Az aukciók sztárjának nyílt kiállítása
Hogy kerülhetett elő váratlanul a múzeum raktárából két érintetlen, Vaszary hagyatéki pecséttel ellátott, húsz-húsz feltekert olajfestményt tartalmazó vászontekercs?
A Magyar Nemzeti Galéria a tervek szerint a jövőben elköltözik a budai várból egy korszerű múzeumépületbe, ezért évekkel ezelőtt már megkezdtük ennek a hosszú költözési folyamatnak az előkészítési munkálatait. Hatalmas mennyiségű műtárgyat kell megmozgatnunk, több százezer alkotást kell átvizsgálunk, az összes kiállító- és raktárhelységet az utolsó szögig fel kell térképeznünk, és modern leltározási módszerekkel számba vennünk. Miközben ezt a munkát végeztük, 2016-ban az egyik raktárunkban bukkantunk rá a két vászontekercsre, amelyek a polcok mögött, egy falnak fordított kis szekrénykében bújtak meg.
Milyen érzés volt kinyitni és realizálni, hogy mi van a kezükben?
Igazi heurékaélmény. Nagy meglepetés és nagy öröm volt számunkra a felfedezés. El is kezdtük a kutatást, hogy miként kerülhettek ide, és valóban a Vaszary-hagyatékhoz tartoznak-e a talált művek. A festő özvegyének 1942-es halála után a teljes hagyaték közgyűjteménybe került, mégpedig a Szépművészeti Múzeumba. Innen 1957-ben, a Magyar Nemzeti Galéria alapításakor a magyar műtárgyanyagot átszállították a Kúria épületébe, majd 1975-ben a Várba, az átépített palotába. Akkoriban kezdték meg a Vaszary-hagyaték leltározását, de érthetetlen okból ez a két vászontekercs kimaradt, noha a hagyatéki listában szerepelt. A feltekert vásznak másik raktárba kerültek, más művészek hasonló, hengerelt alkotásaival együtt. A negyven előkerült műből huszonnégyet választottunk ki a kiállításra. Ezeket kiváló szakembereink gondosan restaurálták, és a könnyebb felismerés érdekében, egységes ezüst keretben láthatók a szerdán nyílt tárlaton.
A felfedezéskor egyértelmű volt, hogy ki a festő?
Igen, csak rá kellett nézni, és rögtön tudtuk, hogy Vaszary János festményeit találtuk meg, még ha nem is szignálta az összes képet. Nem tudni, hogy a mester miért tárolta feltekerve ezeket a vásznakat, lehet, hogy némelyiken dolgozni szeretett volna még – ezt már örök homály fedi, nem ismerünk erre vonatkozó dokumentumokat. De az biztos, hogy a műterméből így kerültek át a múzeumba.
Mostanában az aukciók kapcsán hallunk a legtöbbször Vaszaryról. Épp egy éve kelt el 130 millió forintért a San Remo című festménye a Virág Judit Galéria őszi árverésén. Miért őrülnek meg érte a gyűjtők?
Rendkívül tehetséges festő volt, hihetetlen szín- és kompozícióérzékkel, virtuóz rajztudással. Ezt mindig értékelik a gyűjtők. Bár az élet szépségét, örömét, szeretetét, szabadságát jelenítette meg, ez nem jelenti azt, hogy csak vidám témákkal foglalkozott volna. Elmélyült gondolkodó volt. Tanított a Képzőművészeti Főiskolán, a modern művészettel és a társadalmi kérdésekkel kapcsolatos elméleti írásait a korabeli napilapokban közölte. Sajátos festői nyelvet alakított ki, amellyel az élet vitalitását érzékeltette a képein. Festményei vonzzák az emberek tekintetét, azt érezhetik, hogy igazán szerethető, hiteles műalkotásokkal állnak szemben – talán ez a máig tartó népszerűségének a kulcsa.
Milyen témájúak az újonnan előkerült képek?
A megtalált festmények zöme tengerparti jelenetet ábrázol. Imádta az olasz tengerpartot, az utolsó tíz évében szinte minden nyarát ott töltötte. A jegyzetfüzetébe pontos vázlatokat készített, így szinte napra pontosan visszakövethető, mikor merre járt. Elbűvölte a mediterrán hangulat: a párás tengeri levegő, a dús növényzet, az életvidám emberek. De a tatai villa – ahol élt – enteriőrjei és pompás parkja is az újonnan megtalált képek szenzációs darabjai, valamint a Duna-korzó sorozatának egy monumentális kompozíciója.
A megtalált festmények mellé honnan érkezett a többi mű a kiállításra?
Korban és témában harmonizáló alkotásokat válogattam egyrészt a Nemzeti Galéria gyűjteményéből, illetve magángyűjteményekből. Olyan alkotásokat is meg tudtunk szerezni a kiállításra, amelyeket a 2007-es nagy életműtárlat katalógusában még lappangó műként említettünk, azóta viszont előkerültek. Az elmúlt években adományokból remek darabok érkeztek a gyűjteménybe, valamint a Magyar Nemzeti Bank egy külföldről hazakerült képet is megvásárolt, és múzeumi letétbe helyezett. Tehát valóban olyan festmények láthatók a kiállításon, amelyeket eddig sem a szakma, sem a közönség nem ismerhetett – így Vaszary művészete most tényleg az újdonság erejével képes hatni.
Miért virtuóz? Vaszary János (1867–1939) tanulmányai során színvonalas akadémiai képzésben vett részt itthon, Münchenben, majd Párizsban. A kiállításon is látható néhány korai, naturalista, pontosan részletező alkotása – pályája ezzel az akadémiai stílussal indult. Az első világháborúban hadifestőként „vázlatozott”, gyors rajzokat készített, közvetlen közelről megtapasztalva a háborút. Ezeket a műveket a korabeli lapok is közölték, illetve később a műtermében olajfestményeket készített a vázlatai alapján. A háború után néhány évig depresszív alkotói időszak jellemezte: fekete alapra festette érzelmekkel teli műveit, vastag ecsetvonásokkal, intenzív anyaghasználattal. A húszas évek második felétől ez a komorabb hangulat oldódni kezdett a műveiben. Minden újdonságra nyitottá vált, sokat utazott, szeretett városába, Párizsba is ismét ellátogatott. Ismerte a kortárs nemzetközi művészetet, de a távol-keleti grafikát, a kalligráfiát is nagyra értékelte. Az inspirációkat a maga nyelvére átformálva szabadon alkalmazta. Utolsó korszakában fehér alapra dolgozott, szinte az akvarellig hígított olajfestékkel, könnyed, gyors ecsetvonásokkal formálta kompozícióit. A színek fénye és erőssége dominánssá vált, paletta helyett üveglapra nyomta ki a tubusokból a festéket, hogy még élénkebb színeket keverhessen ki. Egyre kevesebb eszközzel, mindössze egy vonallal, folttal vagy éppen üresen hagyott, színes felületekkel dolgozott, igazi virtuóz mesterre jellemző módon. |
A Magyar Nemzeti Galéria Ismeretlen ismerős című kiállítása szeptember 14. és 2023. január 15. között látogatható.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.