Vízválasztóhoz ért az ukrajnai háború – vajon elindul az augusztusi ellentámadás?

Az ukrán vezérkar tervei racionálisak. Felhasználva HIMARS-ok, és azok nehezebb változatai, az M270-esek és a német Mars II-esek, az irányított lövedékeket indító rakéta-sorozatvetők előnyeit, a pontosságot, a nagy hatótávolságot, most az oroszországi utánpótlási vonalakat, lőszerraktárakat igyekszenek megsemmisíteni, felszámolni. Nagy kérdés, hogy ezt meg is tudják-e valósítani?

Herszon visszafoglalásához kijevi jelentések szerint az ukrán erők gyakorlatilag elvágták a Dnyeper folyó jobb partján lévő oroszországi csapatok és azok bal parti utánpótlási bázisai közti kapcsolatokat. Használhatatlanná tették a három fő logisztikai ütőeret, a Dnyeperen átívelő vasúti hidat, továbbá a novo-kahovkai vízerőmű gátján futó közutat és az Antonovszkíj hidat – állítják. Egyelőre kevés bizonyíték van a legfontosabb elem, az Antonovszkíj híd teljes használhatatlanságára vonatkozóan. Viszont az atlanticcouncil.org szerint az oroszországiak minimalizálni próbálják a hidat ért sérülések jelentőségét.

Ami a tényleges károkat illeti, bizonyos, hogy számos találat érte a hidat, megrongálva annak közúti felületét, de a teherhordó fődarabok, a gerendák nem sérültek meg nagymértékben, ezt az amerikaiak is jelzik. A legutóbbi, július 27-i állapotot jelző nyugati, hozzáférhető (de nem nagy felbontású) műholdfelvételen látszanak a becsapódási nyomok, de az is, hogy a híd áll. Ahol a mintegy 40 cm vastag, acélhálóval megerősített vasbeton jármű-futófelület alatt nem volt támasztószerkezeti elem, ott a rakéták teljes egészében feltépték ezt a felületet, úgy, hogy alatta látszott a Dnyeper vize. Egészében véve a becsapódó rakéták impozáns pontosságát jelezve számos 0,35–1,5 méter átmérőjű lyuk keletkezett. Ahol a fődarabokra, a támasztó-teherviselő gerendákra „ültették” a jármű-futófelületet, ott a HIMARS-ok rakétái csak sekélyebb, 25-30 centiméter mély krátereket téptek fel.

Ám komoly utászmunka, szakértelem kell hozzá, hogy legalább mindkét oldalon egy-egy sávot helyreállítsanak. Úgy, hogy azok elbírják akár az 50 tonna körüli páncélosokat is. Tüzértiszti elemzők rámutatnak, hogy a HIMARS/M270-esekhez Ukrajnának szállított rakéták 91 kilogrammos robbanófeje egyszerűen túl „kicsi és könnyű” ahhoz, hogy egy akkora műszaki létesítmény, mint amilyen az 1985-ben elkészült Antonovszkíj híd fődarabjait megrongálja. Legalább féltonnás robbanófejek, bombák kellenének ahhoz, hogy a hidat rövidebb távra, akár hetekre használhatatlanná, kijavíthatatlanná tegyék. Ukrajnának nem nagyon vannak ilyen eszközei. A Tocska-U (SS-21, Scarab 9M79) mintájú taktikai ballisztikus rakétáinak ugyan mintegy féltonnás a robbanófeje, de maga a rakéta roppant pontatlan (70-150 méteres a szórása), miközben az 1366 méteres, 2x2 sávos Antonovszkíj közúti híd 25 méter széles.

Ám Ukrajnának fogytán vannak a Tocska-U készletei. No meg a Tocska-U maximális lőtávolsága 70 kilométer, szemben a HIMARS-rakéták 90+ kilométerével. Arról ne is beszéljünk, hogy a HIMARS/M270/Mars-II. rendszerek által indított M30/M31-es rakéták legalább egy generációval újabbak, korszerűbbek, mint az Oroszországban a hadrendből már kivont, a múlt század kora hetvenes évei technikai színvonalát képviselő Tocska-U-k. Az M30-ast 1999-2002 között, az M31-est 2005-től rendszeresítették az USA hadseregében.

