Dörgölődzés-politika: Németország nem akar kiesni Kína kegyeiből

Olaf Scholz a héten igencsak meglepte a közvéleményt. A 65 éves politikus, aki még német mércével mérve is meglehetősen humortalannak számít, a TikTokon debütálva közölte: „Nem fogok táncolni.” A német kancellár gesztusa persze nem véletlen, pár nappal kínai látogatása előtt jelent meg a kínai tulajdonú közösségi portálon, ezzel is üzenve Pekingnek: egy jóbarát érkezik a Mennyei Birodalomba.

A német szövetségi választásokig alig egy év van hátra, és Európa egykor dübörgő lokomotívja most inkább kohószökevénynek tűnik. Scholznak sürgősen ki kell valamit találnia, hogy megfordítsa népszerűségének vészes zuhanását. A kancellár háromnapos látogatása szombaton kezdődik Kínában, ez lesz a leghosszabb és talán a legfontosabb külföldi útja, amióta 2021 végén hivatalba lépett. Scholznak most bizonyítania kell; igenis van globális tekintélye, igenis működik még a Németország Rt.

Biznisz über alles

Az is igaz persze, hogy Scholz úgy megy Kínába, mintha a fogát húznák. Washington egyre nagyobb nyomást gyakorol Európára, s így annak legerősebb gazdaságára, a németre is, hogy támogassa őt a Kína elleni vám-hidegháborúban. A szociáldemokrata, baloldali Scholz, ráadásul a Zöldek koalíciós partnereként kényelmetlen helyzetben van abból a szempontból is, hogy Hszi Csin-ping elnök regnálása alatt Kínát egyre inkább a tekintélyelvűség és a nacionalizmus jellemzi. A hongkongi demokratikus mozgalmakat elfojtották, s a vádak szerint több mint egymillió ujgurt –- többségében muszlim kisebbséget – kényszerítettek átnevelő táborokba.

Még ha a német vezetők nem is fáradnak bele abba, hogy a világot a legmagasabb erkölcsi normák melletti elkötelezettségükről emlékeztessék, Berlin újra és újra bebizonyította, hogy nem hajlandó feláldozni jólétét az emberi jogok, Washington biztonsági aggályai vagy akár az Európai Unió miatt – jegyzi meg a Politico című lap.

Jó példa erre Oroszország. Németország hosszú évek óta figyelmen kívül hagyta a szövetségesek figyelmeztetéseit a Moszkvától való függőségével kapcsolatban, a fordulat csak akkor, 2022 februárjában következett be, amikor az orosz tankok megindultak Kijev felé. Berlin álláspontja persze érthető: 

Lehet, hogy Scholznak voltak aggályai az oroszokkal, vagy most Kínával kapcsolatban, a német gazdaság állapota azonban minden más megfontolást felülír.

A pokolba vezető út

A Kínába vezető út, a kínai kereslet hosszú évtizedeken át aranyat ért a német exportőrök számára, növelte a profitjukat, és fenntartotta Németország pozícióját a világ vezető gazdaságai között. Az utóbbi időben azonban ez az út inkább a pokolba vezető autópályának tűnik Peking egyre agresszívebb protekcionizmusa és keménykezű iparpolitikája miatt.

A Német Kereskedelmi Kamara nemrégiben végzett felmérése szerint a német vállalatok kétharmada kifogásolja, hogy Kínában tisztességtelen verseny folyik. (Mégis mire számítottak? Szabadversenyes kapitalizmusra?) Eközben az Európai Uniót egyre inkább frusztrálja, hogy a kínai állam bőségesen támogatja a kulcsfontosságú iparágakat, mint például a napelem- és szélturbina-gyártókat vagy az Európát olcsó villanyautókkal elárasztó autóipart.  Ez utóbbi már annyira fáj az öreg kontinens gyártóinak, hogy Brüsszel a nyáron vámok kivetését fontolgatja.

