késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Fellángolt a moszkvai ipari kémkedés – visszatért a COCOM-lista
Trehányak lehettek az oroszországi, a műszaki hírszerzéssel megbízott titkosszolgálati tisztek, ipari kémek, feletteseik, hiszen már 2011-ben a kezükbe kerülhetett ez a drón. Ugyanis megalapozott feltételezések szerint Kelet-Iránban az ottaniak egy orosz gyártmányú Kvant 1L222 Avtobaza elektronikus hírszerzésre szakosodott rendszer segítségével megszerezték az uralmat a drón irányítási rendszere felett és leszállították az amerikai gépet egy iráni repülőtéren. Aztán Teherán a hírek szerint hozzáférést ajánlott az RQ-170-eshez Moszkva, Peking (és talán Phenjan) hadmérnökeinek.
Moszkva a jelek szerint elaludta a lehetőséget a legmodernebb nyugati technológia lekoppintására.
Teherán nem volt ilyen rest és legalább két drónt másolt le (reverse engineering) az amerikai technológia alapján. Az oroszországiak vélhetően most vásárolják meg Irántól a drónokat, amelyeket maguk is megépíthettek volna.
A Nyugat ugyanakkor a felerősödött oroszországi ipari kémkedés veszélyét érzi. Aminek az régebbi, évtizedek óta létező okok mellett egy új ösztönző ereje támadt: a
Kreml a szankciókkal döntő mértékben elvesztette a nyugati legkorszerűbb technikához, technológiákhoz való hozzáférést. Ugyan jóval a szankciók bevezetése előtt Moszkva meghirdette az „importhelyettesítés” politikáját, ez azonban nem hozta meg a várt eredményt.
Azaz továbbra is rászorulnak a „klasszikus”, ipari információlopás technikájára. Az oroszországi ipari-gazdasági kémkedésnek több „szakága” működik. Néhány példa:
1. A „klasszikus” ipari, gyártástechnológiai titkok megszerzése. Jó néhány éve nagy port kevert a japán Toshiba gyár, amely nyolc számvezérlésű, legmodernebb fémmegmunkáló szerszámgépet adott el az oroszoknak. Akik ennek a segítségével alkották meg az Akula-osztályú tengeralattjáróik mai napig példátlanul csendes járást biztosító tengeralattjáró hajócsavarjait – óriási fejfájást okozva az amerikaiaknak, akik szerint az Akulákat használhatják fel a nyugati tengeralatti energetikai és távközlési rendszerei támadására. A washingtoni haditengerészeti mérnökök panaszkodnak, hogy a tengeralatti lehallgató berendezéseik nagyon nehezen találják meg, tudják követni az Akulákat.
2. Kereskedelmi információszerzés: kiváltképpen az energiahordozók kereskedelme érdekli Moszkvát. Az oroszországi hackerek szinte beépültek a nyugati nagy energiavállalatok belső információs rendszerébe.
3. Harmadik országokban álvállalkozások bejegyeztetése, amelyeknek egyetlen feladata: az embargókijátszás szervezése.
4. A nyomok kitörlése, a „harmadik országokon” keresztül, a szankciók kijátszásával beszerzett áruk útvonalai, a közvetítők eltüntetésével.
5. Gazdasági diverzió. A kémprogramok mellett az oroszországi hackerek (akik egy tekintélyes része kormányellenőrzés alatt működik) komputervírusokat is telepítettek, amelyek komoly károkat okoztak az adott ország számítógéprendszereinek.
A The Financial Times vizsgálata a Center for a New American Security (CNAS) washingtoni katonai- nemzetbiztonsági think tank jelentésére hivatkozva megállapítja, hogy Oroszország a feketepiacon keresztül a „szürke importra” épít. A másik alapmegoldás, amit Moszkvában alkalmaznak: a CNAS szerint felépíteni egy olyan, vállalkozásokból álló láncolatot, amelynek a fő célja: elrejteni a végső felhasználót. Észak-Korea és Irán – amelyeket hosszabb idő óta kemény amerikai szankciók sújtanak, hasonló, „csempészprogramokkal” operálnak. Felderítik azokat a nyugati, vagy a fejlődő világbeli vállalatokat, amelyek a profitszempontok alapján nem nagyon firtatják a hadiipari exportnál nyugaton kötelező végfelhasználói tanúsítványt. Ez utóbbi célja: meggátolni, hogy a hadiipari cikkek illetéktelen kezekbe kerüljenek.
Jegyezzük meg, hogy
a „klasszikus” hidegháború (amely 19460ľ47-től 1991-ig, a Szovjetunió széthullásáig tartott) idején már léteztek hasonló struktúrák, amelyek azonban nem voltak annyira szofisztikáltak, mint a maiak.
A magyar rendszerváltás előtti külkeresek jól ismerték ezeket a sémákat, amelyek fő célja az akkor COCOM-listának (1947-ben létesített) nevezett, a szocialista országok blokkjába szállítani tilos eszközöket, berendezéseket felsoroló dokumentumok kijátszása volt. A magyaroknak, mint a COCOM-listát különösképpen ügyesen kicselezőknek emiatt igen jó híre volt Moszkvában, amely a fő megbízója volt az illegálisan működő sémák kelet-közép-európai irányítóinak. De volt, hogy ráfizettek. Moszkva ugyanis néha „puha” rubelekkel fizetett azokért a CoCom-listás termékekért, amelyeket a magyarok „kemény” valutával szereztek be.
Ma a Moszkva elleni szankciók új de facto COCOM-listát képeznek.
Az Oroszország elleni szankciók 2014, a kelet-ukrajnai szakadár mozgalom, a Krím elszakítása óta tartanak. Az első időszakban, kiváltképpen 2016–2018 között az oroszországi hackerek, – az ipari kémkedés aktív szereplői – első sorban a nyugati energiaszektort támadták. Behatoltak a nagy nyugati vállalatok belső információs rendszereibe, adatokat loptak, kémprogramokat telepítettek és „mellesleg” tönkre tették (legalábbis igyekeztek) a vállalati információs rendszereket. A nyugati szankciók újabb, sokkal erőteljesebb hulláma 2022. február 24-e, az Ukrajna elleni oroszországi támadás után kezdődött. Ez felgyorsította, erősítette az oroszországi ipari-gazdasági kémkedés folyamatait is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.