Közeledik a mindent eldöntő vasárnap – kiderül, hogy hatalmon marad-e Erdogan

Nem csak Törökország sorsa miatt van jelentősége a mostani voksolásnak, ne felejtsük el, hogy az ország fekvéséből adódóan összekötheti keletet a nyugati országokkal, a 85 milliós állam hadserege kiemelkedő jelentőségű a NATO-n belül, és tulajdonképpen a török ipar sem mellékes tényező a világgazdaság összetett  szövevényében. Recep Tayyip Erdogannak volt ideje mindent megváltoztatni, a saját képére formálni, és kiépíteni a hű klientúrát. Az AKP színeiben ugyanis évtizedek óta vezeti Törökországot.

Külső nyomások

Washington és az Európai Unió, Ukrajna feltétlen szövetségesei várva várják, hogy egy határozottabban mellettük kiálló politikus vezesse Törökországot. 

A gazdaság szempontjából sem lesz mellékes, hogy ki kap több X-et vasárnap, ugyanis ha marad Erdogan, akkor továbbra sem villog majd a képzeletbeli lámpa a nemzetközi befektetők képernyőin a török eszközök fölött, pedig egykor szívesen hitelezték a nagy fejlődésben lévő országot. Nem is csoda, hogy elfordultak a török eszközöktől, ugyanis a gazdasági unortodoxiát jól bizonyítja, hogy az infláció elszállásának idején Erdogan jegybankárai tovább vágták a kamatokat, hogy fellendítsék a gazdaságot – nyilvánvalóan sikertelenül.

Nagyra törő tervekben nincs hiány

Az ellenzéknek egyszerűbb dolga van.  A Republikánus Néppárt (CHP) vezetője, Kemal Kilicdaroglu szónoklatainak középpontjában a megélhetési válság szerepel, amiből ki kell vezetni az országot. Sok mindenre hivatkozhat, de a 80 százalék fölötti infláció, a líra értékvesztése, az árak elszabadulása mindenki által érthető és tapasztalható jelenség. A rendszerben tetemes méretet öltő korrupció, klientúraépítés, az igazságszolgáltatás elfogultsága már összetettebb üzenet, de az 50 ezer ember életét követelő februári földrengés elégtelen kezelése már ismét egy kézzelfogható kampánytéma.

Mi lesz a diplomáciával és a gazdasággal?

Ezek a nemzetközi közösséget igazán lázba hozó kérdések a törökországi voksolással kapcsolatban. A Bloomberg szerint a válaszok homályosabbak, mint ahogy első ránézésre tűnnek.

Erdogan befagyasztotta az uniós csatlakozási szándékot, sok konfliktus árán is egyfajta független státus kialakítására tett kísérletet. Emellett az, hogy Törökország S-400-as orosz rakétarendszereket vásárolt, vörös posztó volt Washington szemében, arról nem is beszélve, hogy a szomszédos Szíriában pedig egyre inkább a leváltott Aszad elnök mögé áll be Törökország, ami újabb konfliktust szül.

Az ellenzék közben nyugati közeledést ígér: 

– mondta Ahmet Unal Cevikoz egykori nagykövet, aki Kilicdaroglu pártjának egyik meghatározó alakja.

A kelet felé fordulás is sikeres lehet, ugyanis Erdogan hivatali idejének két évtizedében Kína megerősödött, diplomáciai szerepe is megnőtt, elég a Peking által közvetített szaúdi–iráni enyhülésre gondolni – így egy ázsiai közeledés is elvben sikerre viheti az országot.

Gyorsul a hinta(politika)

Erdogan közben drónokkal látta el Ukrajnát, elítélte a Krím orosz megszállását, a Moszkva által támogatott erők ellen harcolt Szíriában és Líbiában. Ugyanakkor 

emellett nukleáris együttműködés is van a két hatalom között, nem is beszélve a számtalan orosz turistáról, akik szintén vagyonokat költenek el Törökországban.

Bezárult az ördögi kör

Ha a belső folyamatokat nézzük, 

Tény, hogy Erdogan első évtizede alatt a négyszeresére nőtt a török gazdaság, ugyanis központilag szabályozott, olcsó hitelekkel fűtötték a növekedést. Mára ez nem működik, de Erdogan még mindig a régi receptet erőlteti: véleménye szerint a magasabb kamatok miatt tovább gyorsul az infláció, így a líra irányadó rátáját folyamatosan csökkentik az elnökhű jegybankárok. A világ többi részén pontosan az inflációt igyekeznek fékezni a magasabb kamatszinttel, és úgy tűnik, ebben a játszmában most Erdogan áll vesztésre.

Erdogan az olcsó hitelekkel szeretné fellendíteni a beruházásokat, ami elvezetne a munkanélküliség csökkenéséhez, a nagyobb termelékenységhez és a kibocsátási szint emelkedéséhez. Szerinte így a kereskedelmi deficit többletbe fordulhat, és a líra is erőre kaphat. Az elmélet hatásaiból egyelőre mindössze a megélhetési válság bontakozott ki, fellendülésre vagy a líra erősödésére utaló jeleket most nem lehet látni. A fogyasztás mélypontra esett, a fizetések vásárlóértéke zuhant. Ebben a helyzetben érthető, hogy van félnivalója Erdogannak a vasárnapi fejleményektől.

A Bloomberg Economics becslése szerint 2021 decembere óta a központi bank 177 milliárd dollárt égetett el a valuta támogatására – ebből gyakorlatilag semmi sem látszik. A teljes összeomlást rejtélyes, talán Oroszországból vagy éppen a gazdag Öböl menti arab országokból érkező transzferek segíthetik elkerülni, de erről leginkább csak találgatások vannak. Az is más kérdés persze, hogy mit kérnek ezen országok majd a mostani támogatásért cserébe, mert a számlát minden bizonnyal keményen be fogják nyújtani. Összességében a Bloomberg elemzői további 25 százalékos líraleértékelődést valószínűsítenek idén. Ha Erdogan marad, a külföldi befektetők nem nyomnak a „vétel” gombra, borítékolni lehet tehát a további zuhanást. 

Annyi azonban biztos, hogy az elnök személyétől függetlenül igen fájdalmas kiigazítások jöhetnek Törökországban a választások után.