Kurszk – a név, ami vérrel és rettegéssel fonódott össze

A csaknem 420 ezres orosz város neve már az ukrán betörés előtt elhíresült. A mai Kurszk helyén a régészek szerint már időszámításunk előtt a 4. század idején létezett település, azonban azt Batu Kán elpusztította 1237-ben – így tehát az első, Kurszk történetében vérrel írt fejezetig nem is kell olyan sokat visszatekerni az idő kerekét. A település egyébként 1508-ban csatlakozott az orosz államhoz, a szovjet időkben pedig fontos vasérckitermelő központ lett. 
Ha a térképre tekintünk, a város szinte pontosan rajta van a Kijev–Moszkva  képzeletbeli tengelyen, és Harkivtól északkeletre az első nagyobb város Oroszországban, közúton 130 kilométerre az ukrán határtól. 
A helyszín tehát adott volt ahhoz, hogy itt próbálják megállítani a 2. világháborúban brutális tempóban Moszkva felé nyomuló német hadseregcsoportot.

A legnagyobb páncéloscsata

A város drámai történelmének szerves része, hogy 1943 júliusában

Eltérően Sztálingrádtól, Kurszk környékén nem egy utcáról utcára folyó gyalogsági ütközetről volt szó, a számok azonban beszédesek: összesen 6 ezer harckocsi és önjáró löveg vett részt az itteni öldöklésben. Az egészen pontos adatok nem ismertek, de minden valószínűség szerint az oroszok szenvedték el a nagyobb veszteséget, forrástól függően 500-900 orosz harckocsit érhetett találat, és 250 ezer orosz katona halt meg a csatában, míg a németek nagyjából 400 páncélost és 30 ezer embert veszíthettek. 
Habár taktikailag az Erich von Manstein vezette német sereg nyerte az ütközetet, stratégiailag mégis az oroszok kerekedtek felül:

K-141 Kurszk – az  atom-tengeralattjáró drámája

A második világháború után néhány évtizeddel ismét egy tragédia miatt került Kurszk a címoldalakra. Ezúttal nem a városban történt bármi elborzasztó, hanem a területétől több ezer kilométerre északra, a Barents-tengeren. 

Bár a jelcini időkben hatalmas leépítéseket szenvedett el az orosz haditengerészet, és az eszközök karbantartása is sok esetben elégtelen volt, nem ez vezetett el a tragédiához. Mi több, egy évvel korábban a Kurszk sikeresen figyelte meg az Egyesült Államok hatodik flottáját a Földközi-tengeren. A 2000-es 

A Kurszk feladata az volt, hogy hatástalanított torpedókat lőjön ki egy csatacirkálóra, ám az újonnan kifejlesztett torpedók nem működtek megfelelően, robbanást okoztak a tengeralattjáró fedélzetén. A második detonáció erejét jól jelzi, hogy egy 

Nyugati szakértők később csodálatukat fejezték ki az orosz mérnökök előtt, hogy a két fedélzeti atomreaktor sértetlen maradt, így nem következett be atomkatasztrófa. 
Nem lehet tudni, hogy a legénység egy része meddig maradt életben, de halálukat minden bizonnyal fulladás okozta. 
Az orosz kormányzat viselkedése is sokatmondó: a tragédia idején Putyin elnök grillpartit tartott fekete-tengeri dácsájában, amit nem is szakított félbe, az orosz mentőhajók kompjai használhatatlan műszaki állapotban voltak, az orosz vezérkar a nemzetközi segítséget napokig elutasította.  

A kurszki betörés

A tengeralattjáró-tragédia után sokáig nem hallottunk Kurszkról. A nagy csendet Zelenszkij ukrán elnök törte meg néhány héttel ezelőtt. Az ukrán csapatok ugyanis támadásba lendültek, és betörtek Oroszországba – mai napig is gyorsan nyomulnak előre Kurszk-környékén. 
A céljuk a VG-nek nyilatkozó szakértő szerint az lehet, hogy csapatáthelyezésre kényszerítsék az oroszokat, azaz lelassítsák az orosz előrenyomulást délebbre, a Donbászban. A minap már olyan Zelenszkij-interjú jelent meg, amelyben az ukrán elnök paradox módon azt állította, hogy valójában a hadjárattal a békét készíti elő, mert egy „erős Ukrajna” képével jobb feltételeket tud kiharcolni a tárgyalóasztalnál. 
Hogy ez így lesz-e, azt jelen pillanatban nehéz megmondani. Ami viszont biztos, hogy 

Azt sem lehet tudni, hogy az Európai Unió meddig hajlandó támogatni egy nem kizárólag védekező, hanem támadó országot. Persze a júniusi választások mindössze felkavarták az állóvizet Brüsszelben, az alapvető széljárás egyelőre nem változott meg – és ezt Zelenszkij is pontosan tudja.

Kurszk–Csernobil párhuzam?

Nem elhanyagolható részlet Európa számára, hogy 

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szakértői a helyszínen vannak, és figyelmeztetnek: ugyan az eddigi támadások során nem sérült meg a reaktor, de a zaporizzsjaitól eltérően a Kurszki Atomerőmű nem bírja ki a rakéták becsapódását, és nem lehet kizárni egy a csernobilihez hasonló tragikus robbanást sem. A szinte kizárólag a Szovjetunióban épített, RBMK reaktorok tetejét nem zárták le olyan minőségű betontetővel, amely kibírna egy háborús helyzetet.

Kurszk – a besorozottak pokla

Ugyan mindkét fél komoly kommunikációs háborút is folytat, és igyekszik minden információmorzsát a saját érdeke szerint magyarázni, de Putyin elnök minden valószínűség szerint megszegte korábbi ígértét, és besorozott újoncokat is bőven küldenek a kurszki frontra –  értesült a Reuters.

Tény, hogy az orosz férfiaknak 30 éves koruk előtt egy év szolgálatot kell teljesíteniük, ez évente nagyjából 280 ezer behívottat jelent. A Reuters szerint 

Közben orosz civil társadalmi csoportok arra figyelmeztetnek, hogy a hadköteleseket sokszor félrevezetik, hogy álljanak be a seregbe, egyre nagyobb rajtuk  nyomás, hogy hivatásos katonává váljanak.

Alekszej Tabalov, a Sorköteles Iskola jogi támogatócsoport alapítója elmondta, hogy Kurszkban sok alacsony kiképzettségű besorozott van, akiket „kiszolgáló személyzetként” kezeltek. 

– tette hozzá.
A valós helyzet ismeretlen, de a Kreml szóvivőjének nyilatkozata beszédes. Dmitrij Peszkov azt mondta: 

Ennél kevésbé volt diplomatikus Apti Alaudinov vezérőrnagy, a csecsen akhmati különleges erők parancsnoka. Videóüzenetében azt mondta: 

„A legkisebbektől a legnagyobbakig mindenkinek szerepet kell vállalnia.”
Európai szakértők szerint, ha a besorozottak túl akarják élni a csatát, egyszerűen adják meg magukat az ukránoknak.