késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Tovább srófolják a norvégok a lazacadót: a tengeri élővilágot is védenék a lépéssel
Norvégia szállítja a világ tenyésztett lazacának több mint felét – ez tavaly 1,5 millió tonnát jelentett. A fosszilis tüzelőanyagok után ez az ország legnagyobb nemzeti bevételi forrása, és rendkívül jövedelmező: 2022-ben a norvég lazactermesztők működési haszonkulcsát 45 százalékra becsülték.
A lazacnak nagyon jó a marketingje – mondják róla. Nem is ok nélkül. A hal általános ismertsége ugyanis a norvég halászati marketing elmúlt húszévnyi tevékenységének köszönhető. A hatvanas évekig a norvég lazachalászat kiszolgálta a világ lazac-igényének jelentős hányadát. Ám a lazacállomány megritkult, így a norvégok a hetvenes évek elején belekezdtek a tenyésztésébe. Hamar világossá vált, hogy ez remek üzlet, a lazacfarmok gyorsan szaporodtak, mára az atlanti lazac Norvégia egyik legjelentősebb tengeri terménye, ez teszi ki a halexportja majdnem felét.
Tavaly szeptemberben azonban a norvég kormány javaslatot terjesztett elő az ágazat adójának emelésére.
Az ország egyik kulcsfontosságú erőforrásából származó nyereség megosztását célzó ötletre széles körben „lazacadóként” hivatkoznak, és 40 százalékban határozták meg (a társasági adó 22 százalékán felül).
Vegyes fogadtatás
A bejelentést követően órákon belül zuhanni kezdett a lazaccégek árfolyama, az oslói tőzsde „tenger gyümölcsei” indexe pedig 25 százalékkal esett. A kormány azonban azt javasolta, hogy ennek ellenére folytassák a terv kidolgozását, bár az adót a tervek szerint 35 százalékra csökkentik.
A pénzügyminisztérium ragaszkodik ahhoz, hogy az ellentmondásos illeték a part menti területek hasznára válik majd: célja, hogy a közösségek többet kapjanak a „haltenyésztés által megtermelt haszonból”.
A fogadó önkormányzatok többet kapnak iskolákra, idősgondozásra és egyéb jóléti szolgáltatásokra
– áll a közleményben. Az adó bevezetésével egyetértők egyúttal úgy látják, hogy csökkenti az ország olaj- és nyugdíjalapjaitól való állami függőséget, és ellensúlyozza a kormánynak az európai energiaválság közepette megnövekedett villamosenergia-támogatási kiadásait.
Az iparág képviselői ezzel szemben azzal érvelnek, hogy az új illeték aláássa az árak versenyképességét és a gazdasági növekedést. „A 35 százalékos földterületre vetített teher a lazactermelő cégek adószintjének megháromszorozását jelenti” – mondta a javaslatról Kristin Langeland, az ágazati szövetség (Norwegian Seafood Federation) munkatársa.
Voltak már elbocsátások... és ezután kevesebb lesz a befektetésre fordítható összeg. Az adó kárt okoz Norvégia gazdaságának.
Langeland azt állította, hogy tavaly ősz óta 40 milliárd korona (1345 milliárd forint) lazachoz kapcsolódó befektetést halasztottak el vagy töröltek, miután a kormány először javasolta az adót.
Míg Norvégia nagy lazacvállalatai – köztük a Mowi, a SalMar és a Grieg Seafood – részvényeinek árfolyama meredeken esett, megfigyelők szerint a kisebb termelők profitálhatnak az adó bevezetéséből. A 70 millió norvég koronánál (2,4 milliárd forint) kevesebb éves nyereséget produkáló cégek – a norvég lazactenyésztők közel kétharmada – a tervek szerint mentesülnek az adó alól. Ez valószínűleg arra ösztönzi majd a kisebb termelőket, hogy olyan jelentős állami engedélyeket vásároljanak, amelyeket eddig csak a nagyobb szereplők engedhettek meg maguknak.
