Baj lesz abból, ha az EKB elengedi az olaszok kezét

Rómának sürgősen át kell gondolnia adósságpolitikáját, hogy elkerülje a gazdasági összeomlást, amellyel akár az egész euróövezetet destabilizálhatná. Az nem újság, hogy Olaszország államadóssága az egekben jár, annak bővülési üteme azonban riasztó: 

a 2019-es GDP 134,8 százalékáról a hazai össztermékhez (GDP) viszonyítva 153,5 százalékra nőtt idén az olaszok tartozása, ezzel a második helyen tanyáznak a görögök mögött az euróövezeti adósságlistán. 

Az egészségügyi és gazdasági válság elleni küzdelem rendkívül költséges volt, ráadásul a jövő sem kecsegtet túl sok jóval: az Európai Központi Bank (EKB) nemrég bejelentette, hogy márciusban teljesen leállítja vészhelyzeti eszközvásárlási programját (PEPP), amely segített az eurózóna legeladósodottabb gazdaságainak finanszírozni a koronavírus-járvány megterhelő gazdasági következményeit. 

Az EKB 2020 márciusa óta 250 milliárd euró értékű olasz államkötvényt vásárolt fel a PEPP keretében, és mivel az ország 10 éves kötvényhozama alacsonyabb (0,9 százalék) a járványt megelőző évekhez képest, keretet szabott a hitelfelvételüknek. 

A vészhelyzeti támogatás márciusi kifutásával azonban kétséges, hogy az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága miként tud talpon maradni. 

Jesper Rangvid, a Koppenhágai Üzleti Iskola professzora szerint az eurót használó országok 19 tagok számláló közössége ismét óriási bajba kerülhet, ha az EKB leállítja az olasz kötvények vásárlását. Más szakértők az egy évtizeddel ezelőtti euróövezeti adósságválság megismétlődését is elképzelhetőnek nevezték, amikor Görögország, Olaszország, Portugália és Spanyolország kötvényhozamai megugrottak, miközben a befektetők a valutaövezet felbomlására fogadtak. A fellobbanó tüzet akkor Mario Draghinak – akkori EKB-elnök, jelenleg Olaszország miniszterelnöke – sikerült eloltania, ő szent ígéretet tett, hogy bármit hajlandó megtenni az euró megmentéséért.

Azonban Draghinak most kormányfőként – épp a legkritikusabb időszakban – jóval kevesebb eszköz áll a rendelkezésére az egyre magasabbra csapó lángok megfékezéséhez, pedig országának szüksége lenne egy segítő kézre.

Ráadásul a napokban látott napvilágot egy újabb, nagypolitikai szinten is aggodalomra okot adó hír, miszerint az államfői posztról januárban leköszönő Sergio Mattarellát jó eséllyel Mario Draghi követheti. Ezzel a váltással azonban a kormánykolíció felborulását, és egy komplex politikai-pénzügyi-gazdasági válság kialakulását kockáztatná a miniszterelnök.

Ha mégis folytatná a nevéhez fűződő sikeres válságkezelést, akkor minden azon fog múlni, hogy miképpen hasznosítják az EU helyreállítási alapjából befolyó 200 milliárd eurós támogatást és kedvező kamatozású kölcsönt. Az összeg egészen 2026-ig lehívható, feltéve, hogy Olaszország továbbra is teljesíti a Brüsszel által előírt politikai feltételeket. A válságból való kilábalást megnehezítik az olasz gazdaság gyermekbetegségei: az alacsony foglalkoztatási ráta, a stagnáló termelékenység, az oktatásba és a technológiai fejlesztésekbe való befektetések szűkössége, a fojtogató bürokrácia és a hagyományos észak-déli megosztottság.

Mérsékelték a kockázatokat

Az évek óta alacsonyan tartott kamatlábak segítettek Olaszországnak puffert képezni: Róma 2007-ben a GDP 4,5 százalékát fordította törlesztésre, miközben a GDP-arányos adósság 104 százalékos volt az OECD adatai alapján. Tavaly még kedvezőbb helyzetbe kerültek: a hitelezéssel kapcsolatos költségeik a GDP 3,3 százalékára estek, miközben az adósságráta 156 százalékra emelkedett.

Emellett az olasz kincstár is kihasználta az EKB felajánlását, és meghosszabbították az adósság átlagos futamidejét, ezzel mérsékelve a hozamok hirtelen megugrásával járó kockázatokat. Párhuzamosan a nominális gazdasági növekedési üteme nagyobb lett, mint maga a törlesztési kötelezettség, ezzel olasz adósságkezelés stabil pályára állt.

Nem kell makrogazdasági csoda ahhoz, hogy stabil adósságpálya alakuljon ki. De természetesen némi növekedésre és inflációra szükség van

 – mondta Dirk Schumacher, a Natixis francia befektetési bank közgazdásza. Csakhogy Olaszország politikai instabilitása és csekély növekedése azt sugallja, hogy még ezt sem lehet magától értetődőnek tekinteni.