Megtörtént, amire évtizedekkel ezelőtt nagy valószínűséggel senki sem számított: a „globális dél”, azaz a Brazília, India, Indonézia, Dél-Afrika vezette országcsoport semlegesnek nyilvánította magát, nem állnak be az Egyesült Államok mögé Kínával és Oroszországgal szemben. Ez persze nem jelenti azt, hogy nyíltan csatlakoznának a másik oldalhoz. Ugyanakkor
a washingtoni nyomás ellenére sem függesztik fel a kereskedelmet a keleti hatalmakkal, illetve nem kötik saját pénznemük árfolyamát a dollárhoz, és nem is igazítják saját külpolitikájukat ahhoz, amit az Egyesült Államok elvár.
Fontos változás az is, hogy a második világháború után az Egyesült Államok fektette le a globális gazdaság alapjait és az uralkodó trendeket. Ezeket most a B kategóriás hatalmak elkezdték felülvizsgálni.
A változások sorában az sem elhanyagolható, hogy a „globális dél” immár előretekint, saját, hosszú távú terveik, vízióik vannak. A stratégiai gondolkodást jól kifejezi az is, hogy Nirupma Menon Rao volt indiai külügyminiszter szerint országa a digitális fizetési rendszerek felé fordul, és ezt terjeszteni is szeretnék a fejlődő országokban.
Összességében egy sikertörténet India és a déli országok kapcsolata
– hangsúlyozta a Bloombergnek. Ugyanez viszont nem mondható el Washington és a többi, relatíve elmaradott ország viszonyrendszeréről. Sok konkrétum említése nélkül az Egyesült Államok elképzelését és külpolitikáját jól sommázza a következő mondat:
Majd mi megmondjuk, hogy ti mit szeretnétek.
Elképzelhető, rájöttek, mit szeretnének valójában (a szerk.).
A fejlődő térségek ragaszkodnak a saját gyáraikhoz, és egyre inkább maguk szeretnék kibányászni saját ásványkincseiket, és lefölözni a hasznot.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne látnák szívesen a külföldi cégeket, de semmiképpen sem adják ki a saját erőforrásaik feletti ellenőrzést a kezükből. Ékes példa erre, hogy Namíbia, és Zimbabwe mintáját követi Ghána, amely szintén az elektromos autók gyártásához nélkülözhetetlen lítium exportját tervezi korlátozni. Emlékezetes az is, hogy India nemrég a nikkel kivitelét tiltotta be, míg egyedi elbírálás alapján lehet külpiacokra eladni a kínai germániumot és galliumot.
Argentínában, Brazíliában, Chilében, és Indonéziában üdvözlik a kínai cégeket, és nem tekintik „hitványabb” tőkének a keletről jövőt az Egyesült Államokból érkező dollároknál. „Nem könyöröghetünk önöknek, és nem is fogunk” – foglalta össze tavasszal az indonéz befektetési miniszter. Luhut Panjaitan egyúttal üzent Washingtonnak is:
Lehet, hogy haragszol, amiért más országokkal üzletelünk, de túl kell élnünk.
A brazil elnök ennél is bátrabb volt, és egyenesen megkérdezte: „Ki döntött úgy, hogy a dollárnak mindenhatónak kell lennie?” Mondta ezt abban az időben, amikor a Bank of Thailand éppen valutakosarának diverzifikálásán dolgozik, a baht árfolyamát függetlenítenék a dollártól. Sok afrikai ország pedig közös valuta bevezetéséről tárgyal.
Ha nem csak a gazdasági kérdéseket nézzük, geopolitikai oldalról is csökken az Egyesült Államok ereje. Ezt jól illusztrálja, hogy összesen 32 ország nem írta alá az ENSZ februári határozatát, amely Oroszország kivonulását követeli Ukrajnából. A bangladesi miniszterelnök és a Fülöp-szigeteki pénzügyminiszter mintha egy forgatókönyvből olvasnák, skandálták:
Mi mindenki barátai vagyunk.
Dél-Afrika közben tagadja, hogy fegyvereket szállítana Oroszországnak, Vietnám viszont hallgat, ugyanis már a vietnámi háború óta biztonsági partnerségben áll Oroszországgal. India rekordmennyiségű orosz olajat vásárolt az elmúlt hónapokban, a „szövetségesek” szankciói ellenére. A vezető politikusok nyilatkozataikban nem is próbálták enyhíteni, esetleg tagadni a szoros együttműködést. Hardeep Singh Puri olajminiszter egyenesen úgy fogalmazott, hogy
az energia nem az önzetlenségről, vagy a jótékonykodásról szól.
Még az alapvetően autokrata berendezkedésű Kínában is sokakat meglepett Hszi Csin-ping kínai elnök újraválasztása. Meredek csökkenésnek is indult a politikus népszerűsége, de még ebből a helyzetből sem tudott profitálni az Egyesült Államok, ugyanis nem tudta elfogadottságát növelni a világ második legnagyobb gazdaságában, illetve a térségben. Ám most kedvező lehetőség kínálkozik erre, Ashley Tellis, az amerikai külügyminisztérium egykori magas rangú tisztviselője és a Carnegie Alapítvány tagja szerint
Hszi Csin-ping Isten ajándéka az Egyesült Állmok ázsiai szövetségépítéséhez.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.