A WHO után a Semmelweis Egyetem sem tudott lelkesítő adatokkal szolgálni a termékenységről
Miközben a Föld népessége egyre nő, Fekete-Afrika megállíthatatlan e tekintetben, és már nem is Kína, hanem India a legnépesebb ország a világon, Európában jelentős probléma a nemzőképesség. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megállapította, hogy statisztikailag hatból egy EU-s polgárt biztosan érint, a Semmelweis Egyetem kikutatta az okokat, az Európai Unióban pedig minden tagország saját hatáskörben foglalkozik a témával. Nem túl hatásosan.
Fotó: Getty Images
A teljes problémakör már kikezdte az emberek idegeit is. A meddőség ugyanakkor politikailag korrekt is, meg nem is, mert ugyan etnikumra, társadalmi háttérre és kulturális különbségekre tekintet nélkül sújtja az embereket, a megoldási lehetőségeknél viszont már nagyon is szerepet játszanak a társadalmi eltérések, főként az anyagi helyzet.
Huszonhétezer tanulmánnyal kezdődött
Először természetesen azt kell tisztázni, hogy mit is tekintünk nemzőképtelenségnek: nos, a WHO definíciója szerint azok tartoznak ebbe a körbe, akiknél 12 hónapon belül nem jön össze a baba védekezés nélküli, rendszeres szexuális kapcsolat után. A WHO felmérése szerint a bolygó lakosságának közel 20 százalékát érinti az egész életen át tartó nemzőképtelenség, 10 százalékát az időszakos.
Területi megoszlásban a Csendes-óceán nyugati vidéke áll a legrosszabbul 20 százalékos érintettséggel, s a dobogóra Észak- és Dél-Amerika mellett Európa is felfért 12 százalékos értékével.
A skála másik végén, de nem túl nagy lemaradással a Kelet-Mediterrán régió található 10 százalékkal.
A WHO az 1990 és 2021 között elkészült vonatkozó tanulmányokat szintetizálta a statisztikai kimutatásához, a Semmelweis Egyetem pedig az okokat is kutatta a Reproductive Biology and Endocrinology című szaklapban megjelent tanulmányában. Ehhez a kutatók három nemzetközi adatbázis összesen 27 ezer tanulmányából szűrtek meg 190-et, amelyeknek az adataival aztán ők is dolgoztak – méghozzá egy fontos vizsgálati módszerre alapozva.
Az úgynevezett DNS-fragmentáció-vizsgálat jelenleg az egyetlen evidencia szintű módszer a hímivarsejtek működőképességének megállapításában. Ilyenkor a spermiumok örökítőanyag-tartalmát vesszük szemügyre, azt, hogy milyen arányban intaktak, illetve töredezettek.
– magyarázta Kopa Zsolt, a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján működő Andrológiai Centrum vezetője. Hozzátette: a DNS-fragmentáció összefüggést mutat a spermiumok megtermékenyítő képességével, a mesterséges megtermékenyítési eljárások sikerességével és a vetélések arányával is
Voltak meglepetések
A várakozásoktól némileg eltérve nem 40, hanem 50 év felett növekedett a DNS-töredezettség meghatározó mértékben, 12,58 százalékkal, a fiatal férfiakhoz képest. Problémaokozó tényezőként felsorolható az életkor mellett a környezetszennyezés, a dohányzás, valamint a cukorbetegség, a herevisszér-tágulat és a heredaganatok. Bizonyos fertőzések, például a Chlamydia és a HPV nem rontottak a spermiumok minőségén, de a bakteriális vagy más szexuális úton terjedő fertőzéseknél már kimutatható volt a DNS-fragmentáció növekedése.
Fotó: Morsa Images
Összegzésében a SOTE megállapította:
Az okok sokfélék, de körülbelül fele-fele arányban oszlik meg a férfiak és a nők között. Bár az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent a nem ismert eredetű meddőségek aránya, az esetek kb. 30 százalékában még mindig nem találják az okokat.
Az Európai Unió pedig a megoldásokat.
Valóságos csapda
A legnagyobb reprodukcióval foglalkozó szakmai társaság, az ESHRE (European Society of Human Reproduction and Embryology) becslése szerint
az EU-ban több mint 25 millió embert érint a probléma, még sincs rá egységes EU-irányelv, a tagállamok saját hatásköre, hogy milyen válaszokat adnak a kérdésre.
Nos, a WHO szerint nem túl jókat, mert a megelőzés, a diagnózis és a kezelés is alulfinanszírozott, az alternatív megtermékenyítési eljárások pedig nagyon drágák, a legritkább esetben állja az állam, így pedig a gazdagok kiváltságává válik – ennyit a politikai korrektségről.
„Emberek milliói néznek szembe katasztrofális egészségügyi költségekkel, ha ilyen kezelést szeretnének, ami nemcsak a társadalmi különbségeket élezi, hanem egy valóságos egészségügyi-szegénységi csapda” – közölte Pascale Allottey, a WHO Szexuális és Reproduktív Egészségügyi és Kutatási Osztályának igazgatója.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.