Ezért dőlhetett össze könnyen a híd Baltimore-ban

Sok kérdés övezi a keddi hídkatasztrófát Baltimore-ban, köztük az is, hogy a hajó egyáltalán miért ütközött a hídnak, hogyan tudta a hajó elérni a hidat, miért nem volt védve az ilyen ütközésektől, és miért omlott össze olyan gyorsan a híd. Szakértők szerint ezekre a kérdésekre nem mostanában kapunk pontos választ, viszont már zajlanak az elemzések és már többen meg is fogalmazták előzetes véleményeiket.  

A szakértők felhívták a figyelmet arra, hogy az ilyen típusú hidakat, mint az összedőlt Francis Scott Key, kifejezetten ehhez hasonló ütközésekre is felkészítik és ellátják a szükséges védelemmel, megerősítéssel. 

Jóval nagyobbra, mint az megengedett lenne a Patapsco folyó ezen részén. Hidak már dőltek össze korábban is: 1960 és 2015 között mintegy 35 jelentős hídomlás történt, miután a hidakba teherhajók csapódtak – idézte Toby Mottramot, a Warwicki Egyetem munkatársát a The Independent. Mottram arra viszont nem tért ki, hogy ez az adat Baltimore-ra vagy a teljes Egyesült Államokra vonatkozik.

A baltimore-i híd kora lehetett az egyik fő probléma

Az akkora teherhajók, mint a Dali, modern veszélyforrásnak bizonyulnak, ezért minden új hidat ellátnak külön védelemmel az ilyen incidensek ellen. A mérnökök egy sor követelményt és biztonsági megoldást dolgoztak ki, amelyek célja a hidak épségének biztosítása még ütközés esetén is. „Ezek a védelmek vagy szerkezeti védelmet jelentenek, mint például az úgynevezett áldozati delfinek, amelyek acélból készülnek, és a tengerfenékbe vannak ágyazva, hogy megállítsák, vagy azt a célt szolgálják, hogy eltereljék a hajót” – mondta Robert Benaim, hídtervező, a birt Királyi Mérnöki Akadémia munkatársa.

Ezek a pillérek azért fontosak, mert ha bármilyen hiba van bennük, az azt jelenti, hogy az egész híd magától is le tudna omlani, nem kellene hozzá egy teherhajóval való ütközés. Ezek a védelmek viszont kifejezetten a híd felépítését szolgálják, még nem védenek kimondottan az ütközés ellen. „A hajó tömege és sebessége kulcsfontosságú tényező a fellépő ütközőerő esetén, és van gazdasági és gyakorlati korlátja annak, hogy az ütközőerő milyen szintre tervezhető” – mondta Lee Cunningham, a Manchesteri Egyetem szerkezettechnikával foglalkozó docense. 

Mivel a baltimore-i híd 1970-ben épült, így nem számolhattak a mai modern teherhajókkal. A Dali méretei hatalmasak: 300 méter hosszú és 48,2 méter széles, rengeteg rakomány volt a fedélzeten. Azt egyelőre nem tudni, mekkora sebességgel haladt a hajó.

– mondta Mottram és hozzátette, hogy a híd felkészültsége megfelelt a ’70-es évek előírásainak, viszont elképzelhető, hogy nem volt felszerelve a modern teherhajók nyújtotta veszély elleni védelemmel.

A láncreakció oka a hídszerkezetben rejlik

A hídkatasztrófa egyik legfigyelemreméltóbb része, hogy milyen sebességgel történt az összeomlás. Amint meghajlott a híd, utána nagy hirtelenséggel le is szakadt. Ennek részben az az oka, hogy „folyamatos rácsos hídként” épült: a hosszú acélrács keresztülmegy három fő fesztávon, nem pedig a pilléreken.

– mondta Andrew Barr, a Sheffieldi Egyetem Építő- és Szerkezetmérnöki Tanszékének kutatója. „Ez egy példa arra, amit a mérnökök progresszív összeomlásnak neveznek, ahol az egyik szerkezeti elem meghibásodása a szomszédos elemek meghibásodásához vezet, azok pedig nem bírják elviselni a rájuk nehezedő új terhelést” – magyarázta a kutató. Barr megjegyezte, hogy a katasztrófáról készült videó „hihetetlenül hasznos lesz az összeomlást értékelő csapatok számára”, mivel egyébként a szerkezet maradványaira kellene hagyatkozniuk.

A keresőbúvárok megtalálták a hídomlás két halálos áldozatának holttestét, négy embert változatlanul keresnek – jelentette be Wes Moore, Maryland állam kormányzója szerdán. A kormányzó beszámolt arról is, hogy a két férfit egy furgonban találták meg, a híd központi elemének roncsa közelében.