Tényleg eljöhet a négynapos munkahét ideje?

Az, hogy egy adott társadalomban, vagy épp egy cégnél mennyit kell dolgozni sok mindentől függ: a területre jellemző kultúrától, a technológiai szinttől, a túléléshez szükséges erőfeszítésektől vagy épp a dolgozók érdekérvényesítési képességeitől és az ezzel kapcsolatos törvényektől is. Miután már Magyarországon is kísérleteznek a négynapos munkahéttel, már nagyvállalati szinten is – a Magyar Telekomnál indul ennek a tesztje –, érdemes körülnézni, hogy nemzetközi szinten milyen tapasztalatok gyűltek össze.

A héten Nagy-Britanniában kezdődött el a négynapos munkahét eddigi talán legnagyobb próbája, melyben 70 cég 3300 dolgozója vesz majd részt, de történtek kísérletek korábban Skóciában, Izlandon vagy épp a munkamániájáról híres Japánban is. A most induló brit kísérlet fél évig, a Telekom próbálkozása első körben júliustól októberig tart. Szlovákiában is próbálkoznak a megoldással, igaz, ott ugyanúgy heti 40 órát kell dolgozni, de az 4 × 10 órában is kivitelezhető.

Az izlandi kísérlet ennél hosszabb ideig tartott, 2015 és 2019 között zajlott ugyanis, 2500 dolgozó részvételével. Talán annyira nem is meglepő, hogy körükben elsöprő sikert aratott az ötlet. Az eredmények azt mutatják, hogy a legtöbb helyen a termelékenység sem csökkent.

A munkát már a Biblia is egyfajta büntetésként írja le, megtorolandó azt, hogy Ádám és Éva a tudás fájának gyümölcséből evett. Való igaz, hogy antropológusok szerint a kőkori vadászok és gyűjtögetők mindössze napi 3-5 órát töltöttek munkával. Noha a munkamegosztás és a technológiai fejlődés korábban nem látott bőséget hozott, ám cserébe a munkaidő is megnövekedett.

A manapság szokásos napi 8 órás munkaidőért vagy épp a nyugdíjért is harcolniuk kellett a dolgozóknak, a május 1-i ünnepség is valójában ezen küzdelmeknek állít emléket. Az 1886-os chicagói lázadás során 4 munkás és 8 rendőr vesztette életét és sokan megsebesültek, de letartóztatások tömegére is sor került. Azóta a munkaidő nem csökkent lényegesen, sőt bizonyos területeken el is várják a túlórát, elég csak a startupokra, vagy épp a kezdeti időszakban híresen túlhajszolt munkát követelő befektetési bankokra gondolnunk.

Olyan is megesik, amikor a kényszerűség miatt van szükség a munkaidő csökkentésére, elég ha a koronavírus-járványra, vagy épp a csiphiány miatt leálló autógyárakra gondolunk, de a hetvenes években a sztrájkoló szénbányászok miatt Nagy-Britanniában egy időre 3 naposra csökkent a munkahét.

Természetesen a mostani kísérletek nem erről szólnak, ahogy az is nyilvánvaló, hogy nem minden munkakörben oldható meg a termelés visszaesése nélkül az, hogy csupán heti négy napot kelljen dolgozni, ám ahol erre van lehetőség, ott akár előnyökkel is járhat, és nem csupán a munkavállaló számára. Az alacsonyabb stressz és kevesebb munkaidő hatására nyugodtabb, összeszedettebb dolgozók munkája is jobb minőségű lehet, elkerülhető a kiégés és a lemorzsolódás is csökkenthető ezáltal.

Kétségtelen azonban az is, hogy a lazaság vissza is üthet, és a végén a munkáltató kénytelen lesz új embereket felvenni a négynapos munkahét hatására. Ráadásul a haknigazdaságban dolgozókat sem feltétlenül érintené a négynapos munkahét, ahogy az egyre elterjedtebb munkaerőkölcsönzők esetében sem egyértelmű, hogyan működhetne a rövidebb munkaidő. Olyanok is vannak – például Dél-Korea elnöke – akik a jelenlegi napi 8 órás munkaidőt is keveslik.

A koronavírus-járvány hatására világszerte elterjedt home office és a távmunka más módszerei vagy épp a rugalmas munkaidő egyébként is terjedőben voltak, ez késztette a vállalatokat is arra, hogy bátrabban kísérletezzenek a témában. Japánban a Microsoft próbálkozott a rövidített munkahéttel: minden pénteken bezárta irodáit, ez pedig 40 százalékos termelékenység-növekedést eredményezett. Spanyolországban is részben a járvány miatt tesztelik a csökkentett munkaidőt, az új-zélandi Unilevernél pedig lehetőséget adnak a dolgozóknak arra, hogy 20 százalékkal csökkentsék a munkaidejüket anélkül, hogy kevesebb fizetést kapnának.

Azonban a termelékenység és a technológia rohamtempójú fejlődése ellenére még mindig rendkívül távol vagyunk John Maynard Keynes 1930-as, a jövőbe tekintve heti 15 órányi munkát jósoló előrejelzésétől.