Szúnyogirtás szerb módra

A délszláv térségben és a nyugati világban nagy port kavart az orosz–ukrán háború uralta közbeszédben egy kínai légi szállítmány belgrádi érkezése. Április közepén ugyanis hírverés nélkül, „titokban” landolt a Nikola Tesla repülőtéren az ázsiai óriástól vásárolt FK–3-as (HQ–22) rakétavédelmi rendszert hozó hat Y–20A teherszállító gép. 

Az esemény kapcsán kezdetben semmilyen közleményt nem adtak ki, aztán a sajtóinformációkat követően mind Pekingben, mind Belgrádban megerősítették, hogy egy 2019-ben megkötött szerződés teljesült, ezért egyáltalán nem minősíthető váratlannak az FK–3 típusú rendszer leszállítása. Hivatalosan nem közölték a kontraktus értékét, de újságírók betekintést nyertek a beszerzést végző Yugoimport SDPR vállalat szerződéseibe. 

Ezekből hámozták ki, hogy a 620 millió dolláros külföldi beszerzések legnagyobb részét minden bizonnyal a kínai védelmi rendszer képezi.

Kínai védelem

A 100 kilométeres hatótávolságú, negyven célpont követésére alkalmas, valamint egyszerre 12 rakéta kilövésével hat célpontot semlegesíteni képes eszköznek egy 250 kilométeres körzetet ellenőrző radarja is van. Ezzel együtt Peking valószínűleg kézbesítette a szerb hadseregnek a szintén már régebben megrendelt CH–95-ös drónokat is. Ezt a hírt nem erősítették meg, de biztosra vehető, hogy a légvédelmi rendszer mellett ezek bemutatását is tervezi Alekszandar Vučić szerb államfő, aki az április 3-i választásokat megelőző kampányban többször tett említést „soha nem látott katonai beruházásokról”.

Szerbia egyébként az első olyan európai állam, amelynek a katonasága kínai légvédelmi rendszert használ majd, és elsőnek számított 2020-ban is, amikor bemutatta a kínai CH–92A drónjait.

A véleményformálók többsége egyetértett abban, hogy nem volt a legjobb időzítés a kínai haditechnika leszállítása épp az orosz–ukrán fegyveres konfliktus idején, ugyanis EU-tagjelölt déli szomszédunktól azt várják el a nyugati államok, hogy politikai és védelmi téren egyaránt közelítsen a fősodorhoz. Többen jelzésértékűnek tekintették, hogy bár az utóbbi időben olyan üzenetek érkeznek Belgrádtól, hogy hajlandó a megfelelő energiabiztonság szavatolása mellett hátat fordítani az oroszbarát politikának, a keleti barátság másik nagy szereplőjét, Kínát továbbra is elsőrendű partnernek tekinti a nyugat-balkáni állam.

Franciák, törökök, spanyolok

Némi ellensúlyozásként arról szóló bejelentések is érkeztek nemrégiben Belgrádból, hogy védelmi rendszerének az erősítése érdekében nem csak kínai vagy orosz technológiára hagyatkozik. Vučić arról beszélt, hogy Franciaországtól tizenkét új Rafale negyedik generációs szuperszonikus vadászbombázó repülőgép beszerzését tervezik, s további tizenkét használt Rafale-t vásárolnak majd más országoktól.

A beszerzéssel kapcsolatos megbeszélések az államfő elmondása szerint már egy éve tartanak.

Mindemellett egyéb vadászbombázók megvételét is tervezik, a lehetőségeket azonban egyelőre nem ismertették, csak annyit, hogy meglehetősen nagy a kínálat.

A köztársasági elnök az egyik látványos katonai gyakorlaton bejelentette, hogy Bayraktar TB2-es drónok gyors leszállítását is megbeszélte már Recep Tayyip Erdoğan török államfővel.

Korábbi kijelentések szerint Pancir–SZ1-es orosz légvédelmi rendszert is rendelt Moszkvától Belgrád. Ez év februárjában Spanyolországban Vučić megállapodott arról, hogy két EADS CASA C–295-ös katonai teherszállító gépet vesz déli szomszédunk az Airbus Defence and Space vállalattól. Az üzlet értéke meghaladja az 50 millió eurót. Szerbia minden alkalommal azt hangsúlyozza, hogy katonai semlegességének a megőrzése érdekében fegyverkezik, a koszovói és bosznia-hercegovinai kérdés rendezetlensége azonban aggodalomra ad okot.

