Biden és Trudeau beszorult az olajlobbi és a zöldek közé

Kutyaszorítóba került a Biden-kormányzat, egyrészt a zöldlobbi, másrészt az olajlobbi revolverezi, és nem tud olyan döntést hozni, amely mindkettő kedvére lenne. A klímavédők körében óriási felháborodást keltett az a kiszivárogtatott hír, miszerint Washington hétfőn kiadja a ConocoPhillips olajtársaság számára a kutatási engedélyt egy jókora alaszkai földterületre. Ez végülis megtörtént, bár az eredetinél szűkebb formában. A ConocoPhillips által menedzselt 7 milliárd dolláros Willow projekt még 2017-ben, Donald Trump elnök támogatásával indult, és azóta támadások kereszttűzében áll. 

Az olajkitermelés egy 93 millió hektáros, állami tulajdonban lévő rezervátum területén indulhat meg Alaszka északnyugati részén. Washington ezen belül az olajtársaság által kért öt helyszín helyett csak három helyen engedélyezné a fúrásokat, ami persze nem garancia arra, hogy találnak is olajat, bár a geofizikai felmérések alapján ez több mint valószínű. 

Olyannyira, hogy a ConocoPhillips napi 180 ezer hordóra teszi az olaj felszínre hozható mennyiségét, és 600 millióra a teljes készletet. Az olajbányászatból származó állami és helyhatósági bevételeket a cég 17 milliárd dollárra becsülte, a létesítendő új munkahelyek számát pedig 2800-ra. Ehhez képest az olajkitermelési tervek leállítására felszólító online petíciót már 2,9 millióan írták alá. A Willow-projekt Alaszka háborítatlan természeti értékeit veszélyezteti, az olajlobbi érdekeit nem szabad a közérdek fölé helyezni – hangoztatják a tiltakozók.

A Willow-projekt folytatásának engedélyezése különösen érdekes annak fényében, hogy az amerikai belügyminisztérium vasárnap rendeletében határozatlan időre gyakorlatilag mindennemű olajipari tevékenységet megtiltott a Jeges-tengerhez csatlakozó Beaufort-tengeren, ami épp a Willow-projekt területét határolja északról. 

A rendelkezés 3 millió hektárnyi víz- és földterületét érint. Gyakorlatilag egy még Barack Obama elnöksége idején hozott korlátozás kiterjesztéséról van most szó. Kilátásba helyezték ugyanakkor egy 13 millió hektáros terület „olajmentesítését”, ezt épp a Willow-projekt által érintett 93 milliós hektáron belül. A védettséget a terület ökológiailag érzékeny volta indokolja.

Kristen Monsell, a Center for Biological Diversity vezető jogásza a Reuters érdeklődésére azzal kommentálta az ellentmondásos döntést, hogy

A Biden-kormányzat nehéz döntés előtt állt, egészen hétfőig azt kommunikálták, hogy nincs eldöntve a Willow-projekt sorsa. Egyrészt amerikai érdek, hogy a bizonytalan nemzetközi olajellátási helyzet közepette az Egyesült Államok saját forrásból tudja kielégíteni az energiaszükségletét, amihez elengedhetetlenek a fejlesztések. 

Arról nem is szólva, hogy az üzemanyagár kardinális kérdés az országban, választást lehet nyerni vagy bukni a drágulásán. Amíg az elektromos autózás nem ér el áttörést, addig ez így is marad. Másrészt a Biden-adminisztrációnak eleget kell tennie a klímavédelem területén tett világos vállalásainak, amit az inflációcsökkentő törvényben (IRA) megfogalmazott, és amihez 500 milliárd dollárt társított beruházási támogatások és adókedvezmények formájában.

Nincs könnyű helyzetben az északi szomszéd, Kanada sem, ahol a klímavédelemért eddig is sokat tevő Justin Trudeau miniszterelnöknek kell magyarázkodnia egy gigantikus állami beruházás miatt. 

Az Alberta tartomány olajtermelő vidékeiről keletre, a csendes-óceáni olajterminálhoz futó vezetékbővítési projekt egy év alatt 44 százalékkal drágult, és már 22,3 milliárd amerikai dollárjába kerülne a kanadai adófizetőknek. A kivitelező cég, az állami tulajdonú Trans Mountain Corp (TMC) a költségnövekedésért a magas inflációt, az ellátási lánc problémáit, a csőfektetést nehezítő brit–kolumbiai árvizeket, a váratlanul, jelentős többletköltségeket okozó régészeti felfedezéseket és a vártál is nehezebb terepviszonyokat okolta, és nem vállalt garanciát arra, hogy itt meg is áll a dollárszámláló. 

Ugyanakkor a TMC vezetése közölte, hogy piaci hitelt vesz fel a folyamatban lévő csőfektetés határidőre való befejezése érdekében, és a csőkígyóba 2024 első negyedévében már a pumpálhatják is a kanadai olajhomokból kinyert nyersolajat.

ahol ki tudja, meddig vásárolhatják az embargós és diszkontáron értékesített orosz olajat. A Trans Mountain olajvezeték 2018-ban került állami tulajdonba, amikor is Justin Trudeau javaslatára – és a környezetvédő csoportok heves támadása ellenére – megvették azt a legnagyobb amerikai olaj- és gázvezeték-üzemeltetőtől, a Kinder Morgantől. 

A Trans Mountain 980 kilométeres nyugati szakaszának a bővítése azóta van napirenden, maga a projekt állandó össztűz alatt zajlik, és ehhez adott most muníciót a költségek brutális túllépése. Érdekesség, hogy a beruházás kivitelezési költségét a Kinder Morgan 2017-ben mindössze 5,4 milliárd amerikai dollárban határozta meg. 

Tavaly februárban már 15,5 milliárd dollárról szóltak a számítások. Akkor lépett Ottawa, és utasította a TMC-t, hogy piaci forrásokból próbáljon pénzt szerezni a folytatáshoz, mert a kormány ehhez egy fillért sem ad a továbbiakban. Chrystia Freeland pénzügyminiszter világossá tette, hogy 

A pénzügyminisztérium felkérésére a BMO Capital Markets és a TD Securities elemezte a várható kilátásokat, és arra jutott, hogy a kibővített vezeték egy év alatt 1,74 milliárd dolláros üzemi eredményt szállíthat leendő tulajdonosának, ami nem rossz pénz. Tizenegy olajtermelő céggel tudtak hosszú távú szállítási szerződést kötni, ezek a Trans Mountain kapacitásának 80 százalékát fedik le.