Dávid és Góliát: nekiment az egyik legnagyobb német energetikai óriásnak egy perui gazda

Saul Luciano Lliuya birkapásztor és farmer az Andok hegylánc perui Blanca-hegységében gazdálkodik. Szerinte az otthona és a 150 ezer fős Huaraz árvízveszélynek van kitéve, amivel a környéki lakosok is egyetértenek. A helyiek a klímaválság miatt olvadó gleccserektől félnek. A gazda úgy látja, hogy az RWE német fosszilis tüzelőanyag-óriás szerepet játszott és játszik még most is a klímakatasztrófa valószínűségének növelésében.

Mi a helyiek problémája? A klímaválság hogyan érezhető ott?

Huaraz a tengerszint szerinti 3 ezer méteres magasságban terül el, felette egy jeges tóval, ami miatt a felmelegedés kifejezetten veszélyes a dél-amerikai városra. Lliuya szerint

A szélsőségesebb időjárás miatt évente kettő helyett már csak egyszer arathatnak, és a kártevők is megszaporodtak. A gazdák attól tartanak, hogy elfogy az ivó- és az öntözéshez szükséges víz.

A várost legfőképpen az veszélyezteti, hogy a gleccserről levált jégdarabok a Palcacocha-tóba zuhanhatnak, a lökéshullámok pedig vízzel áraszthatják el a települést. Erre 1941-ben már volt példa, akkor egy földrengés hatására zuhant gleccserdarab a tóba. A mederből kilépő víz akkor 1800 ember életét követelte.

Az Oxford University szerint 

Lliuya azt akarja, hogy az üvegházhatású gázok megszaporodásának fő felelősei fizessenek a Föld felmelegedése miatti problémák kezeléséért. 

Éppen ezért a farmer a saját ügyében egy német civil szervezet segítségével beperelte az RWE energiaipari óriást, amelynek Peru környékén lényegesen nagy a környezetterhelése. A kétgyerekes családapa szeretné, ha a vállalat hozzájárulna az egyre nagyobb valószínűséggel bekövetkező áradások elleni védekezéshez. 

Az olvadó gleccserek miatt miért pont az RWE-t perelték be?

Az RWE a világ 27 országában működik, köztük a szomszédos Chilében és Brazíliában, de magában Peruban nem. A Client Earth nonprofit szervezet szerint az RWE 2017-ben 106 millió tonna szén-dioxidot bocsátott ki üzemeiből. A vállalat a villamos energiája 80 százalékát nem megújuló forrásból állította elő 2020-ban. A DW számításai pedig megmutatják az energiaipari vállalat méretét is: 

Lliuya és a Germanwatch 2015 novemberében adta be a keresetét, amelyet a bíróság először elutasított, majd egy fellebbviteli panel 2017-ben mégis jogosnak ítélt. A bíróság várja a bizonyítékaikat.

Emiatt tavaly májusban független német szakértők csoportja Peruba utazott, hogy felmérje, milyen mértékben fenyegeti a várost a lehetséges éghajlati katasztrófa. A jelentésük idén augusztusra elkészült, néhány hónapon belül pedig megkezdődhet az első transznacionális klímajogi per tárgyalása. A folyamat e szintjéig még egy hasonló kezdeményezés sem jutott el.

A német közmédium egy 2014-es jelentésre hivatkozva azt is állítja, hogy az RWE a globális szén-dioxid-kibocsátás 0,47 százalékáért, azaz 6,8 milliárd tonna kibocsátásáért felelt az 1751–2010 között eltelt időszakban. Lliuya pont ekkora százalékát követeli a megelőző intézkedések és az arra figyelmeztető rendszer telepítésének 4 millió dollárra becsült költségéből, azaz 17 ezer eurót.

A bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy Huaraz árvízveszélyben van-e, s ahhoz az RWE károsanyag-kibocsátásának van-e köze, és ha igen, mekkora mértékben. Ha mindenre igen a válasz, akkor ítélhetnek meg kártérítést a felperes részére.

Ilyen érveléssel tavalyig 2180 eljárást kérvényeztek világszerte a University of Columbia szerint.

A DW megkereste a vállalatot, amelynek szóvivője jogalap nélkülinek nevezete Lliuya panaszát. Guido Steffen közleményében leírta, hogy „az egyéni kibocsátók nem felelősek az olyan egyetemesen gyökerező és globálisan ható folyamatokért, mint az éghajlatváltozás”. Hozzátette, hogy az RWE célja, hogy 2040-re karbonsemlegessé váljon.