Egyetlen esélyük van a magyar hajléktalanoknak

Jelentős hangsúlyt kap a télnek ezen időszakában egy hír, mely szerint egyre több rászoruló veszi igénybe a számukra nyújtott segítséget, jelenleg a hajléktalan emberek számára fenntartott férőhelyek telítettsége országosan 90 százalékos. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) tájékoztatása szerint továbbra is bőven van szálláshely, minden jelentkező elhelyezése biztosított az országban.

Köztudott, hogy a zord időjárás nem csak a hajléktalanok életét és szervezetét, de még azokét is megnehezíti, akiknek fedél van a feje fölött. A hangsúly viszont az utcán élőkön van, főleg annak fényében, hogy a két évvel ezelőtti statisztika – ez a legfrissebb adat a témára vonatkozóan, amely elérhető az interneten – mit mutat. Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) adatai szerint a 2016-2017-es télen (2016. október 15. és 2017. március 1. között) fagyás miatt

Azaz Magyarországon a két évvel ezelőtti fűtési szezonban összesen 180 ember halhatott meg a hideg miatt.

Törvénnyel mentek neki a problémának

Megkerestük az Emmit, miután számos kérdés merül fel a hajléktalanok ellátása kapcsán. Kérdésink közül a legfontosabbak, hogy

A minisztérium válasza kissé kitérő volt, mindenek előtt leszögezték: októberben módosult a szabálysértési törvény, így nem lehet életvitelszerűen közterületen élni. Ez egyszerre szolgálja a hajléktalanok és a közterületek védelmét. Hozzátették, a cél ezzel, hogy a hajléktalanok ne a hideg utcán, emberhez nem méltó és életveszélyes körülmények között legyenek, hanem az ellátóhelyek felé tereljék őket.

A minisztérium ezen ambíciója szerintük eredményes, hiszen az elmúlt három hónapban 1600-al több férőhelyet vettek igénybe a hajléktalanellátó rendszerben.

Közölték: a szállókon fűtött szoba, ágy, meleg étel, tiszta ruha, mosdási lehetőség, egészségügyi ellátás várja a hajléktalanokat.

Célkeresztben a rendőrség

Az elmúlt hónapokban a magyar sajtó többször is foglalkozott szabálysértési törvénnyel. A híradások legtöbbször a rendőrség hatáskörét emelték ki, a törvény ugyanis világosan fogalmaz:

aki életvitelszerűen közterületen tartózkodik, az szabálysértést követ el.

Tehát elviekben a hatóság köteles eljárni minden hajléktalan emberrel szemben (őrizetbe vétel, hajléktalanok ingóságainak lefoglalása). Ez azonban a valóságban nem feltétlenül igaz, hiszen a törvény hagy egy kiskaput a hatóságnak: a rendőröknek mellőzniük kell a szabálysértési eljárást, és csak helyszíni figyelmeztetést kell alkalmazniuk akkor,

Utóbbi megoldás kézenfekvő megoldás lenne, a valóság viszont egyáltalán nem ilyen egyértelműen fekete vagy fehér. Sokak szerint ugyanis inkább fekete.

Utcáról a szállóra: nem egyszerű

„Ha minden rászoruló be akarna költözni a hajléktalanszállókra, akkor egyszerűen nem lenne elég hely számukra” – világított rá egy interjúban Szalma Balázs, a Jezsuita Menekültszolgálat szociális programokért felelős koordinátora. A szakember szerint sokan azért nem mennek be a szállókra,

mert néhol olyanok a körülmények, aminél még az utca vagy az erdő is komfortosabb. Másokat a rossz tapasztalatok tartanak vissza: esetleg meglopták, fizikailag vagy verbálisan bántalmazták őket. És bár paradox, olykor nagyobb biztonságban érzik magukat a közterületen, amit kiismertek, mint a hajléktalanszállón.

Az interjúban rávilágított arra is, hogy a hajléktalanok sokszor a szállókon szabadságában korlátozottnak érzik magukat, miután valamilyen minimális feltételnek mindenhol eleget kell tenniük. „Ittasan például a legtöbb helyre nem mehetnek be. Van olyan átmeneti szálló, ahol még több feltételt támasztanak, akár költségeik is felmerülnek, és a papíroknak rendben kell lenni, munkát kell keresni” – mondta, hozzátéve, akik mégis beköltöznek egy időre, azok közül a legtöbben, ha kicsit rendbejönnek, tovább is állnak. Ennek oka, hogy nem tudják azokat a kereteket tartani, amiket elvárnak tőlük, de ez érthető is, ha valaki mondjuk az elmúlt tíz évét az utcán töltötte.

Aki megragad az ellátórendszerben, annak van esélye

Fontos kérdés, hogy ilyen körülmények között mit tud kezdeni az állam a rászorulókkal, azaz milyen módon tud nekik segítséget nyújtani. Az Emminél erre is rákérdeztünk, a minisztérium válaszában ugyanakkor ezzel kapcsolatban csupán egy pályázatot említett. Azt írták:

az „Elsőként lakhatás” pályázati konstrukció keretében tartósan utcán élő hajléktalan személyek számára nyílik lehetőség utcáról lakhatásba jutni.

