késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Harapófogóban az Európai Központi Bank
A gazdaságtörténészek Reagan elnök hihetetlenül költséges űrfegyverkezési programját tartják az egyik utolsó szögnek a Szovjetunió koporsójában – Moszkva egész egyszerűen nem bírt lépést tartani az amerikai hadikiadásokkal. Ennek persze az amerikai államadósság megugrása volt az ára, kritizálta is rendesen a tengerentúli sajtó az egykori westernhőst, aki sajátos stílusában csak annyit válaszolt: „Elég nagy már ahhoz, hogy tudjon magára vigyázni.” Amerika gazdasági erejénél fogva elbírt a nagyra nőtt adóssággal, ez azonban inkább a ritka kivételek közé tartozik, s nagyon kevéssé valószínű, hogy a jelenlegi helyzetben az eurózóna déli tagállami meg tudnák ismételni a bravúrt.
Különösen sérülékeny ebből a szempontból a GDP 145 százalékára rúgó adóssággal küzdő Olaszország.
Az Európai Központi Bank (EKB) a ragadós infláció miatt kénytelen még jó ideig magas kamatszintet tartani, ami megnöveli az olasz kamatterheket, az olasz államadósság „nem tud magára vigyázni”.
A Financial Times (FT) által végzett elemzői felmérés résztvevői is így gondolják, 90 százalékuk szerint az olasz állampapíroknál a legnagyobb a veszélye egy kötvénypiaci pániknak. Giorgia Meloni, a nemrég hivatalba lépett olasz miniszterelnök ugyan feszes fiskális politikát ígért Brüsszelnek, ám az idei költségvetési törvény által eredetileg előirányzott 3,4 százalékból végül 5,6 százalék lett a hiány, s hiába az ígéret, hogy ez az idén 4,5-re, majd jövőre 3 százalékra csökken – erős kételyek övezik az adósságpálya ilyetén alakulását.
A zűrös belpolitikai helyzet és az adósság megugró finanszírozási költségei sérülékennyé teszik az olasz kötvénypiacot
– nyilatkozta a Financial Timesnak (FT) Marco Valli, az UniCredit bank vezető közgazdásza. Az EKB tavaly nyáron kezdte meg kamatemelési ciklusát, azóta a 10 éves irányadó olasz államkötvény hozama csaknem a négyszeresére, 4,6 százalékra emelkedett – több mint 2 százalékponttal haladva meg az azonos futamidejű német papír hozamát.
Meloni ki is fejezte csalódottságát a múlt héten: „Célszerű lenne, ha az EKB óvatosan kommunikálna, máskülönben, ha pánikot nem is, de piaci ingadozásokat okoz, lenullázva a kormány által tett erőfeszítéseket” – nyilatkozta.
Az EKB azonban nem teheti meg, hogy tekintettel legyen a római aggodalmakra. Klaas Knot, a holland központi bank elnöke az FT-nek nyilatkozva ráerősített Christine Lagarde legutóbbi nyilatkozatára: az EKB folytatja monetáris szigorát, s további 50 bázispontos kamatemelésekkel igyekszik megfékezni az inflációt.
Úgy tűnik azonban, hogy
a központi bank túlbecsüli az inflációs, és alulbecsüli a recessziós kockázatokat.
Kristalina Georgieva, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ügyvezető igazgatója például a hét végén közölte: szerintük az idén az EU-tagországok fele csúszik recesszióba. Az FT által még decemberben megkérdezett 37 közgazdász négyötöde arra számít, hogy a jegybank az idei első fél évben leállítja kamatemelési ciklusát, kétharmaduk pedig úgy véli, hogy az egyre gyengülő gazdasági növekedés láttán 2024-ben már kamatcsökkentésekre is kényszerül.
Az EKB a világ nagy jegybankjaihoz képest igencsak későn kezdte meg monetáris szigorítási ciklusát – kivéve persze az örök különutas japánokat –, tavaly nyár óta viszont erőltetett menetben halad előre; fél év alatt mínusz fél százalékról plusz 2 százalékra emelte irányadó kamatát. Az olaszokra nehezedő nyomás csak fokozódik azzal, hogy a központi bank nekilátott 5 ezermilliárd eurósra hízó kötvényállományának leépítéséhez. Lagarde egyelőre csak annyit jelentett be, hogy az idei második negyedévtől kezdve csak részben újítják meg az állomány lejáró részét – így havi 15 milliárd euróval csökkentik a felhalmozódott eszközállományt.
Hólabdából lavina
Többek szerint azonban már ez a mennyiség is lavinát elindító hólabdává válhat.
Ha az EKB kivonul a kötvénypiacról, azzal az eurózónában a 2012-es adósságválsághoz közeli helyzet állhat elő
– mondta Ludovic Subran, a német Allianz biztosító vezető közgazdásza. A jegybank ugyan összedobott egy új eszközt, amely célja szerint az eurózóna kötvényhozamainak fragmentációját lenne hivatott megakadályozni (magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy nem engednék túlságosan szétnyílni például az olasz és a német kötvények hozamát), azonban az FT felmérésében részt vevő közgazdászok kétharmada szerint ezt soha nem fogják alkalmazni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Frankfurt magára hagyja Rómát – innen kezdve az olaszok egyedül repülnek, vigyázzanak maguk az államadósságukra.
Rómának tudomásul kell vennie, hogy nem ő fújja a passzátszelet az eurózónában, hanem a németek. Márpedig Berlinben egyáltalán nem látszik, hogy enyhülne az inflációs nyomás. A német statisztikai hivatal, a Destatis jelentése szerint tavaly 45,6 millióra emelkedett a foglalkoztatottak száma Németországban, ez csaknem 600 ezerrel több, mint egy évvel korábban volt. Recessziós veszély ide vagy oda, a német gazdaság túlfűtött. Az eurózóna munkanélküliségi rátája tavaly októberben újabb mélypontra, 6,5 százalékra süllyedt.
A német ráta 2,8 százalékon áll, az újraegyesítés óta ez a legalacsonyabb érték.
Az S&P Global által számolt német beszerzésimenedzser-index (BMI) friss, hétfőn publikált adatai szerint a német feldolgozóipar tavaly decemberben is munkaerőhiánnyal küzdött. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalók béremelési törekvéseit kénytelenek elfogadni a munkaadók, vagyis fennáll a veszélye annak, hogy kialakul egy ár-bér spirál. Ebben a helyzetben az EKB nem engedheti meg magának, hogy visszavegyen a monetáris szigorból – hiába jönnek a vészjelzések Rómából és a kötvénypiacról. A jegybank döntéshozói legközelebb február 2-án ülnek össze – borítékolható egy újabb 50 bázispontos kamatemelés.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.