A kínai energiakrízis padlóra viheti a globális gazdaságot

Nagy-Britannia helyzetéhez kísértetiesen hasonló szituáció alakult ki a kínai árampiacon is. Míg az Egyesült Királyságban azért kerültek bajba az energiacégek, mert a földgáz ára elszállt, a gázerőművekkel előállított elektromos energia értékesítési ára viszont korlátozott, Kínában a szén drágulása miatt váltak veszteségessé az itt is szigorúan szabályozott piacon működő szolgáltatók. Ráadásul a szigetországban további gondot okoz a szélcsendes időjárás, miközben Kínában a szárazság fojtja meg a vízerőművek termelését – írja a brit Telegraph.

Mintha ez még mind nem lenne elég, Peking a közelmúltban környezetvédelmi indíttatásból egy újabb szabályozást is életbe léptetett az energiafelhasználás intenzitására vonatkozóan, vagyis az egységnyi termékkibocsátásra vetített energiafelhasználás korlátozására. 

A megszabott célértéket persze a vírus visszahúzódása miatt megugró globális árukereslet következtében túlórázó kínai gyárak sok helyütt még megközelíteni sem tudták, ezért a központi kormányzat nyomására bevezették az úgynevezett energiaadagolást, amely korlátozza a renitens, azaz a célértéket túllépő tartományok energiafelhasználását.

Mindennek hatására a Goldman Sachs nullára vágta vissza a földrésznyi ország harmadik negyedéves várható növekedését, és jócskán csökkentette a negyedik negyedéves előrejelzését is. Hiszen például 

a fémgyártóknak a – legfegyelmezetlenebb – vörös tartományokban 40 százalékkal kell mérsékelniük termelésüket, míg a következő fokozatot jelentő sárga provinciákban 20 százalékkal kell karcsúsítani.

A vegyiparban a visszaesés mértéke 10 és 20 százalék között lesz, míg a textil-, a papír- és a műanyaggyártók 5 és 10 százalék közötti zsugorodásra számíthatnak. A negatív hatások azonban nem korlátozódnak az iparra. Trina Chen, a Goldman egyik kínai ügyekben illetékes elemzési vezetője szerint még az elektromos autók töltőpontjainak és a napelemgyártóknak az áramellátása is veszélyben van, ami pedig már a zöldcélok szempontjából is kontraproduktív.

Ha pedig a világ első számú műhelyében akadozik a termelés, azt áremelkedések és ellátási hiány formájában mindenki meg fogja érezni – teszi hozzá a Telegraph. Csak az arányok érzékeltetése végett: például Kína 2019-ben a világ legnagyobb acélgyártójaként közel 1 milliárd tonnát termelt, míg a második India volt 111 millióval.

Nem véletlen, hogy a Standard & Poor’s a kínai energiahiány miatt már lerontotta az ázsiai növekedési kilátásokat is. A német Ifo intézet felmérése szerint pedig a német iparvállalatok háromnegyede is ellátási zavaroktól szenved. Nemcsak a fémekről van szó, de a hiány már tapasztalható a műanyag alkatrészek, a játékok és a csomagolóanyagok esetében is.

John Glen, az árubeszerzéssel foglalkozó brit szakembereket tömörítő Chartered Institute of Procurement and Supply közgazdásza úgy látja, ha egy meghatározó játékos kiesik a piacról, a többiek ugyan megpróbálnak a helyére lépni, ám ez hosszú időt vesz igénybe. Ezt már láthattuk a mikrocsipek esetében is.

Karácsonyig még egy újabb negatív hullámra számíthatunk, amely tovább táplálhatja majd az emelkedő árakkal és a stagnáló GDP-vel kapcsolatos félelmeket is, így a hatás meglehetősen súlyos lehet – összegzett végül Glen.