Partizánháború tört ki a Krímben
Megnyerhető-e egy háború csak a partizánmozgalmak révén? A válasz egyértelműen: nem. Ez az ukrán–orosz háborúra is érvényes. A partizánok gyengíthetik, elbizonytalaníthatják az ellenfelet, de mozgalmuk taktikai, nem pedig stratégiai jellegű. Ukrajnában most kap vérátömlesztést ez a mozgalom. Hogy ez összefüggésben van-e a délről indítandó, két hónapja beharangozott ukrán ellentámadással (vagy éppen annak késése miatt akarják ezzel a figyelmet elterelni) – vitatott.
Mindenesetre a partizánok komoly sikereket értek el a közelmúltban az oroszok által 2014-ben elcsatolt Krím félszigeten. Legalább három sikeres támadás írható a számlájukra – amit persze közösen hajthattak végre az ukrán speciális erőkkel (kommandósokkal), egymást támogatva. A partizánszerep kiterjedt a korábbi, második világháborús filmekből ismert vonatrobbantó, konvojmegtámadó szerepek mellett más területekre is.
Igen fontosak az előretolt megfigyelők-tűzvezetők, akik rejtve, de a kijelölt célponttól látótávolságban vannak, kommunikálnak a hátország parancsnokságával.
Közlik például a tüzérségi tüzet meghatározó célkoordinátákat, ehhez korszerű, nyugati gyártmányú, műholdas tájékozódóeszközeik vannak, amelyek néhány centiméteres pontosságú célkijelölést is lehetővé tesznek. De ha látják, akár egy kisebb méretű, kézi lézeres készülékkel „megfesthetik” a célt, amelyet így az okosrakéták, tüzérségi lövedékek megtalálnak.
A becslések szerint mintegy ötezer katonai felderítő műhold kering a Föld körül, tetemes részüket az Ukrajna feletti áthaladás néhány percében a minél szélesebb körű információgyűjtésre és kapcsolattartásra, kommunikációra használják.
Ebbe beleértendők – ha az időjárási viszonyok megengedik – a hagyományos kamerákkal készített fényképfelvételek vagy az űrbe telepített radar- és infravörös (hőérzékelő) rendszerek révén végzett helyzetfelmérések is.
De nem kevésbé fontos felderíteni a megszállt területeken vagy másutt a vezető katonai-gazdasági-polgári szerepet játszó Oroszország által kinevezett személyiségeket, akiket a partizánok igyekszenek likvidálni.
A megszállt területeken az oroszok által kinevezett kormányzók (Ukrajnában ezeket a hitleri Németország megszállási politikája jegyében „gauleitereknek”, helytartóknak hívják) elsődleges célpontoknak számítanak. Mozgásukat folyamatosan figyelik a partizánokkal rokonszenvező polgári személyek, a „segítő hátországbeliek”.
Kényes kérdés: vajon az ukrán partizánok tevékenysége kiterjed-e az Oroszországi Föderáció 1991 után meghatározott területeire? A válasz: valószínűleg igen. Bjelgorodban, a határ menti településeken történt rejtélyes robbanások, támadások egy része minden bizonnyal partizánakció volt – noha ezt Kijevben nem erősítették meg. Az ok: az Egyesült Államok, Biden elnök álláspontja, amely ellenzi, hogy az ukránok, amerikai fegyverekkel támadjanak oroszországi területeket, hiszen ez előidézhet egy közvetlen katonai összecsapást a NATO és Oroszország között.
Emiatt az USA nem szállít Ukrajnának 100-120 kilométeres hatósugarúnál nagyobb fegyvereket, például a HIMARS rakéta-sorozatvetőkből indítható ATACMS ballisztikus rakétákat, amelyek Ukrajna területéről elérhetik Oroszország európai (Urálon inneni) területének számos nagyobb városát.
Ez a tilalom azonban nem következetes, hiszen az orosz–ukrán határ ukrán részén telepített HIMARS indítóberendezésekről a rendelkezésre álló, kisebb mint 120 kilométeres hatósugarú irányított rakéták ma is elérhetik Bjelgorodot, Kurszkot, Kurcsatovot.
Ez utóbbi település Pripjaty és Csernobil tükörvárosa, a közelében működik a Kurszki Atomerőmű (jelenleg mintegy 3000 megawatt teljesítménnyel). Az erőmű csaknem pontos mása a csernobilinek. Itt forgatták 1991-ben az egyik legelső amerikai televíziós Csernobil-filmet, amelyet Csernobil: a végső figyelmeztetés címmel sugároztak. Emellett ebben a határ menti 100-140 kilométeres, stratégiai fontosságú sávban Oroszország a NATO-val való szembenállás jegyében komoly haderőt, haditechnikát állomásoztat.
Nem elhanyagolható fontosságú a partizánmozgalom lélektani hatása a megszállt területeken élő lakosságra. Akik rokonszenveznek az ukrán védőkkel, azoknak megerősítés, akik pedig az oroszokhoz húznak, figyelmeztetés.
Nyikolajevben, amely a BBC helyszíni tudósítása szerint a déli partizánmozgalom egyik irányítóközpontja, hatalmas elektronikus hirdetőtábla működik. Rajta az ukrán nyelvű felirat: herszon ruh oporu, partizani bacsaty vsze – Herszon ellenállási mozgalom: a partizánok mindent látnak.
Jóval a mostani háború kirobbanása előtt, gyakorlatilag a 2014 utáni időktől számítva a nyugati szövetségesek már előkészítették Ukrajna euroatlanti tagságát, NATO-kompatibilis hadsereg felépítése volt a cél. Ennek egyik sajátossága az ukrán különleges erők (SzpecNaz) és a partizánok közti igen szoros, intézményes kapcsolat. Ők az ukrán SzpecNaz „szemei és fülei” – ahogy a BBC-nek egy névtelen partizán mondta. Felderítik a megszállók helyzetét, fegyverzetét, létszámát, a parancsnokok (beleértve a szakaszparancsnoktól a hadosztályparancsnokig) nevét, lakhelyét, rokonait, követik, kiderítik életpályájukat. Akcióban ők segítik a SzpecNaz-erőket, a Krímnél a partra szállásukat, a feladat elvégzése után a kivonásukat. Akció közben pedig operatív információt adnak a megszállókról, mozgásukról, járműveikről.
Amit ma lehet tudni nyílt forrásokból az ukrán SzpecNazról:
a kijevi védelmi minisztérium alá mintegy ötezer különlegesen kiképzett (nagyrészt a javorivi, nyugatiak által üzemeltetett kiképzőközpontot megjárt) katona tartozik. Ők alkotják a 2016-ban megalakított Szíli Szpecialnih Operaciit (SZSZO), az ukrán fegyveres erők öt fegyvernemének egyikét. Kiképzésük súlypontja: közvetlen akciók (személyek, objektumok elleni támadás), felderítés, hírszerzés, szabotázsakciók és lélektani hadviselés.
Gyanítható, hogy az ukrán SzpecNaz-erők kiképzésében szerepet játszó CIA-tisztek, a Navy SEALs specialistái és a brit SAS-egységek tagjai közvetve segíthették a partizánmozgalom vezetőinek képzését is. Ez a 2014–2022. február 24. (az orosz invázió kezdete) közti időszakra vonatkozik, amelyet gyakorlatilag állóháborúként, befagyasztott konfliktusként jellemeznek. Moszkva egyik érve, amellyel a február 24-i támadást igyekezett megindokolni, éppen ez a felőrlő hadviselés, amely állítása szerint mintegy tízezer, a szeparatisták által ellenőrzött területeken élő Donbász-lakos halálát okozta.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.