Taylor Swift milliárdos lett – Új alapokon a zeneipar és a művészek viszonya

A popsztár vagyonáról szóló eddigi legrészletesebb beszámolóból kiderül, hogy egyike azon kevés iparági szereplőknek, akik szinte teljes egészében a zenéjükből szereztek tíz számjegyű vagyont.  

Taylor Swift Eras-turnéja annyi pénzt termel, mint néhány kisebb ország GDP-je. A turnéból készült film arat a mozikasszákban. Kilenc évvel ezelőtti albumának új kiadása, az 1989 várhatóan az év egyik legkelendőbb lemeze lesz. Swift szinte mindenütt jelen van a popkultúrában, ráadásul közel két évtizedes karrierjének egyik legjobb évében még ritkább státuszba lépett: milliárdos lett, a Bloomberg elemzése szerint túllépte az egymilliárd dolláros álomhatárt.  

A sikerben nagy szerepe van a streaminggel kapcsolatos hozzáálásának, első hat albumának újbóli felvételének. Mindez olyan időszakban következett be, amikor nehéz idők járnak a zeneiparra. Több millió fős, lelkes és elkötelezett rajongói kört épített ki – a koncertlátogatók körében általános szokássá vált a barátságot jelképező karkötők csereberéje. 

Közgazdásznak is remek

A Swift Inc. multinacionális konglomerátummá vált, amely a világ legodaadóbb vásárlóközönségével, legkarizmatikusabb vezérigazgatójával és jelentős gazdasági hatalommal rendelkezik. Az énekesnő idei 53 amerikai koncertje 4,3 milliárd dollárral növelte az ország bruttó hazai termékét – a Bloomberg Economics becslése szerint. 

– mondta Carolyn Sloane, a Chicagói Egyetem munkaügyi közgazdásza.  

Az Eras-turné, amely a jövő hónapban egy kilenc előadásból álló dél-amerikai turnéval folytatódik, jó példa arra a megfontolt tervezésre, amely Swift karrierjét jellemzi. A világjárvány idején dalok özönét adta ki, a gigantikus koncertkörutat pedig akkor kezdte el, amikor a világ élőzenére kiéhezett része már készen állt a költekezésre. Így az Eras a Bloomberg becslései szerint 

Az átlagos jegy ára 254 dollár volt, bár sokan ennél jóval többet fizettek a másodlagos piacon.  

Gazdasági jelentőségét jól szemlélteti, hogy a Federal Reserve Bank of Philadelphia által szokásosan készített, az amerikai gazdasági helyzetet elemző kiadvány (Beige Book) júniusi számában Swiftet is megemlítették, mint aki fellendítette a város gazdasági növekedését. Jerome Powell, a Fed elnöke pedig jelezte, hogy az olyan kulturális jelenségek, mint az Eras-koncertek, Beyoncé Renaissance World Tourja és a Barbie-film, a döntéshozók figyelmét is felkeltik, amikor a további kamatemelésekről vitáznak, és a belföldi kereslet élénkülését mérik.  

A híradások már most szuperlatívuszokban számolnak be a sztárról és gazdasági hatásairól, viszont fontos figyelembe venni, hogy a turnéból még csaknem 90 állomás hátravan. 

Közösségi zene

A 33 éves Swift egyik legnagyobb ereje a közösségépítésben rejlik. Közvetlen és nyílt viszonyt alakított ki több millió rajongójával – főleg a közösségi médián keresztül. A korábbi gigasztárok, mint például Madonna vagy Michael Jackson számára még nem állt rendelkezésre ez a lehetőség.

a sztárhoz köthető tárgyak megvásárlása, csereberéje szinte minden korábbi ilyen kezdeményezésnél szélesebb körű. Bakelitlemezek, karkötők és gyöngyök, flitterek, repülőjegyek, a nemrég újra felvett dalok több milliárd streamjéből befolyó bevételek – ezek egyaránt részét képezik a modellnek. A Swift és az NFL, az amerikaifoci-liga egyik legnagyobb sztárja, Travis Kelce között kialakult románc kapcsán a meccsek nézettsége az egekbe szökött, s volt rá példa, hogy Kelce mezeinek eladása 400 százalékkal ugrott meg – beszálltak a vásárlásokba a Swift-rajongók.

Swift teljesen tudatosan vált tinédzser pop-country sztárocskából világszámmá, ráadásul úgy, hogy képes volt megőrizni gitároslány imázsát. Ez megőrizte közvetlenségét, úgymond „emberarcát”, nem darálta be a marketinggépezet, mint előtte oly sok jobb sorsra érdemes sztárt. Az énekesnő legszűkebb csapatához tartozik 

 a Wall Street egyik legnagyobb befektetési bankjánál. A The Swift Group nevű befektetési tanácsadó cég a család szülővárosában, a pennsylvaniai Wyomissingben működik. Az amerikai értékpapír-felügyelet (SEC) adatai szerint a papa összesen tíz, a lányával kapcsolatban álló céghez köthető, beleértve a merchandising és a jogkezelő vállalkozásokat, valamint a turnébuszát, két magánrepülőgépét és az ingatlanjait kezelő vállalkozásokat. 

