VG Podcast: Oroszország úgy cserélgeti a stratégiáját, mint más a zokniját

A Danube Institute geopolitikai kutatócsoportjának vezetője elmondta, hogy három fejezetre és eltérő stratégiára lehet felosztani a háború eddigi hónapjait. Kezdetben Oroszország villámháborúval és gyors győzelemmel számolt Ukrajnában, ami egyértelműen az ukrán vezetés leváltását célozta. A deszantos egységek beküldése, illetve ezek tüzérségi és páncélos támogatása mind azt a célt szolgálta, hogy akár csak a Krím esetében, itt is hamar megdönthessék a politikai vezetést. Azonban a heves ellenállás miatt ez a terv túlságosan elhúzódott, és kínossá vált Moszkva számára, hogy nem tudott kezdeti sikereket felmutatni. Ebben az időszakban az orosz propaganda folyamatosan Ukrajna demilitarizálását és nácitlanítását hangoztatta.

Bendarzsevszkij Anton úgy látja, hogy amikor ez a stratégia zátonyra futott, akkor kellett kisebb, de több sikerrel kecsegtető taktikára váltania az oroszoknak. Ez lett a Donbasz régió teljes elfoglalása az itteni ukrán csapatok felmorzsolásával. Az északon és nyugaton lévő orosz egységeket ekkor heteken belül átcsoportosították a keleti és déli régiókba, és ez már hozott sikert, például Herszon elfoglalását. Herszonban az oroszok megpróbálták referendum formájában megszilárdítani a hatalmukat, de ez a lakosság ellenállása miatt többször kudarcba fulladt. Ezt követően erővel igyekeztek oroszosítani a területet, bevezették az orosz televíziót, megjelentek az orosz bankok, és a rubelt is bevezették, hogy minél inkább magukhoz kössék a területet. Ekkor azonban az ukrán lakosság többsége már elhagyta Herszont, helyükre pedig a hírek szerint sok orosz érkezett, akik nyilván az üzleti lehetőséget látták meg az újjáépülő városban és környékén.

Azóta az is kiderült, hogy a teljes Donbasz régió bekerítése is túl nagy falat az oroszoknak, hiszen az ukránok számos nyugati támogatással tudnak védekezni. Itt jött el a jelenleg is zajló taktika ideje. Oroszország a Donbasz régión belül, jelenleg Luhanszkban igyekszik kisebb területű katlanokat létrehozni, ahol a túlerejükkel tudják letörni az ukrán ellenállást. Ez a stratégia már sikeresnek mutatkozik, ukrán források szerint is Luhanszk 95 százalékban orosz kézre került. Amint a teljes térséget megszerezték, a következő állomás Donyeck, ami egy elhúzódó és véres csata lehet, hiszen az ukránok masszívan ellenállnak ezen a területen. Amint Oroszország képes lesz szűkebb katlanba szorítani a Donyeck védőit, a puszta túlerejük miatt itt is elindulhat az előrenyomulás, viszont ez rengeteg áldozattal járhat.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a háború kulcsa a Donbasz. Jelenleg az orosz médiában felszabadító hadjáratként kezelik az Ukrajnában zajló eseményeket. Elemzők szerint Vlagyimir Putyin számára most az az elfogadható forgatókönyv, hogy a Donbaszt teljes egészében elfoglalja, ezt követően pedig sor kerülhet a tényleges béketárgyalásokra.

A NATO-bővülés

Oroszország a finn és svéd NATO-csatlakozásra kezdetben rendkívül agresszívan reagált, és konkrét fenyegetések is elhangoztak. Azonban Bendarzsevszkij Anton szerint Moszkva hamar belátta, hogy magának árt ezekkel a fenyegetésekkel. Az biztos, hogy a finn és svéd semlegességi politika akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor Oroszország 2014-ben annektálta a Krímet, tehát elmondhatjuk, hogy az oroszok kergették őket a NATO karjaiba. Moszkva pedig jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy a szavakon túl felléphessen az északi országokkal szemben. Azt Vlagyimir Putyin is belátja, hogy a csatlakozásra kicsi az esély, hiszen Ankara gátolni akarja a bővülést. Másrészt az is fontos, hogy Oroszországnak presztízsveszteség, ha üres szavakkal dobálózik, amit nem követnek tettek, így a fenyegető retorikát el is hagyták. Szergej Lavrov egy korábbi beszédében már azt mondta, nem örülnek ugyan a finn és svéd NATO-csatlakozásnak, de nincs is ellenükre, hiszen a két ország már régóta szoros kapcsolatot ápol az észak-atlanti szövetséggel, így gyakorlatilag nem történik majd változás. Ez természetesen nem igaz, hiszen a két ország ezzel a védelmi szövetség részeként számíthat a többi NATO-tag támogatására.

Érdekesség, hogy Ukrajna lerohanásának egyik indoka pont a NATO-csatlakozás volt, most viszont Finnország és Svédország esetében elfogadhatónak tartja a lépést Moszkva. Azt látni kell, hogy az ukránok sosem voltak olyan közel a csatlakozáshoz, mint most az északi országok, ráadásul Finnország még földrajzilag is közel van több fontos orosz nagyvároshoz.