Kína szivacsvárosai alulmaradtak az árvizekkel szemben

Az áradások idén eddig legalább 30 millió embert érintettek Kínában, az elmúlt napokban legalább 20 ember vesztette életét, és még maga a főváros, Peking is víz alá került. Bár a kormány évek óta azon dolgozik, hogy biztonságosabba tegye a nagyvárosokat, egyáltalán nem voltak felkészülve arra, hogy valójában mennyire extrém időjárást hoz magával az éghajlatváltozás – írta a Bloomberg.

Kína az elmúlt egy évtizedben dollármilliárdokat fektetett be a szélsőséges esőzések elleni védelemre, miután a 2012-es pekingi árvíz 79 ember halálát okozta. Ezt követően Hszi Csin-ping elnök felszólította az országot, hogy építsenek „szivacsvárosokat”, amelyek nagyobb védelmet nyújtanak a nagy csapadékmennyiségek ellen.

Mára több tucat várost tetőkertek, vízáteresztő járdák, föld alatti tározók és egyéb elvezetőelemek borítanak, amelyek képesek felszívni a vizet, hogy azt később, fokozatosan kieresszék.

A Peking szélén található Daxing repülőtér volt az egyik első ilyen fejlesztés, mivel nemzetközi légi közlekedési csomópontként a védelme kiemelt cél volt. „Szivacsvárosként” festői tavak és csatornák veszik körül, a föld alatt pedig óriási víztározók vannak kiépítve: a létesítmény nagyjából 1300 olimpiai úszómedencényi vizet tud elnyelni. Ennek ellenére a kifutópályákon térdig áll a víz, miután az elvezető rendszerek nem tudnak megbirkózni a rekordmennyiségű csapadékkal.

A szomszédos Hopej tartományban Hszingtaj városa is áldozatul esett az intenzív esőzéseknek, annak ellenére, hogy 2016 óta az országos kampány egyik példaprojektje. Mivel két nap alatt kétévnyi eső – 39,5 centiméter – hullott Hszingtajra, az ebből eredő áradások keddig öt ember halálát okozták, négyet pedig még mindig eltűntként tartanak nyilván.

Az évtized vége felé Csengcsou 7,4 milliárd dollárt fektetett be a meglévő infrastruktúra fejlesztésébe és a vízvédelem kiépítésére. 2021-ben egy pusztító árvíz mégis 380 halálos áldozatot követelt a városban, és mintegy 5 milliárd dollárnyi kárt okozott.

Máig súlyos probléma, hogy az infrastruktúra egész városok helyett általában csak kis területeket fed le, az elvezetés pedig gyakran más lakóterületekre tereli az áradásokat. A rendszer legnagyobb hiányossága azonban az, hogy a tervezésnél nem vették figyelembe a valóban szélsőséges eseményeket, amelyek a jövőben egyre gyakoribbak lesznek.

– mondta Hongzhang Xu, az Ausztrál Nemzeti Egyetem klímakutatója. Szerinte a stratégia vízgazdálkodása a 2014 előtti 30 év csapadékmennyiségén alapult, a szélsőséges időjárási események pedig mára már jóval meghaladják azt, amire a rendszereket tervezték.

A jövőbeli fejlesztéseknek figyelembe kell venniük, hogyan lehet kezelni a hevesebb esőzéseket, és le kell vonni a közelmúltban bekövetkezett, nagy visszhangot kiváltó árvizek tanulságait. Míg a szivacsváros-stratégia hasznos, és szélesebb körben kellene alkalmazni, önmagában nem elegendő a szélsőséges esetekben.

Az árvizek nem új keletű problémák Kínában, mivel a városfejlesztés egyre nagyobb terhet ró a viharok kezelésére. A lakóövezetek olyan területekre hatoltak be, amelyek egykor természetes vízelvezető rendszerek voltak, így Kína kénytelen új infrastruktúrát építeni az esővíz lefolyásának kezelésére.

Az infrastruktúrának azonban az egész várost magában kell foglalnia, és folyamatos bővítést igényel, ha az éghajlatváltozás egyre szélsőségesebb időjárást fog magával hozni. A kínai kormány számára pedig a legnehezebb, hogy nem lehet egy méretre szabott megoldásokban gondolkodni, amikor több ezer különböző városról van szó.