Az EU nagykorú lakosságának negyede fogyatékossággal élő – és alig tesznek értük valamit a tagállamok

A fogyatékossággal élő személyek helyzetének javítására irányuló EU-s fellépés kevés változást hozott a mindennapokban – állapította meg az Európai Számvevőszék a legújabb jelentésében. 

A számvevők az őszi riportjainak a sora eddig így festett:

• szeptember elején jött ki a nők helyzetét elemző jelentés,
• majd a kék energia következett,
• legutóbb, októberre fordulva pedig a nagy költségvetési jelentés.

Most a fogyatékossággal élőkre figyelt az Európai Számvevőszék, és az ENSZ meghatározásából indul ki, amely szerint a fogyatékossággal élő személyek közé tartoznak a hosszú távú fizikai, mentális, értelmi vagy érzékszervi károsodásokkal élő személyek is. Ugyanakkor az Eurostat 2021-es felmérése szerint nagy a szórás abban, hogy a tagállamok miként ítélik meg az emberek szokásos tevékenységeinek egészségügyi problémák miatti, önként érzékelt korlátait. 

Közöttük természetesen nagyobb számban találhatóak idős emberek, és mivel az EU lakossága is öregszik, az érintettek aránya csak nőni fog.

Miként halad a jogszabályok kidolgozása?

Mindeközben az Eurostat szerint a fogyatékossággal élőknek csak 51 százaléka rendelkezett munkahellyel 2021-ben, szemben az épek 75 százalékos mutatójával. Ez pedig konzisztens, egyben szomorú adat, mert ugyanekkora volt a különbség a táborok foglalkoztatottsága között 2014-ben is. Ebből pedig levezethető, hogy a fogyatékossággal élők nemcsak nehezebben jutnak munkához, de nagyobb a fenyegetettségük a szegénység tekintetében is.

– összegzett Stef Blok. Az Európai Számvevőszék ellenőrzésért felelős tagja hozzátette: az Európai Bizottság (EB) elkötelezett, hogy segítse a fogyatékossággal élőket, ugyanakkor a fellépésnek alig észlelhető jótékony hatása, sőt, a vonatkozó jogszabályok kidolgozása is akadozik.

Hogyan kapcsolódnak az EU-s finanszírozáshoz?

A fejlődésnek útjában áll továbbá, hogy a fogyatékosságra vonatkozó kritériumok országról országra eltérőek, ami nemcsak azt gátolja, hogy az EB megbízható képet kapjon, hanem azt is, hogy a tagállamok kölcsönösen elismerjék a bizonyítványokat, jogokat és kedvezményeket.

Az Európai Számvevőszék jelentése szerint az EB a 2021–2030-as stratégiájában orvosolta a legtöbb korábbi hiányosságot, és számos kiemelt integrációs kezdeményezést javasolt, ilyen például az európai fogyatékossági kártya bevezetése vagy a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatásáról szóló csomag. Ezek helyes lépések, ugyanakkor számos alapvető kérdés megoldatlan maradt, mert például 

Mindezek tetejébe elégtelen az EU-s finanszírozáshoz kapcsolódás, és az EB nem követi nyomon, hogy valójában mennyi forrást fordítanak a fogyatékossággal élő személyek támogatására.

Mennyi a GDP-arányos ráfordítás?

Az Európai Számvevőszék az EU saját háza táján akként is vizsgálódott, hogy az uniós intézmények jó példával járnak-e elöl a fogyatékossággal élők foglalkoztatása terén – illetve csak vizsgálódtak volna, ám az elégtelen adatok hiányában nem jutott semmire.

Azt ugyanakkor megállapította, hogy a társadalmi elfogadásért a tagállamok a felelősek elsősorban, és ők sem teljesítenek jól. Például sokféleképpen ítélik meg, hogy ki jogosult a támogatásra, nehezen fogadják el egymás minősítéseit, ami nehezíti az EU-n belüli szabad utazást, nem beszélve arról, hogy a fogyatékossággal élőket általában is jobban sújtja a bürokrácia és valós veszély az egyenlőtlen bánásmód.

Záró megállapításai között az Európai Számvevőszék rögzítette, hogy a vonatkozó EU-s statisztikák továbbra is nagyrészt önbevalláson alapulnak, továbbá a szakpolitikai keret sokat változott az elmúlt másfél évtizedben. Mindenesetre a szociális védelmi juttatások is tág határok között mozognak: Máltán a GDP kevesebb mint 1 százalékát fordítják erre, Dániában 5-öt, míg az EU-átlag valamivel 2 feletti.