Oroszok, fehéroroszok

A szerb hadsereg fejlesztését az elmúlt években az ajándékba kapott vagy megvásárolt orosz MiG vadászrepülők hadrendbe állítása határozta meg. Ezek mind felújításra szorultak, az ajándék gépek renoválásának költségeit Belgrád finanszírozta.

Tavaly júniusban mutatták be azt a négy Fehéroroszországtól kapott MiG–29-est, amelyet Minszk azt követően adományozott a nyugat-balkáni államnak, hogy 2017-ben Moszkva is hasonló gesztust tett hat, szintén MiG–29-es géppel. Ez utóbbiak felújítása szerb tisztségviselők szerint 185 millió euróba került, ami sokkal alacsonyabb árnak számít, mint ha ugyanolyan állapotban ezeket megvásárolta volna déli szomszédunk – a piaci értéküket összesen 600 millió euróra taksálták. 

A szerb haderőnek tizennégy ilyen típusú repülő áll a rendelkezésére, amióta „nyugdíjaztatták” a korábban használt MiG–21-eseket. Bő három évtizede Jugoszláviának tizenhat MiG–29-ese volt. Ezek nagy része tönkrement, amikor 1999-ben a NATO légicsapásokat mért a Belgrád melletti Batajnica katonai repülőtérre is. Később az épen maradt öt gépből egyet baleset következtében veszített el a szerb hadsereg. Erről a szintről kezdődött el a légierő korszerűsítése.

Szerbia a hat MiG–29-es után két Antonov An–26-os szállítórepülőt kapott még Moszkvától, de kedvező áron hét orosz gyártmányú Mi–35-ös harci helikoptert is vett Fehéroroszországtól 2019-ben (korábban öt H145M helikoptert és öt Mi–17V–5-öst is beszerzett).

Tavaly decemberben jelentette be az államfő, hogy két év alatt még 29 helikoptert szándékoznak beszerezni. Bővül a jelenleg összesen kilencdarabos H145M-flotta, mert további tizenegyet vásárolnak, valamint tizenegy használt, négy új Mi–35-öst és három új Mi–17-es szállítóhelikoptert. Összértéküket 145 millió euróban határozták meg.

A szomszédok

Az elsők között reagált a szerbiai fegyverkezés hírére Albin Kurti koszovói kormányfő, aki azt mondta: Pristina számára veszélyes tevékenységről van szó, amelyet Belgrád „bepánikolása” váltott ki. Szerinte a szerb államvezetőség ráébredt arra, hogy egyszerre nem ülhet két széken, ezért próbálja erősíteni védelmi kapacitásait. Közölte: Koszovó nem fél, mert a teljes NATO mögötte áll.

A német kormány „tudomásul vette” az új híreket, s közölte: Szerbiának közelednie kellene az Európai Unió országaihoz a közös védelmi és külpolitika kialakításában, így az oroszellenes szankciók bevezetése terén is.

Montenegró is ellenzi Belgrád haderőfejlesztését.

Alekszandar Vučić a régióból érkező kritikákra gúnyosan reagált, mondván: elég lett volna szúnyogirtót vásárolnia, ha Pristina és Podgorica légierejével szerette volna felvenni a versenyt. Hozzátette: nem világos a számára, hogy egy állam védelmi kapacitásainak az erősítése miként sodorhatja veszélybe egy másikét, ha nem terveznek ellene támadást.

Az adatok szerint Szerbia költi a legtöbb pénzt a régióban hadereje fejlesztésére. Az összeg 2016 óta folyamatosan növekszik, tavaly a 60 milliárd dolláros szerb GDP 2,42 százalékának felelt meg. Ezzel szemben Bosznia-Hercegovina védelmi célokra a 22 milliárdos GDP-jének csupán a 0,7 százalékát költi, de például a horvátok is 1,71, az albánok 1,31 százalékot fordítanak rá a bruttó hazai termékből, pedig az utóbbi két államnak, mint bármelyik NATO-szövetségesüknek, 2 százalékot kellene kiadniuk haderőfenntartásra és -fejlesztésre.

A cikk eredetileg a Figyelő 2022/21-es számában jelent meg.