A fiatal kínai vásárló lett a luxusipar első számú célpontja

Messzemenő és borús következtetéseket vontak le elemzők a luxusipar globális felvevőpiacainak fejlődését illetően. A két, pluszforgalmat generáló fellegvár közül az Egyesült Államok megtorpanni látszik, Kína pedig a gazdaság vártnál jóval gyengébb és ütemtelen talpra állásával sodorja veszélybe az európai luxusipar gigászainak profitrátáit.

A helyzet még istenesnek mondható annyiban, hogy az idei évet a Bain elemzői szerint még egy 5 százalékos globális ralival abszolválni tudja az iparág, később viszont előjönnek a problémák, rányomva bélyegüket a keresletre. Az említett 5 százalék a Bain szerint egyértelműen Kínának lesz köszönhető, s az egyes piaci szereplők körében is nagyok lesznek a forgalombeli eltérések. 

A Chanel és a Hermes luxusdivatcikkeinek vásárlóközönsége például immunisnak tekinthető az áremelésekre, és akkor is kinyitja a pénztárcáját, ha a kinézett luxusholmira az égvilágon semmi szüksége sincsen.

Az Egyesült Államokban a luxusipar eladásai a pandémiát követően megugrottak, a 2021-es és 2022-es két számjegyű emelkedés azonban már a múlté, a gazdasági bizonytalanságok, a recessziótól való félelem és főképp a történelmi magasságokba szökött, s most onnan visszaereszkedő infláció, a hitelköltségek elszabadulása véget vetettek ennek az aranykornak. 

Ez történt a világelső Moet Hennessy Louis Vuittonnal (LVMH) és a Chanellel, míg a Kering és a Salvatore Ferragamo egyenesen két számjegyű mínuszról adott hírt. És ezt korántsem lehet a divat változásával vagy szezonális anomáliákkal magyarázni. Azzal viszont igen, hogy

A svájci székhelyű Richemont csoport június végéig tartó, három hónapra vonatkozó eladásai nemcsak az elemzői várakozásoktól maradtak el, hanem negatív előjel kerül az éves forgalmi összehasonlítást leíró 4-es számjegy elé. Európa második legnagyobb luxusipari vállalatcsoportja – amely a többi között a Cartier-t, a Montblanc-t, az IWC-t, a Van Cleefet és a Piaget-t is magában foglalja – Kínában sem remekelt, legalábbis a 32 százalékos pluszforgalomnál jobbat vártak az elemzők. 

A Richemont-nak az elemzők felróják az igen jelentős kínai kitettségét, az utóbbi negyedév 5,32 milliárd eurós forgalmának 42 százaléka Ázsiából származott (leszámítva Japánt), ám a bevétel oroszlánrészét a kínai piac szolgáltatta a cég közleménye szerint.

Igen ám, de a tavaly decembertől, a Covid-korlátozások teljes feloldásától számított gazdasági visszapattanás V-alakzatának meredeken felfelé ívelő jobb szárnya helyén egy bágyadt emelkedőt láthatunk, számos bukkanóval. Kína gazdasági növekedése a második negyedévben csak 6,3 százalékos volt éves alapon, szemben a 7,3 százalékos elemzői konszenzussal. 

A kiskereskedelmi forgalom bővülése júniusban szerény 3 százalékos volt. A gyenge teljesítmény kapcsán a nyugati elemzők már azt találgatják, hogy egyáltalán meglesz-e az az 5 százalékos GDP-plusz, amelyet a pártvezetés elvár a gazdaság szereplőitől a 2023-as évre. A Citi elemzői szerint a fogyasztás felzárkózása a megszokott szinthez jó pár éves folyamat lesz.

Érdekesség, hogy a kínai luxuspiaci keresletet a tehetős fiatal városi réteg dominálja, a BCG adatai szerint a vásárlói átlagéletkor 28 év. Ez pozitívum abban a tekintetben, hogy ők sokáig „képben maradnak”, a másik oldalon viszont épp e fiatal korosztályt veszélyezteti leginkább a gazdasági bizonytalanság, ami a munkanélküliségi adatokon is visszatükröződik. 

Körükben a munkanélküliségi ráta a májusi 20,8 százalékról június végére 21,3 százalékra nőtt, ami új rekord. Magyarán a luxuscégek fő célcsoportjának bővülésére rövid távon aligha lehet számítani Kínában. 

Egy másik trend is megfigyelhető, nevezetesen 

azaz az ékszereket, márkás órákat jobban viszik, mint a cipőket vagy az egynyári, proccos ruhakölteményeket. Ami nem jelenti azt, hogy a kiegészítők és ruhák ne fogynának átlag feletti ütemben, különösen igaz ez a Chanel, a Dior és a Balenciaga kézműves termékeire.

Erwan Rambourg, az HSBC elemzője a Reuters érdeklődésére egy másik trendre is felhívta a figyelmet. Szerinte a világjárvány egyik pozitív hozadéka az volt, hogy a luxusiparban a kétpólusú világrend vonzóképessége megváltozott: a vezető európai luxusmárkák egyre nagyobb figyelmet fordítanak a helyi vásárlóközönségre, jobban ügyelnek a jellegzetes helyi igények kielégítésére, s ily módon potenciálisan kevésbé válnak sebezhetőkké például a kínai piac jelentette erős kockázatokkal szemben.

– mondta Rambourg. Azt azonban ő sem vonta kétségbe, hogy az Amerika és Kína által dominált világpiacon e két ország szerepe a luxusipar növekedésében továbbra is meghatározó marad.