A frontvonalak a Donbasszban alig változnak, a beszámolók kismértékű, de állandó oroszországi térnyerésről adnak hírt. Az ukrán közigazgatási határok szerinti Luganszk megye, ami jóval nagyobb, mint a „Luganszki Népköztársaság (LNR)” nevű bábállam területe, teljes egészében az intervenciós erők ellenőrzése alatt áll. Déli megyepárjának, a donyeckinek csaknem négyötödét foglalták el a támadók, ezzel Ukrajna teljes területe 25-30%-át tartják megszállva. A kijevi vezérkar jelentései július végén a legtöbbször arról adtak hírt, hogy sikerült megállítani az OF-erők támadásait. Döntő kérdés Herszon visszafoglalása. Lesz-e elegendő energiája, erőforrása a kimerülőben lévő ukrán hadseregnek, hogy látványos, gyors eredményeket felmutató ellentámadásba kezdjen. A tamáskodók legalább annyian vannak, mint azok, akik biztosak a végső ukrán győzelemben.

Ez utóbbiak között van David Petraeus amerikai tábornok, Irak és Afganisztán veteránja, a CIA egykori igazgatója. Érdemes rá odafigyelni. Egyfelől a gyalogság, a szárazföldi erők szakértője, igazi karrierkatona, 37 éves szolgálatát hadnagyként kezdte és négycsillagos tábornokként szerelt le. Másfelől komoly harci tapasztalatokat szerzett a többi között Irakban és Afganisztánban. Ő vezette a híres 101. légi szállítású (roham) hadosztályt 2003-ban Bagdad ellen. És Petraeus kemény fickó. Amikor egy hadgyakorlaton 1991-ben egy katonája megbotlott és M-16-os karabélyával véletlenül mellbe lőtte tábornokát, sokan hitték, vége katonai karrierjének. Pár nap múlva azonban Petraeus kierőszakolta a nashville-i (Tennessee állam) egyetemi kórház igazgatójától, hogy engedjék ki, mert egészséges, meggyógyult. Bizonyításképpen megállás nélkül 50 fekvőtámaszt nyomott le az elképedt főorvos előtt – aki persze azonnal kiengedte.

Ami az ukrajnai konfliktus kimenetele szempontjából is fontos lehet: Petraeus tábornok megbízható jósnak bizonyult. Ellenezte a trumpi politikát, az Afganisztánból való kivonulást, amit Biden elnök fejezett be egy évvel ezelőtt. Amit előre látott, a tálibok villámgyors győzelme, a nemzetközi koalíciós erők menekülésszerű kivonása – bekövetkezett.

Ukrajna esetében azonban kétséges a tábornok prognózisa. A nemzetközi helyzet Kijev szempontjából kedvezőtlenül alakul. Erős a Tajvan körüli katonai-politikai feszültség, amit Nancy Pelosi washingtoni képviselőházi elnök a távol-keleti szigetre való esetleges útja is táplál. Mint a Politico írja, Londonban felvetették Tajvan katonai eszközökkel való fokozott segélyezése szükségességét – ami nyilvánvalóan ellentétes Kijev érdekeivel, mert elvonja a figyelmet Ukrajnáról.

A NATO – és Ukrajna – szemszögéből a Tajvan kapcsán fokozódó kínai-amerikai feszültség a lehető legrosszabb forgatókönyvet jelenti. És Kína, mint az EU/NATO, az USA számára a legfontosabb gazdasági partner súlya az OF-hoz mérten összehasonlíthatatlanul nagyobb – kiváltképpen a világgazdaságot fenyegető lassulás, az energia-, klímaválság, infláció tükrében – mint az Oroszországi Föderációé. Továbbá aggasztó, amit Vlagyimir Putyin az oroszországi flottanapon demonstratívan aláírt új haditengerészeti doktrínája aláírásával a Nyugatnak jelzett: válogatás nélkül bevetendő minden eszközzel, új, hipergyors fegyverekkel megvédi az OF érdekszféraként megjelölt területeket – beleértve a Fekete-tenger térségét. Jelzésértékű, hogy Ukrajnát, amely valaha jelentős fekete-tengeri flottával rendelkezett, meg sem említette...