Hiperszonikus fegyverek – Peking és Moszkva elporoztak Washington orra előtt

Amerika lemaradt riválisaival szemben nemcsak a stratégiai, szárazföldi telepítésű atom-robbanófejes interkontinentális rakéták (ICBM) generációváltásában, hanem a hiperszonikus, manőverező rakéták, rakéta-repülőgépek, űrsiklók kifejlesztésében, hadrendbe állításában is. 

 – írja a The Wall Street Journal nemzetbiztonsági szerkesztője, Sharon Weinberger.

Egyre furcsább világban élünk, amely visszatérni látszik a nyolcvanas évek vége előtti állapothoz, a kifejlett, túlérett hidegháborúhoz, anélkül, hogy annak kemény munkával kidolgozott védőkapcsolói – az Egyesült Államok és a Szovjetunió, a két atom-szuperhatalom közti fegyverkorlátozási egyezmények túlnyomó többsége – működnének. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a „forródrótok”, a szemben álló felek legfelső vezetői között kiépített közvetlen, elsősorban katasztrófaelhárító kommunikációs csatornák – beleértve a Washington–Peking vonalakat is – működésképeseknek látszanak.

Nem Ukrajna a hibás

Tévedés lenne mindezt a negatívumot az ukrajnai háború kirobbantói, megvívói nyakába varrni. Ukrajna legfeljebb katalizátora a globális erőátrendeződésnek, amelynek gazdasági magja van: Kína, az antiglobalista, a Nyugat pénzügyi-gazdasági-politikai-katonai meghatározó szerepe ellen lázadó, bicepszet növelő-feszítő Kelet felemelkedése. Katonailag az erőviszonyok a hidegháború vége óta eltelt immáron 35 év során alig változtak. Ha igen, akkor a Nyugat rovására. Itt elsősorban Kína katonai megerősödésére és az USA haditechnikai lemaradására kell gondolni. Peking gyakorlatilag utolérte, egyes esetekben lekörözte a két korábbi nukleáris szuperhatalmat a katonai ismérvek szinte valamennyi kategóriájában, kivéve a nukleáris stratégiai támadórendszereket.

Ez kiváltképpen érvényes a hiperszonikus (a Mach5-nél, azaz ötszörös hangsebességnél gyorsabb, manőverező) fegyverrendszerek két kategóriájára, a levegőszívó sugárhajtású motoron alapuló, önállóan manőverező robotrepülőgépekre (például az orosz 3M22 Zircon), továbbá a légi indítású, az űrbe felküldött, majd onnan a Föld tömegvonzása generálta roppant sebességgel visszajutó űrsiklókra, amelyek a legfelső ritka légrétegeken pattogva-manőverezve közelítik meg a célt (például a kínai DS–41-es).

A MAD ma már előrelépést jelentene

Visszatérünk az önmagában is sokatmondó angloamerikai betűszó a MAD (Mutually Assured Destruction – a mindkét oldal számára elviselhetetlen mértékű veszteséget okozó háborús kockázat, amit a nukleáris fegyverek tömeges alkalmazása okozna) alkalmazásához? A mai helyzetben ez akár előrelépést is jelenthetne, de erről egyelőre láthatóan szó sem esik. Moszkvában a taktikai atomfegyverek korlátozott bevetésére célozgatnak, és Washington sincs messze a civilizációnk esetleges pusztulásához vezető gondolat elfogadásától. Kína ez ügyben hallgat, de fegyverkezik, és továbbra is elutasítja, hogy bekapcsolódjon egy esetleges amerikai–oroszországi stratégiai fegyverzetkorlátozási tárgyalássorozatba.

Mindkét szemben álló tábor – nyugaton a NATO, keleten Kína és Oroszország – ezerrel fegyverkezik. 

Emiatt jelenthette be Edward Hunter, az amerikai légierő beszerzési főnöke, hogy újabb földi elemekkel egészítik ki a korszerűsítési pályázatot. Sokan ezt az újabb csúszás elegáns formában történő közlésének tekintik, miután az új Sentinel-rendszer megteremtési költsége csaknem a kétszeresére emelkedett.

Százmilliárdos védelmi kiadások

Hogy a nagyságrendeket lássuk: a teljes amerikai silóbázisú stratégiai, atomrobbanófejes ballisztikai rakétaállomány (jelenleg a korszerűsített, a Minuteman III.-asok) komplett lecserélése valamivel kevesebb, mint 150 milliárd dollárjába kerülne az amerikai adófizetőknek. Ukrajna évi támogatásszükséglete több mint 100 milliárd dollár. Ebből a Biden-kormányzat vállalt 61 milliárdot, de a jövő bizonytalan, nagymértékben attól függ, ki lesz a parancsnok 2025. január 20. után a Fehér Házban. Joe Biden elnökjelölti visszalépésével a kérdés megválaszolása nem lett könnyebb. Az Európai Unió ötvenmilliárd eurós támogatáscsomagot fogadott el a 2024–2027 közötti időszakra, ami hatalmas összeg, de az ukrán szükségleteknek így is csak egy töredékét fedezi. Emellett az ötvenmilliárdos, nagyrészt hitelekből, kedvezményes kölcsönökből álló támogatás az Ukrajna-alapból máshová (például a Nyugat-Balkán EU-tagjelölt államaiba) is megy.

Miközben Oroszország és Kína az elmúlt két évtizedben jelentős korszerűsítéseket hajtott végre szárazföldi telepítésű interkontinentális ballisztikus rakétáiban, az USA-ban volt két sikertelen helyettesítési kísérlet. Azaz egyelőre maradnak az 55 éve rendszeresített Minuteman III.-asok, az öreg, 1962 óta napirenden lévő Minutemanok (I.–II.–III.). A leváltásukra szánt Peacekeeperek, az LGM–118A-sok nem igazán váltak be. Kevesebb mint két évtizedig, 2003-tól 2005-ig szolgáltak párhuzamosan a Minuteman III.-asokkal, és 1992-ben megbukott a hasonló célú MGM–134A Midgetman-program is.