Védenék az ökoszisztémát is
A törvényjavaslat más előnyökkel is járhat. Guy Standing, a londoni Soas Egyetem professzora és a The Blue Commons: Rescuing the Economy of the Sea című könyv szerzője azt mondta:
Ez nem csak az oligopolisztikus célt szolgálja. Alternatívát kínál a tengeri tájkezelés jelenlegi modelljéhez képest.
Standing rámutatott, hogy 1982 óta, amikor az ENSZ tengerjogi egyezménye rögzítette a felségvizek feletti szuverén joghatóság elvét, a kormányok szerte a világon hatalmas óceáni területet adtak el állami engedélyekkel. A tengeri ökoszisztémák felügyeletét nagyrészt magáncégekre bízták, és ezt követte a kereskedelmi tengeri tevékenység gyors növekedése, beleértve a hajózást, a fúrást, a mélytengeri bányászatot, az akvakultúrát és a biokutatást. „A természetes javak mindenkié. Nem tisztességes, hogy a haszon aránytalanul nagy része néhány magáncéghez folyik be” – mondta Standing. „Az új lazacadó kiterjeszti a norvég nyugdíjalap alapelvét.”
Norvégia a kilencvenes években létrehozta a világ egyik legnagyobb önálló pénzügyi takarékmodelljét, az állami szuverén alapot, amelybe gyakorlatilag minden, az energiahordozók eladásából származó nyereséget azóta is betesznek. Egy 2001-es költségvetési törvény hatályba lépése óta az alap éves hozamának mindössze 3 (korábban 4) százalékát forgatják vissza az állami költségvetésbe, egyébként az utolsó koronáig befektetik részvényekbe, ingatlanokba, különböző kötvényekbe, tovább hizlalva az összeget (negyedéves hozamok kapcsán is sok-sok tízmilliárd dollárról beszélünk).
A különzseb tartalma annyira komoly, hogy a norvég állami alapnak globálisan több mint 9000 vállalatban van részesedése, a részvénypiacban pedig mintegy 1,5 százalékkal van jelen.
Az alap teljes vagyonát tavaly mintegy 1300 milliárd dollárra becsülték. Az alap révén Norvégia elkerülte az „erőforrás átok” néven ismert jelenséget. A kitermelést az egymást váltó kormányok ideiglenesnek és nem örökkévalónak tekintik, ezért igyekeztek a problémák rövid távú finanszírozását szervesen leválasztani a jövőről, amelyre a jelenben „spórolnak”.
Ezek a rövid távú kiadások persze még akkor is óriási összegek, ha az alapnak csupán apró töredékét takarják.
A kifejezetten nem adó- és rezsicsökkentési célokra fordított összegekből a világ egyik legjobban működő oktatási rendszerét (beleértve a mindenki számára ingyenes egyetemi oktatást), valamint a szociális háló erősítését (például a 47 hét fizetett szülői szabadságot), a közintézmények építését és folyamatos megújítását, vagyis a gondoskodó államot finanszírozzák úgy, hogy azzal párhuzamosan biztosítják Norvégia működését a jövőben.
„Ez a fajta politika pontosan az, amire a 21. században szükség van.” – tette hozzá Guy Standing. Habár Osló új haladója nem garantálja a jobb környezetvédelmi szabályozást, Standing azzal érvel, hogy a közös erőforrások kiaknázásából származó bevételek jobb elosztásához vezet. „A norvég lazacadó a profit elé helyezi az embereket” – mondta.
Nincsenek egyedül a norvégokAugusztusban a Feröer-szigetek is új illetéket vezet be a lazacfarmokra, azzal a céllal, hogy megosszák a magas fogyasztói árakból származó bevételeket. Az adó a bevételen alapul: 0,5 és 20 százalék között változik. Szakértők szerint az óceáni erőforrásokra kivetett ilyen adók, valamint a helyi közösségek támogatása potenciálisan korlátozza a tengeri környezet pusztítását azáltal, hogy megdrágítja az azt károsító óceáni tevékenységeket – például a tengeri fúrásokat, a teherszállítást és a mélytengeri bányászatot. Segíthetnének a fejlődő országoknak is, különösen a rendkívül szükséges közpénzek előteremtésében. |
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.