megoldania a légvédelmet. Az ukrán erők bizonyos esetekben – például folyókon történő átkelések vagy épp erődített orosz állások elleni támadások idején – sebezhetők lehetnek az orosz légicsapások által.
Az orosz légierő jelentette fenyegetéssel szemben a mozgékonyság és a csapatok szétterítése lehet a gyógyír.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.