Egy éve választották elnökké Donald Trumpot

Donald Trumpnak nem volt könnyű az útja a Fehér Házba, és az amerikai kétpárti politika az elmúlt egy esztendőben szintén nem könnyű helyzetekbe kormányozta magát. Egy évvel a sokakat meglepő választási eredmény után a mindenütt ellenzékbe szorult Demokrata Párt elemzők szerint szétesőben van, a győztes Republikánus Pártot pedig mély belviták emésztik, jóllehet, övék lett a képviselőházi és a szenátusi többség, valamint ők győztek a kormányzóválasztások elsöprő többségében.

Donald Trump győzelmét azóta is sokan, sokféleképpen magyarázzák – politikusok és elemzők egyaránt -, Hillary Clinton demokrata elnökjelölt vereségét pedig ma már befolyásos demokrata párti politikusok – köztük például Joe Biden volt alelnök, Chuck Schumer, a szenátus demokrata párti csoportjának vezetője vagy Jimmy Carter volt elnök – elsősorban Clinton személyiségének és elhibázott kampányának számlájára írják a felmerült orosz befolyásolási kísérletek mellett.

Donald Trump, a New York-i üzletember a politikába teljes mértékben „kívülről érkezett”, sikerét sokan az olasz Silvio Berlusconi 1990-es évek közepén sorozatban aratott választási győzelmeihez hasonlítják. Mindketten nagyon sikeres üzletemberek, gyakorlatiasak és konkrétak, képesek szokatlan módszereket is alkalmazni céljaik elérése érdekében – állapította meg a napokban Larry Sabato, a Virginia Egyetem politológus-professzora az amerikai közszolgálati rádióban (NPR).

Trump, aki korábban egyébként nem republikánus köröket látogatott, a washingtoni elit „mocsarának” lecsapolását és a középosztály, valamint az úgynevezett kisemberek helyzetének javítását ígérte. Választási győzelmének éjszakáján elmondott beszédében így fogalmazott:

minden egyes amerikainak meglesz a lehetősége, hogy megvalósítsa a benne szunnyadó képességeket (...) az elfelejtett férfiak és nők országunkban többé nem merülnek a feledés homályába.

Elsősorban munkát, munkahelyeket, az amerikai gazdasági érdekek erőteljesebb érvényesítését ígérte. Ezt a baloldali véleményformálók „gazdasági nacionalizmusként”, a jobboldali elemzők pedig „patrióta gazdaságpolitikaként” értelmezték.

Sok döntésével a Republikánus Párt befolyásos politikusait is magára haragította, vitái a párt elitjével nyilvánosak és nem egyszer durva stílusúak is. „Ez már Donald Trump pártja” – írta a napokban Pat Buchanan, a tekintélyes konzervatív közíró, korábban Richard Nixon, Gerald Ford és Ronald Reagan elnökök tanácsadója. A Republikánus Párt, éppen Donald Trump miatt, megosztott és szétszakadóban van. Sok republikánus politikus már a választásokon sem szavazott rá.

A hagyományos republikánus politika teljes mértékben a szabad kereskedelem szorgalmazója, és a párt ismert személyiségei Donald Trump külpolitikai döntéseivel sem mindenben értenek egyet. Ugyanakkor a Trumppal látványosan vitában álló politikusok – például John McCain arizonai vagy Bob Corker tennessee-i szenátor – azt is hangsúlyozzák, hogy társadalompolitikai kérdésekben egyetértenek Donald Trumppal, aki a hagyományos konzervatív értékrendet próbálja érvényesíteni.

Míg egyes elemzők szerint szakadóban van a Republikánus Párt, mások viszont úgy vélik, újjászületőben.

„Egy év múltán egyik párt sem tud túljutni a tavalyi választásokon” – írta a héten a The Hill című, elsősorban kongresszusi politikával foglalkozó washingtoni lap. Az elemzés szerint a Republikánus Párt ugyan forrong, de legalább él és mozog, míg a Demokrata Párt ott tart, hogy politikusai egyelőre még nem fogalmaztak meg új és a választóik számára elfogadható „üzenetet”. A CNN hírtelevízió kedden közölt felmérése szerint huszonöt év óta nem volt ilyen alacsony a párt támogatottsága, mint most.

Amikor Bill Clintont 1992-ben először választották elnökké, akkor a kampányának egyik jelszava az volt: „a gazdaság, te buta!” – vagyis a gazdaság a fontos, arra kell összpontosítani. Felesége a tavalyi kampányban ezt elmulasztotta. Hillary Clinton kisebbségi jogokról, a melegek jogairól, fehérek és feketék közötti faji problémákról kampányolt, a magas munkanélküliséggel küszködő vidékeken, például Nyugat-Virginiában az internet bevezetésének fontosságát hangsúlyozta. Vagyis – mint azt a The Washington Times című lap megállapította – nem az emberek létfontosságú gondjaira reflektált.

A Demokrata Párt egyelőre még mindig az „üzeneteit és a vezetőit keresi” – írta a The Hill, hozzátéve, hogy változatlanul Barack Obama volt elnök a legnépszerűbb demokrata párti politikus, aki azonban többször jelezte, hogy inkább a háttérből kíván politizálni és az ifjabb nemzedékeket segíteni.