Beszállhat Ciprus is az európai energiaválság megoldásába

Natasa Pilides ciprusi energiaügyi miniszter bejelentette, hogy 2023 első negyedévében további tengeri fúrásokkal folytatódik az Aphrodite gázmező fejlesztése Ciprus kizárólagos gazdasági övezetében. A miniszter elmondása szerint az első lépés egy új, A–3 névre keresztelt kút fúrása lesz, amelynek a segítségével megállapíthatják a lelőhelyen található pontos gázmennyiséget, valamint feltérképezhetik az összetett tározót. Ezután kezdődhet meg a terület fejlesztése a Chevron olajvállalattal közösen. 

A bejelentésre azután került sor, hogy Pilides megbeszélést folytatott a parlamentben a képviselőház elnökével, Anita Demetriouval, valamint a Chevron Közel-Kelet, Afrika, Dél-Amerika Kutatási és Termelő Vállalat vezetőjével, Clay Neffel. Az energiaügyi miniszter nyilatkozatában kifejtette, hogy lehetősége volt az amerikai cég képviselőjével megvitatni a földgáz Egyiptomba szállításának különböző lehetőségeit is, és a kezdeti hat forgatókönyvet lecsökkentették négyre. Hozzátette: a két fél várhatóan az év végéig előáll a végső lehetőséggel, amelyet a minisztérium felülvizsgál a jóváhagyás előtt.

A Ciprustól délkeletre fekvő mezőn 2011-ben fedezték fel a földgázt, amely a becslések szerint körülbelül 4,5 ezer milliárd köbmétert tartalmaz, azonban a mai napig kiaknázatlan. Az Aphrodite fejlesztésének késése részben annak köszönhető, hogy a terület egy kis része belenyúlik Izrael tengeri övezetébe. Nem könnyíti meg a projektet az sem, hogy a sziget megosztottsága miatt a helyi kormánynak szembe kell néznie egy erős ellenféllel is: az Észak-ciprusi Török Köztársaságot támogató Törökországgal.

A rekordmagas inflációjú ország az elmúlt két évtizedben megháromszorozta a gázfogyasztását, azonban saját készletek hiányában meglehetősen függ az orosz, az azeri és az iráni exporttól. A levantei medencében, ahol az utóbbi húsz évben több nagy gázmezőt is találtak, Ciprus, Izrael és Egyiptom vizein is képes akár hadihajókkal kísérni a felméréseket végző kutatóhajókat. A helyzetet bonyolítja, hogy Ankara nem írta alá az ENSZ tengerjogi megállapodását sem, amelyben elismernék, hogy minden tengerparttal rendelkező országnak kizárólagos joga gazdasági tevékenységet folytatni a partvonalától 370 kilométeren belül fekvő gazdasági övezetben.

Mindeközben az elmúlt hónapokban több fontos megállapodás is született a térségben. Június 21-én Libanon, Szíria és Egyiptom egyezményt írt alá a libanoni energiaügyi minisztériumban, hogy Szírián keresztül egyiptomi földgázt szállítsanak Libanonnak. Ennek értelmében Egyiptom évi 650 millió köbméter földgázt exportál a libanoni Deir Ammar erőműbe. A gáz a Jordánián és Szírián áthaladó arab gázvezetéken (AGP) keresztül jut el Libanonba.

Pár nappal korábban, június 17-én az Európai Unió egyetértési kontraktust írt alá Egyiptommal és Izraellel, amely keretet teremt Izrael számára, hogy Egyiptomon keresztül bővítse földgázexportját Európába. 

Az EU megállapodott Egyiptommal a megújuló energia, a hidrogén, az energiahatékonyság és a transzmediterrán villamosenergia-összekötők fejlesztése terén folytatott együttműködés fokozásáról is. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nagy előrelépésnek nevezte az egyezséget.

A tagállamok azonban mielőbb megoldást szeretnének találni az égető energiaválságra az ukrajnai háború árnyékában, így amellett, hogy a norvég gázmezők továbbra is el tudják látni az igények egy részét – a régió 2020-ban az unió szükségleteinek 43 százalékát szerezte be Oroszországtól, míg Norvégiától 21 százalékot –, Hollandia és Németország közösen egy új gázmező feltárását tervezi az Északi-tengeren, ahol a kitermelést 2024 végéig kezdenék meg, a partoktól 19 kilométerre található területen.