Amit érdemes ezzel kapcsolatban leszögezni, hogy a program elsősorban nem a hajléktalanokat, hanem az őket segítő, illetve az azokkal konzorciumi és/vagy együttműködő partnerségben lévő szervezeteket segíti. Az egész pályázatnak egy fontos célja van: az utcán élő személyek társadalmi visszailleszkedésének, foglalkoztathatóságuknak, és sikeres munkaerő-piaci integrációjuknak az elősegítése. A kormány ugyanis – ahogyan az a pályázati szövegben olvasható – célul tűzte ki a tartós szegénységben élők és a társadalmi perifériára szorultak társadalmi felzárkózását.

A pályázat során ennek megfelelően 30 millió és 310 millió forint közötti összegek nyerhetők el, amely vissza nem térítendő támogatást jelentenek.

Ez mind szép és talán még jó is, de hogy a szervezetek segíthessenek a rászorulóknak, annak van egy iszonyatosan fontos alapfeltétele: a rászorulóknak meg kell ragadniuk az ellátórendszerben, emellett valakinek észre is kell vennie őket. Utóbbira egyébként az adatok alapján van is esély, az Emmi tájékoztatása szerint ugyanis az országban jelenleg 240 szervezet foglalkozik hajléktalan-ellátással.

A szaktárca javára legyen mondva, hogy a pályázaton túl igyekeznek további lépéseket is tenni a helyzet javítására. A kormány a költségvetésben biztosítja az ellátórendszer működéséhez szükséges feltételeket, és ahogyan eddig, úgy továbbra is biztosítja a kellő számú szálláshelyet és megfelelő férőhelyet.

A hajléktalanok ellátására az elmúlt években több mint 9 milliárd forintot költöttek.

Önmagában a pénz viszont kevés, és ezzel az Emmi is tisztában van. Így felhívták a figyelmet: rendkívül fontos a teljes társadalom, a közösségek fokozott figyelme is, hogy jelezzék, ha lakóközösségükben, szomszédjukban valaki segítségre szorulhat.

A mentők munka után, önként is mentenek

Nem árt leszögezni, hogy – mondta ezt már Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője a VG.hu-nak – amikor a mentők télen valakit élettelenül találnak és a holttest kihűlt állapotban van, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a halál oka is kihűlés, vagy fagyás (hiszen lehet, hogy például infarktusban vagy agyvérzésben hunyt el az illető és a teste kihűlt, mire megtalálták). A mentők ilyen esetben az újraélesztési kísérlet után csak a halál megállapítását végzik el, a halál okának tisztázása az orvosszakértők feladata.

A fentiek miatt kihűlés, vagy fagyás miatt bekövetkezett halálesetekre vonatkozó statisztikai adatokkal sajnos nem rendelkezünk

– közölte. A mentőknél egyébként arról érdeklődtünk, hogy nekik van-e valamilyen kimutatások arról, hogy az idei télen eddig hányan haltak meg az utcákon. Erre a fenti okokból tőlük (és az Emmitől sem) sajnos választ nem kaptunk, de Győrfi Pál egy érdekességet azért megemlített.

A szóvivő elmondása szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma eljárásrendet alkotott a kihűlés veszélye miatt egészségügyi ellátásba került személyek szociális szolgáltatásának megszervezéséről. A betegészlelő, jelző rendszer célja az, hogy az egészségügyi ellátás után

a veszélyeztetett emberekről a szociális terület tudomást szerezhessen, róluk megfelelően gondoskodhasson.

Az eljárásrend kialakításában az Országos Mentőszolgálat szakemberei is aktívan részt vettek.

Győrfi Pál megkeresésünkre arról is beszámolt, hogy az őszi-téli időszakban számos esetben kell segítséget nyújtani rossz szociális körülmények között élő, hajléktalan embereknek, akik ugyan nem szorulnak életmentő ellátásra, de saját erejükből nem tudnak eljutni a megfelelő szociális ellátó helyre, szállóra, otthonba. Az Országos Mentőszolgálat az ilyen esetekre felkészülve Gondoskodó Csoportot szervezett, külön egységeket állított szolgálatba, melyek a főváros területén, illetve az agglomerációban és szükség esetén vidéken is segítséget nyújtanak a rászorulóknak.

A szolgálatot a feladatra önként, többletmunkaként vállalkozó mentőápolók és mentőgépkocsi-vezetők látják el,

akik a befogadó szociális ellátó helyek naprakész listája alapján végzik munkájukat, és szállítják a segítségre szorulókat a megfelelő szociális ellátást biztosító intézményekbe.

Ezt tegyük vészhelyzetben

Amennyiben valaki vészhelyzetet észlel, hívja a 112-es segélyhívó számot – figyelmeztetett Győrfi Pál. Az alapadatok felvétele után mentésirányítóik segítenek, tanácsokkal látják el a bejelentőt, szükség esetén pedig mentőt küldenek. Ha beérkezik a mentőkhöz egy segélyhívás, a mentésirányító a bejelentőtől kapott információk alapján intézkedik. Az új mentésirányítási rendszerben döntéseit már úgynevezett kikérdezési protokoll segíti és teszi objektívvá – hangsúlyozta a szóvivő.