Bebizonyosodott, hogy az Európai Uniónak nincs hosszú távú stratégiája a védelmi kiadásokra

Az Európai Számvevőszék maratoni, 70 perces sajtótájékoztatón számolt be legfrissebb jelentéséről, amelynek központi témája az EU védelmi kiadásai voltak. A vizsgálat egyértelműen bebizonyította, hogy az Európai Uniónak nincs hosszú távú stratégiája erre vonatkozóan. Hovatovább a 90 millió eurós (33,82 milliárd forint) védelmi célú kutatásra irányuló előkészítő intézkedése, a PADR is csak részben bizonyult hasznosnak abban, hogy megágyazzon a védelmi kiadások jelentős növelésének, illetve a 8 milliárd eurós (3 ezermilliárd forint) Európai Védelmi Alapnak (EDF). A hivatalos indoklás: a PADR keretében finanszírozott projektek időkorlátokkal szembesültek, és eredményeiket nem lehetett időben felhasználni az EDF elindításához, de még az előkészítéséhez sem. 

Mint ismert, 2014 és 2019 között a PADR volt a legnagyobb költségvetésű uniós kísérleti program és egyben intézkedés, amely 18, olyan technológiákat kifejlesztő projektet finanszírozott, mint például

• az adaptív álcázás, 
• a golyóálló mellények
• vagy a lézerrendszerek. 

Az Európai Védelmi Alap költségvetése a 2021 és 2027 közötti időszakra eközben két pillér között oszlik meg:

• 2,651 milliárd eurót (996,17 milliárd forint) különítettek el az új és jövőbeni biztonsági fenyegetések elhárítását szolgáló, együttműködésen alapuló védelmi kutatások finanszírozására;
• 5,302 milliárd euróval (1992,33 ezermilliárd forint) pedig társfinanszírozzák az együttműködésen alapuló képességfejlesztési projekteket.

A hatalmas összegek ellenére a PADR, illetve az EDF költségvetése mégis eltörpül a tagállamok és a nagyobb globális szereplők védelmi k+f büdzséi mellett. 

Az első EDF-projektek például csak idén kezdődtek el.

A sajtóeseményen többször elhangzott az is, hogy a számvevőszék csak a jelentés elkészítéséért felelt, véleményezési jogköre nincs, politikai kérdésekben pedig egyébként sem dönthet. A beszámoló létrejöttéért felelős számvevőszéki tag, Viorel Stefan elmondta, az Európai Bizottságnak a tagállamokkal együttműködve hosszú távú stratégiát kell kidolgoznia, mert ez elengedhetetlen az EU fő védelmi célú alapja, az EDF jövője szempontjából.

A PADR-projektek ugyanis nemcsak lassan haladtak, és emiatt késedelmet szenvedtek, hanem még átfedésbe is kerültek az Európai Védelmi Alappal. 2021 májusában, az EDF első pályázati felhívásainak közzétételekor a legtöbb PADR-program még folyamatban volt. Ezeknek több mint a fele ekkor még éppen csak elkezdődött vagy még el sem indult, és azóta közülük csak kettő fejeződött be. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a bizottságban egyszerűen nincs elég szakképzett munkaerő, aki menedzselné ezeket a projekteket. 

Az is érdekes, hogy az unió védelmi ágazatában kis számú, néhány államban – elsősorban Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban és Svédországban – összpontosuló nagyvállalat, valamint legfeljebb 2500 kis- és középvállalkozás tevékenykedik. A legnagyobb ilyen cégek szoros kapcsolatokat ápolnak saját nemzeti kormányaikkal. Megrendeléseik szinte kizárólag a védelmi minisztériumaiktól érkeznek. 

Maga az Európai Unió egyébként nem rendelkezhet hadi eszközökkel, miután szerződés korlátozza a védelmi tevékenységét, illetve az uniós költségvetés ilyen célú felhasználását, mert az nem finanszírozhat sem katonai, sem védelmi vonatkozású műveleteket. A védelem területén az EU fellépése a közös biztonság- és védelempolitikára korlátozódik, amely az unión kívüli válságokra és konfliktusokra összpontosít, és nem célja kollektív európai védelmi politikaként működni. 

A PADR elindulása óta számos jelentős fejlemény történt, többek között az is, hogy az ukrajnai háború következtében az Európai Unió most az Európai Békekeretből finanszírozza a halált okozó fegyverek vásárlását és szállítását az ukránok számára.