Már olcsóbb az európai gáz, mint amikor a Gazprom elzárta a csapot

Amikor augusztus 19-én a Gazprom közölte, hogy karbantartás miatt hamarosan ismét leállítja a gázszállításokat az Északi Áramlaton, az európai piacot meghatározó holland gáztőzsdén annak rendje és módja szerint ki is lőttek az árak, az augusztus 31-én kezdődő leállás előtt, már augusztus 26-án elérve a történelmi csúcsot, amikor egy megawattóra gázért 346,52 eurót kellett fizetni.

Azonban a kereskedés következő napján, még mindig a tervezett leállás előtt, amilyen gyorsan emelkedtek, olyan gyorsan zuhanni is kezdtek az árak. Az esést az is csak egy napig fordította vissza, hogy a tervezett karbantartás után sem indult meg a gáz áramlása a Németországot és Oroszországot összekötő vezetéken, miután a piac szereplői felismerték, hogy a tárolók feltöltését szinte alig befolyásolta a legfrissebb orosz korlátozás.

Csütörtökön,  

ami részben köszönhető lehet annak is, hogy pénteken rendkívüli ülésen vitatják meg a helyzetet az uniós energiaügyi miniszterek. Szerdán Vlagyimir Putyin ugyan újabb korlátozásokat helyezett kilátásba arra az esetre, ha az orosz olaj és gáz árának plafont szabnának, ám a kereskedés csütörtöki dinamikája alapján ez nem gyakorolt túlságosan nagy hatást az árfolyamokra. 

Az Északi Áramlat elzárását követően 

ám ez a háborút megelőző időszak napi mintegy 300 millió köbméteres mennyiségének már csak a töredéke. Ráadásul a háborút megelőző időszakban a napi 90 millió köbméter körüli kapacitású Yamal vezeték sem üzemelt.

A gázár azonban a mostani esést követően is a többszöröse az elmúlt években megszokott, általában megawattóránként 30 euró alatti értéknek, Oroszország számára az alacsonyabb mennyiségű export is kifizetődő lehet, ugyanakkor a Reuters szerint egy belső használatra szánt stratégiai dokumentum felhívja a figyelmet a szállítások teljes leállításában rejlő veszélyekre is. Ugyanis a magas exportárak teszik lehetővé a belföldi fogyasztás támogatását és az alacsony lakossági árakat az országon belül.

Az orosz vezetékes exportkapacitások túlnyomó többsége pedig egyelőre továbbra is Európába irányul, 

A Szibéria Ereje 2. vezeték elkészülésére még várni kell, az LNG területén pedig a nyugati szankciók és az emiatt kivonuló cégek okozhatnak problémát, igaz, a szahalini LNG-projektben végül benne maradt a japán Mitsui, és a napokban a Gazprom megkezdte a tankerek feltöltését a frissen elkészült portavajai terminálon is. 

A létesítmény azonban csak mintegy 2 milliárd köbméterrel növelheti az orosz LNG-kapacitást, miközben Moszkva hagyományosan évente 150-200 milliárd köbméter gázt adott el Európának. Az orosz LNG-szállítások 2020-ban érték el eddigi csúcsukat, abban az évben mintegy 41,8 milliárd köbmétert exportált Moszkva ezen a módon.

ráadásul úgy, hogy közben az orosz szállítások akadoztak. Júliusban az orosz szállítások csupán a tavalyi mennyiség harmadát érték el, ám az európai gázimport mégis csupán 3 százalékkal csökkent, látható tehát, hogy aranyáron ugyan, de sikerült alternatív forrásokat találni. Elemzők szerint így mérséklődött az esélye annak, hogy a télen drasztikus korlátozásokkal kelljen az európai fogyasztást visszafogni.

Ebben persze az is a kontinens segítségére volt, hogy az időjárás-előrejelzések szerint a következő pár hétben a szezonálisnál magasabb maradhat a hőmérséklet, valamint a kínai gazdaság lassulása miatt váratlanul Peking is eladóként jelent meg az LNG-piacon, bár ez inkább az ázsiai verseny mérséklésén keresztül hathat az európai piacra.