Drasztikusan drágul az urán
Ukrajna kiszorítaná Oroszországot az uránvilágpiacról. Figyelemre méltó, hogy ezt az elképzelést Kijevben nemrég megerősítették (más kérdés, hogy reális-e). Tették ezt olyan időszakban, amikor az urán ára több mint egy évtizede nem tapasztalt magasságba emelkedik, és az irányzat – úgy tűnik – tartós lesz.
Többé-kevésbé biztos jelzés erre, hogy a kockázatitőke-alapok és a kezelőik is beszálltak a bizniszbe. Ilyen például a Terra Capitalnál Matthew Langsford, az Argonaut Capital Partnersnél Barry Norris, az Anaconda Investnél Renaud Saleur, akik maguk is igen vagyonosnak számítanak. Hatalmas szaktudásukkal, befolyásukkal, életpályájuk eredményeivel nagy tekintélyre tettek szert, és olyan uránkitermeléssel és/vagy -forgalmazással foglalkozó cégekbe fektetik megbízóik tőkéjét, mint a Cameco Corporation, az Energy Fuels vagy a NexGen Energy. Ukrajna nagyratörő tervei az atomenergiaipar berkeiben eközben szerény figyelmet keltettek.
Kijev aligha lesz egyenrangú, versenyképes partnere Moszkvának a következő évtizedben,
hiszen uránérckészletei az orosznak csak egy töredékét teszik ki, a Moszkváénál legalább egy nagyságrenddel kisebb kitermelő- és feldolgozóiparát pedig az orosz fegyveres erők stratégiai célpontnak tekintik.
Oroszország a saját nukleáris iparát, az uránforgalmazást a legfontosabb stratégiai ütőkártyái között tartja számon. A fosszilis energiaforrásokat (kőolaj, földgáz) sújtó nyugati szankciók több-kevesebb eredménnyel Moszkvát arra kényszerítették, hogy stratégiai nyersanyagexportját átstrukturálja, mind földrajzi, mind tartalmi szempontból. Egészében véve a Nyugattal szemben nagymértékben csökken az oroszországi fosszilisenergia-szállítás, míg a nukleárisenergia-termelés és annak alapanyaga, az urán szerepe nő.
Újra az atom
Ebben Moszkva kezére játszik a helyzet. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szakértői úgy vélik, ha az atomenergiaipar nem kétszereződik meg évszázadunk közepéig, akkor aligha érhető el a kitűzött globális cél: az energiasemlegesség. Magyar szakértők is hasonló következtetésekre jutottak, megerősítve ezzel a Paks II. felépítésével kapcsolatos vitában a létesítéspártiak álláspontját.
A Terra Capital említett Matthew Langsfordja szerint az uránnal kapcsolatos vállalati papírok értéke záros határidőn belül akár 50-100 százalékkal is emelkedhet. A fukusimai katasztrófát követően sok állam, politikus lemondott az atomenergiáról. Ez az álláspont ma már erősen vitatott. Ellene szól, hogy Európa, Ázsia és Afrika új nukleáris reaktorok iránti igénye növekszik. A régebbi atomerőművek élettartamát meghosszabbítják,
Kína pedig önerőből, óriási tempóban építi ki saját atomerőmű-hálózatát.
Európa gazdaságilag meghatározó állama, Németország teljesen összezavarodott, belegabalyodott az ellentétes politikai, környezetvédelmi, klímahatás-elemző szempontok hálójába. Noha a német vezetés ezt nem mondta ki, de az atomenergiáról való végleges lemondásban annak idején nagy szerepet játszott a kedvező árú és tartósnak, évtizedekig biztosnak tűnő, olcsón és – köszönhetően a kiépített csővezeték-hálózatnak – biztonságosan rendelkezésre álló oroszországi földgáz és kőolaj.
A Nyugatnak is kell az orosz urán
Az európai, ezen belül kiváltképpen a németországi energiafordulatban fontos szerepet játszó Egyesült Államok maga is az érdekellentétek feloldásával harcol. Nem véletlenül került ki, legalábbis eddig, a szankciós csomagokból az urán, az atomipar. Ugyanis maga az USA is nagymértékben ráutalt az oroszországi uránszállításokra. Korábban a Világgazdaság is megírta, hogy
Washington az idei év első felében mintegy 416 tonna uránt vásárolt a moszkvai kereskedőktől,
több mint megduplázva a 2022-es év hasonló időszakának amerikai importját, és ez a teljes amerikai uránbehozatal 32 százalékát tette ki.
Franciaország, amelynek energiamérlegében az atomenergia súlya magasan a legnagyobb az EU-ban (és amely az egyetlen atomfegyverrel rendelkező EU-s ország – azaz több száz nukleáris robbanófeje működőképesen tartásához is szüksége lehet HEU-ra, nagymértékben dúsított, 90 százalék feletti U-235-ös izotóptartalmú uránra), afrikai uránforrásai a Száhel-övezetben folyó, a nyugati befolyást drasztikusan csökkentő államcsínyek folytán bizonytalanná váltak. Párizs nemrég Ulánbátorral kötött uránérckitermelési megállapodást. Francia részről az Orano SA, a világ három legnagyobb kitermelőjének egyike vesz részt a projektben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.