Reménytelenek az európai devizák, pedig izzik az infláció

Sorban jönnek ki a júniusi fogyasztói inflációs és májusi termelői árindex adatok az Európai Unió tagállamaiból, a ráták továbbra is a több évtizedes csúcsok körül alakulnak. Ennek kamatemelési várakozásokat kellene generálni, amelyek általában erősítik a devizákat, mégis azt látjuk, hogy a dollár mindent visz ezen a héten, az európai devizákon még az sem segít, hogy két jegybank - kedden a magyar, csütörtökön a svéd - kamatot emelt.

Bár a legnagyobb európai gazdaság, Németország, szerdán a fogyasztói infláció némi lassulásáról számolt be, a júniusi 8,2 százalékos ráta még mindig rendkívül magas, és ugyanez látszik a többi már elérhető európai adatból. A csütörtökön közzétett francia éves fogyasztói árindex adat, 6,5 százalék, még az alacsonyabbak közé tartozik az eurózónában, de az elmúlt majdnem négy évtizedben nem mértek ekkora pénzromlást a gallok. 

Közép-Európából először Szlovénia hozta ki júniusi adatát, és nem ígér túl jót a régió számára - különösen ha a pénteklen esedékes lengyel adat hasonló romlást mutat -, hogy a májusi 8,1 százalékról 10,4-re ugrott az index.

A termelői árindexek közlése még május hónapnál tart, az elmozdulások az áprilisi éves rátákhoz képest vegyesek, de elmondható, hogy a  feldolgozóipari költségek oldaláról továbbra is hatalmas nyomás nehezedik a fogyasztói árakra, tekintve hogy még a legalacsonyabb index se volt alacsonyabb 20 százaléknál a múlt hónapban.

Az Európai Központi Bank már hetekkel ezelelőtt jelezte, hogy ugyan négyhónapos késéssel a Federal Reserve-hez képest, de júliusban ők is a kamatemelések útjára lépnek, hogy leküzdjék az inflációt. A friss inflációs számok mégse győzték meg arról a devizapiaci szereplőket, hogy az óceán mindkét partján egyre többet emlegetett recessziós veszély ellenére az EKB van olyan eltökélt az infláció leszorításában monetáris szigoríás útján, mint a Federal Reserve, pedig az utóbbinak foglalkoztatási célja is van, az EKB-val megegyezően 2 százalékos inflációs célját pedig hosszú távú átlagban kell elérnie.

Szerdán az óceán mindkét oldaláról megszólaltak jegybanki vezetők egy konferencián, amit az EKB rendezett, és a kommentárok alapján is a vevők a dollárnak adtak bizalmat az euróval és a fészekaljába tartozó többi európai devizával szemben. Az euró csütörtökön fél százalékot gyengülve 1,04 alatt néhány héten belül másodszor döngeti az öt és fél éves mélypontokat a dollár ellenében, ami rossz ómen a többi európai deviza számára is.

A magyar piacon mindez azt hozta, hogy a Magyar Nemzeti Bank keddi hatalmas - 185 bázispontos - kamatemelésével nem tudta tartósan a 404-es rekord alacsony szintekről 393 környékére feltornászni a forintot az euróval szemben: az árfolyam csütörtökön 397 régiójába visszakozott, ami még mindig visszapattanást jelent, de a múlt hetinél valamivel így is gyengébb szintet. Ennyit se tudott elérni csütörtöki fél százalékpontos kamatemelésével a Riksbank, amire a svéd korona fittyet hány. A dollár ellenében többet gyengült a múlt hét óta, mint a forint: kora délutánig mintegy 1,4 százalékot, miközben a forint csak fél százalékot.

Ezidő alatt az euró és a dán és a cseh korona 1,3 százalékot gyengült a dollár ellen, a zloty pedig 1 százalékot. Látható, hogy az európai devizák az elmúlt öt napban nagyjából ugyanakkora verést kaptak, függetlenül attól, hogy melyik jegybank, mit csinált, vagy egyáltalán csinált-e bármit. A kivétel a norvég korona, amely egyharmad százalékot erősödött, azt követően, hogy az oslói jegybank egy hete két évtizede legnagyobb, 50 bázispontos kamatemelését hajtotta végre, miután a megelőző hetekben a korona hatalmasat zakózott.

Miközben az amerikai dollár eredje már tükrözi azt a várakozást, hogy a Fed folytatja agresszív politika-szigorítását, úgy véljük, a kiábrándító globális növekedés és a gyenge kockázati hangulat a zöldhasú folytatódó erejét támasztja alá idén

- írta jegyzetében Jonathan Petersen, a Capital Economics piaci közgazdásza.