A jogdíj mindenekfelett

Az elkötelezett rajongótábora is hozzájárult ahhoz, hogy a sztár felborította az iparági trendeket. Azon ritka művészek közé tartozik, akik jelentős mennyiségű fizikai zenét adnak el, bakelitalbumokat, CD-ket. Üzleti szempontból ez roppant jövedelmező, ugyanis sokkal nagyobb rajtuk a haszonkulcs, mint egy streamelt dal után járó jogdíj.  

Swift öt évvel ezelőtt szakított a karrierjét elindító nashville-i lemezkiadóval, nagyon nem tetszett neki, hogy első hat albuma mesterszalagjogait kétszer is eladták, legutóbb egy, a Disney család pénzéből alapított befektetési cégnek. Így elkezdte újra felvenni ezeket az albumokat, ismét magához ragadva a jogok feletti ellenőrzést, és felhígítva a korábbi felvételek értékét. Mindezek eredményeképpen 

Legkelendőbb albuma, az 1989 október 27-re időzített megjelenésű újrafeldolgozása várhatóan öt korábban kiadatlan dalt is tartalmaz majd.

A zeneiparban az elmúlt években egyre jobban felértékelődtek a jogok, a zenei katalógusok ugyanis egyre népszerűbbek a befektetők körében, mint a klasszikus befektetési eszközök alternatívái. Az elmúlt időszakban olyan kaliberű zenészek adták el a katalógusaikhoz köthető különböző jogokat, mint Bruce Springsteen (550 millió dollár) vagy Justin Bieber (200 millió dollár). A vevők többnyire magántőkealapok voltak, közülük az egyik legismertebb a Hipgnosis.

Az egymilliárdos katalógus

A Spotify által a zenészeknek fizetett összegek a streamenkénti alapon egészen minimálisnak tűnnek, viszont ha a sok kicsi sokra megy elvet nézzük, már egészen tisztességes összegek jönnek ki. Becslések szerint egy dal streamje után a Spotify átlagosan 0,0038 centet fizet. A Goldman Sachs befektetési bank elemzése szerint

vagyis a művészek lényegesen jobb pénzügyi helyzetben vannak – legalábbis a 2000-es évek elejének zenei kalózkodással fémjelzett időszakához képest mindenképp. Swift gazdasági erejére jellemző, hogy otthagyta a legnagyobb zenei streamingszolgáltatót, mert az szerinte tisztességtelen jogdíjakat fizetett a művészeknek. Később aztán lényegesen jobb feltételekkel ismét csatlakozott a Spotify-hoz.

Az igazi – legalább egymilliárd dolláros – kérdés, hogy vajon mennyit érhet Swift katalógusa. Rendkívül nagy és elkötelezett rajongótáborral rendelkezik, rengeteg slágere van, népszerűsége valószínűleg kiállja az idő próbáját. 

Persze, ha eladná, nem kapná meg a teljes összeget, abból részesednének a társszerzők, valamint korábbi lemezkiadója, a Universal Music Group is – nem is beszélve az ügynökökről, a tanácsadókról és az ügyvédekről.

A zenei jogok fontosságát volt kitől megtanulnia az ágazatban, többgenerációnyi tévedésből tanulhatott. A Beatles fő dalszerzői, John Lennon és Paul McCartney karrierjük elején elvesztették a zenéjük kiadói jogait. Amikor évekkel később árverésre kerültek a jogok, McCartney-t Michael Jackson licitálta túl. Prince a Warner Musickal folytatott szerződési vitája miatt változtatta meg a nevét egy szimbólumra. 

A legjövedelmezőbb vállalkozás azonban mégicsak a turnézás egy művész számára. A bruttó jegyeladásokból való részesedésük sokkal nagyobb, mint a streamekből vagy a fizikai hanghordozók eladásából, a merchandise-bevételek pedig bónuszt jelentenek. Jellemző, hogy a turnékon már bizonyított sztárok kedvezőbb árat tudnak kialkudni a helyszínekkel. Jimmy Buffett például a koncertjei jegyárbevételének 105 százalékát söpörte be, ugyanis 

Swift üzleti modellje azonban még ennél is tovább ment; a filmstúdiókat megkerülve, személyesen finanszírozta az Eras című filmet, amely a nyitó hétvégén 92,8 millió dollárt kasszírozott. A turné jövőre Ázsiában, Ausztráliában és Európában folytatódik, a Swift-modell így valóban globálissá válhat.