Drámai hatásokkal járna az európai gyógyításban, ha Kína és Tajvan közt konfliktus törne ki, ahhoz hasonlóan szétzúzva a kereskedelmi kapcsolatokat, ahogy ez Oroszország esetében történt az Ukrajna megtámadása miatt rá kirótt nyugati szankciókkal.
Kína az utóbbi húsz évben a világegészségügy egyik legjelentősebb beszállítójává vált, amely létfontosságú gyógyszerekkel látja el Európát is, és egy szakítás katasztrofális hiányt idézne elő ezekben. Más területeken, például a mikrocsipek gyártásában, Európa már erőfeszítéseket tett, hogy jobban a saját lábán álljon, az egészségügyben azonban nem – írta a Politico európai hírportál. Belgium már javasolta, hogy a csipekhez hasonlóan járjanak el ezen a téren is, 21 ország támogatja is ezt az elképzelést, a labda az Európai Bizottság térfelén pattog.
Az európai kórházakban rutinszerűen használt régi, nem szabadalmi alapon forgalmazott alapgyógyszerek közül rengeteg érkezik Kínából.
Az antibiotikumok gyártását a mára recsegő-ropogóvá vált globalizáció évtizedeiben jórészt Ázsiába szervezték ki, és ezen a téren Kína szerepe domináns. Más kategóriákban, például a vérnyomás-szabályozó és fájdalomcsillapító gyógyszerek terén szintén alapvető exportőr.
Az antobiotium-függés nem kizárólag Európára jellemző, hanem általában a Nyugatra. Az Egyesült Államokban gyakorlatilag megszűnt ezeknek a gyógyszereknek a gyártása, miután Kína rátette a kezét az olyan generikus antibiotikumok gyártásához szükséges alapanyagok durván 90 százalékára, amelyeket a hörghurut, a tüdőgyulladás, a fülfertőzések és az olyan életveszélyes állapotok kezelésére használnak, mint a szepszis. Hasonló történt a zöldátalakulás technológiáihoz szükséges alapanyagok terén is.
Miközben a nyugati politikában egyre nagyobb hangerővel sürgetik a leválást Kínáról, nem utolsósorban Washington nyomására, egymás után fogalmazódnak meg a kívánságok és tervek a kínai beszállításoktól való függés csökkentéséről. Hatalmas a vita ennek a folyamatnak a sebességéről és a mélységéről – például nagy feszültséget okoz a kormánykoalícióban Németországban, amelynek első számú külkereskedelmi partnere Kína –, de van egy olyan kockázat is, hogy a leválás hirtelen szakításként történik meg, az orosz mintára.
Egy krízis Tajvanon egyes gyógyszerekben totális hiányt okozna
– idézte a Politico Roberta Pizzocaro elnököt a milánói Olon cégtől, amely mintegy háromszázféle gyógyszerösszetevőt állít elő.
Drámai helyzet lenne
– figyelmeztetett az üzletasszony.
Kína saját részének tekinti a ténylegesen független Tajvant, és nő az aggodalom, hogy egyszer elszánja magát a sziget feletti kontroll megszerzésére. Az Egyesült Államok ugyanakkor diplomáciai és katonai védernyője alatt tartja Tajvant, amelyet sok európai politikus is támogat retorikailag a menetrendszerűen érkező pekingi dörgedelmek ellenére.
Nem tudni, meddig menne el Európa Tajvan támogatásában egy esetleges katonai konfliktus kirobbanása esetében – írta a Politico –, mindenesetre az európai beszállításokban már az is hatalmas fennakadásokat tudna okozni, ha lezárul a Tajvani-szoros, a világ egyik legforgalmasabb kereskedelmi hajózási útvonala.
Az iparági adatok szerint 2000-ben még a világon gyártott gyógyszerek aktív összetevőinek fele készült Európában, ez a részarány azonban mostanában felére csökkent, és a kontinens egyre jobban rászorul a behozatalra, miközben Kína és India együtt már több mint 50 százalékot képvisel, de még az utóbbi is a kínai beszállításokra szorul. Ami az antibiotikumok gyártását illeti, Kína részaránya 2021-ben 41 százalék volt, Indiáé 8,8, Svájcé 8,4 és az Egyesült Államoké 5,3 százalék.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.