Több száz millió eurós adócsalással vádolják a volt német adóellenőrt

A 71 éves, 2012 óta szökésben lévő, volt német adóellenőr ellen hétfőn emeltek vádat a bonni bíróságon 279 millió eurós adócsalásban való állítólagos szerepe miatt – számolt be a hírről a Financial Times. Az évszázad rablásaként is elhíresült eset során – a törvényi szabályozás 2012-es megváltoztatásáig – a bankok és brókerházak egy szabályozási kiskaput kihasználva csaltak ki nagy összegű adóvisszatérítést, főként a német államtól. A törvények lehetővé tették, hogy úgy adják-vegyék az osztalékrészvényeket az osztalék kifizetés napján, hogy utólag lehetetlen legyen megmondani, az adott papír mikor cserélt gazdát utoljára osztalékkal (cum-dividend), és kinél landolt először osztalék nélkül (ex-dividend). Így több, az ügyletben részvevő fél is visszaigényelhette a tőkejövedelem után fizetendő adót, amelyet azonban csak egyikük fizetett be.

A bankokból, részvénykereskedőkből és ügyvédekből álló hálózat eurómilliárdokat húzott ki az európai kincstárakból az osztalékadó-spekuláció révén. Az öt leginkább érintett ország legalább 62,9 milliárd dollárt veszített. Németország a leginkább sújtott ország, mintegy 36,2 milliárd dollárt vontak ki az államkincstárból. Emellett Franciaországban például legalább 17 milliárd euró, Olaszországban 4,5 milliárd euró, Dániában 1,7 milliárd euró és Belgiumban 201 millió euró a becsült veszteség.

Hanno Bergert, aki közalkalmazotti posztjáról lemondva lett nagymenő adójogász és tanácsadó, a „cum-ex” ügyletek egyik tervezőjeként tartják számon. Azzal vádolták hétfőn a kölni ügyészek, hogy csalárd befektetési terveket népszerűsített a hamburgi székhelyű M. M. Warburg német magánbanknak. Berger évek óta vitatja a vádakat, és tagadja, hogy bármiféle jogsértést követett volna el. Arra hivatkozik, hogy a tranzakciók teljesen törvényesek voltak.

A tanácsadó Svájcba szökött 2012-ben, amikor megrohanták frankfurti irodáját. Azonban az év elején kiadták Németországnak, és jelenleg rendőrségi őrizetben van. Hétfőn bilincsben kísérték be a bonni tárgyalóterembe, és amennyiben minden vádpontban bűnösnek találják, akár 10 év börtönbüntetést is kaphat.

Anne Brorhilker kölni főügyész, aki a cum-ex vizsgálatot vezette, hétfőn azzal vádolta meg Bergert, hogy 2007 és 2013 között több milliós díjat vett át a Warburg magánbanktól és másoktól az állítólagos adócsalással kapcsolatos tanácsadói munkájáért. A főügyész szerint Berger ebben az időszakban valótlanul nyilatkozott az adóhatóságoknak, és lobbizott a törvényhozóknál, hogy felhígítsa az adócsalás elleni jogszabályokat.

A német kancellárig ér a botrány

A cum-ex botrány évek óta mérgezi a német politikai és pénzügyi intézményrendszert. Még Olaf Scholz német kancellár szerepét is vizsgálták az ügyben. Scholz, aki akkor Hamburg polgármestere volt, találkozott a Warburg Bank társtulajdonosával, Christian Oleariusszal, aki akkoriban azért lobbizott Hamburgban, hogy a város adóhatósága ne hajtsa be a bank cum-ex ügyletekből származó, mintegy 47 millió eurós adótartozását. Scholz tagadta, hogy bármiféleképpen beavatkozott volna az ügybe, és később „igazi botránynak” minősítette a cum-ex tranzakciókat. A Warburg Banknak végül nem kellett kifizetnie az elcsalt adót.

A bonni bíróság 2020-ban már bűnösnek találta a HypoVereinsbank két korábbi kereskedőjét, akik Bergerrel dolgoztak. Felfüggesztett börtönbüntetést kaptak, mivel együttműködtek az ügyészekkel. Az év elején egy volt warburgi bankárt is elítéltek három év hat hónap börtönbüntetésre.

A kölni, frankfurti és más német városok ügyészei több mint 100 potenciális ügyben nyomoznak, több mint 1000 gyanúsítottal, köztük a Deutsche Bank igazgatótanácsának több volt tagjával és a Freshfields egykori vezető ügyvédjével. A múlt héten a Barclays lett a legutóbbi hitelező, aki belekeveredett a cum-ex-botrányba.

A cum-ex ügyleteknél a befektetők, bankárok és tanácsadók éveken át kihasználták a német adótörvény konstrukciós hibáját, amely segítségével vissza tudták igényelni a ténylegesen soha be nem fizetett osztalékadót.

Berger évtizedeken át vezető tisztviselőként dolgozott az adóhatóságnál Hessen tartományban, ahol az államban székhellyel rendelkező német bankok, köztük a Deutsche Bank és a Commerzbank adóügyeiért volt felelős. Úgy híresült el, mint az ország egyik legjobb adószakértője, majd ennek segítségével később magánadójogászként és -tanácsadóként nagy vagyonra tett szert.