Jól mutatja a gázpiaci nyugalom törékenységét, hogy abban a pillanatban, amikor hidegebbre fordult az időjárás Európában emelkedésnek indult a TTF gáz ára. Csütörtökön már negyedik napja regisztráltak drágulást, igaz a nyersanyag ára nagyjából 40 százalékkal az egy hónappal ezelőtti szint alatt van. A helyzet viszonylagos, ugyanis a mostani megawattóránkénti 60 euró környéki ár eltörpül a nyáron, az energiahiánytól való félelem csúcspontján elért 340 euró fölötti árhoz képest. Ugyanakkor
az baljós jel, hogy csupán az átlagos környékére süllyedő hőmérséklet, és némi havazás trendfordulót hoz a gázpiacon.
A jövő hétre viszont sarkvidéki hidegbetörést várnak Európa nagy részén, ami bizonyosan a gázfogyasztás növekedését, és a gázárak emelkedését hozhatja magával.
Tény, hogy az elmúlt csaknem egy hónap enyhe időjárásának köszönhetően semmilyen korlátozásra nem volt szükség Európában, és a gáztárolók változatlanul átlagosan 80 százalékban telítettek. Az utóbbi időben a bőséges cseppfolyós földgáz (LNG) import, és a kereslet csökkenése enyhítette az energiapiaci gondokat, és a tél hátralévő részével kapcsolatos aggodalmak is átmenetileg szertefoszlottak.
A kínálat azonban bizonytalan.
Tovább esett az Oroszországból érkező földgáz mennyisége, mintegy 40 százalékkal a decemberi szint alatt van. Emellett a kereskedők a tengerentúlra is figyelnek, és árgus szemekkel nézik, hogy mikor indítja újra a Freeport LNG a termelést, és szünteti meg a szállítmányok késését.
A megújulókban kell bízni
A helyzet egyértelműen rávilágít arra, hogy Európának elengedhetetlen szüksége van a megújuló energiaforrások jobb kihasználására. A fejlesztéseket fel is gyorsították az energiaválság begyűrűzésével, és sok európai vezető politikus hitet is tett a „zöldenergia” mellett. Ugyanakkor
a fejlesztési források végesek, és a beruházások ütemét tovább csökkenthetik a magas kamatok
– hangsúlyozta a világ egyik legnagyobb megújuló energián alapuló erőműfejlesztőjének, a dán Orsted A/S-nek a vezetője. A cég egyébként a világ egyik legnagyobb szélerőmű-fejlesztője, úttörő szerepet játszott abban, hogy mára felhőkarcoló méretű turbinákkal igyekeznek felhasználni a partok környékén fújó erősebb, és egyenletesebb szeleket.
Ám miközben a társaság rendelésállományára nem lehet panasz, hiszen a kormányok világszerte gombamód növelnék a szélerőműveik számát, a projektekre komoly pénzügyi nyomás nehezedik.
A szélenergia-fejlesztőknek ugyanis akkor kell életképesnek lenniük, amikor a „zöld” erőművekre felvett hitelek költsége folyamatosan emelkedik, egyre nő a verseny, és adókat is kivethetnek a megújuló energiatermelőkre.
A víziónk egy teljesen zöld energiával működő világról szól, ennek eléréséhez azonban a tőke hiánya jelenti a legnagyobb rizikót
– mondta Mad Snipper, az Orsted vezérigazgatója egy podcast beszélgetésben.
Az egyes turbinák méretének növelésével a szélenergia terjedése a költségcsökkentésről szólt. Ugyanis minél nagyobb egy szélkerék kapacitása, annál olcsóbban állít elő fajlagosan egy egység energiát. Ez az alaptézis oda vezetett, hogy olyan pályázók nyerték el a projekteket, akik alacsonyabb költségszintet ígértek. Azonban
teljesen felforgatta a piacot az infláció, ugyanis az emelkedő kamatok révén véget vetett a folyamatosan csökkenő árak víziójának. A trend azonban mára ott tart, hogy a beruházások megvalósítása is veszélybe került.
Nipper szerint ha a szélerőművekből származó áram ára nem emelkedik, a vállalatok nem fognak olyan ütemben beruházni, ami szükséges lenne a klímacélok eléréséhez. Ugyanakkor a gyártóknak is árat kell emelniük, és véget kell vetni annak a káros gyakorlatnak, hogy az ellátási láncok megszakadásából adódó, és a nyersanyagárak emelkedése miatt fellépő költségnövekedést „benyeljék” – hangsúlyozta a menedzser.
Végzetes hibák történtek
Hasonlóan látja a helyzetet a Vestas Wind System, a világ legnagyobb turbinagyártójának vezetője is. Henrik Andersen a Bloombergnek azt mondta, az iparág valaha elkövetett legnagyobb hibája az volt, hogy elhitette, a szélenergia ára kizárólag csökkenhet.
Napjainkban az Egyesült Államokban az Atlanti-óceánon szélerőműveket építeni szándékozó cégek megpróbálják újratárgyalni a szerződéseket, mert az az ár, amelyen megállapodtak az árameladásról, már fenntarthatatlan.
A növekvő költségek ellenére még mindig a szélenergia a befutó a fosszilis társasival szemben: Nagy-Britanniában
a tengeri szélenergia beruházási költsége nagyjából fele volt egy földgázerőmű költségének 2022 második felében.
A szárazföldön elhelyezett turbinák még olcsóbbak, és ezek a számítások nem tartalmazzák a kibocsátáscsökkentés széleskörű előnyeit.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.