A német autóipar eközben a teljes skizofrénia állapotába került. Az olcsó ázsiai villanyautók azzal fenyegetnek, hogy saját piacukról szorítják ki a német modelleket. Az import megbüntetése kézenfekvő volna, de a nagy német autógyártók – például a Mercedes vagy a BMW – attól félnek, hogy Peking megtorló intézkedéseket vezet be, ezzel pedig legígéretesebb exportpiacukon szorulnának vissza. 

Németország a Nyugat nagy részével egyetemben szépen belesétált a kínai csapdába. Amikor a német ipar az 1980-as években elkezdett Kínába települni, a politikusok és a vállalatvezetők úgy gondolták, hogy a jövőbe fektetnek be. Arra számítottak, hogy a jóléttel, a gazdasági felemelkedéssel Kína liberalizálódni fog, nyugatiasabbá, demokratikusabbá válik.

Szép elmélet volt, de a dolgok nem így alakultak.

Kína ugyanis évtizedeket töltött azzal, hogy tanuljon a Nyugattól, és a feladatot sikeresen végrehajtotta, s immár egyre kevésbé függ a Nyugattól, Németországtól. Az NSZK-nak ugyanakkor egyre nagyobb szüksége van a kínai keresletre. Óriásvállalatai, mint a Siemens vagy a Volkswagen (VW), 40 évvel ezelőtt kezdtek befektetni Kínában, s az elmúlt évtizedekben a Mennyei Birodalom globális tevékenységük egyik alappillére lett.

A német cégek közül az autógyárak és a vegyipar (BASF) kínai kitettsége a legnagyobb, s ebbe a körbe már beszállítóik is beletartoznak. 

– mondta Moritz Schularick, a Kieli Világgazdasági Intézet elnöke. 

Béna kacsa 

A közgazdászok és a Nemzetközi Valutaalap 2023 után a német gazdaság további stagnálására számítanak. Az export idén eddig több mint 2 százalékkal esett vissza, és a horizonton nem látszik enyhülés jele. Bár a német foglalkoztatás továbbra is robusztus, ez gyorsan megváltozhat, ha a gazdaság nem élénkül.

Miközben Németországnak a növekedési kihívások egész listájával kell szembenéznie a szakképzett munkaerő krónikus hiányától kezdve a túlszabályozásig, egyes közgazdászok szerint a vállalkozások és a fogyasztók negatív hangulata tartósan lefelé tartó spirálba húzhatja a gazdaságot. 

Még ha képes lenne is meggyőzni a kínai vezetőket arról, hogy nyissák meg kapuikat a verseny előtt, és állítsák le az árudömping gyakorlatát, azt egész biztosan nem tudja elérni, hogy a régi módon dübörögjön Kínában a belső fogyasztás. Az ingatlanválság és a kulcsfontosságú ágazatokban tapasztalható túlkapacitások miatt maga a kínai gazdaság is keresleti problémákkal küzd.

Németország számára talán még aggasztóbb, hogy Kínának már nincs szüksége azokra a gépekre és más, magas műszaki színvonalú beruházási javakra, amelyek az elmúlt évtizedekben a német export növekedését hajtották. Ennek hátterében nem csak a gyengébb kereslet áll;  

Pontosan ez az, ami miatt a Scholz-koalícióban is részt vevő Zöldek azt követelik, hogy Németország vonuljon ki Kínából. A Kieli Intézet egy nemrégiben készült tanulmánya szerint a Kínával való nagyobb szakítás a német gazdaságot mintegy 5 százalékkal vetné vissza, ami nagyjából megfelelne a 2008-as pénzügyi válság vagy a koronavírus- járvány idején tapasztalt GDP-zuhanásnak. Brutális lenne, de nem végzetes. Viszont a mostani helyzetben Scholz nem engedheti meg magának – és Németországnak –, hogy ilyen növekedési áldozatot hozzon.

Még mindig Kína a legjobb esély

Scholz legnagyobb problémája az, hogy nincs máshová mennie. A német ipar már most is nagyon erős amerikai pozíciókkal rendelkezik, az Egyesült Államok messze az ország legnagyobb exportpiaca. Az USA-ba irányuló német export 2023-ban 158 milliárd, a kínai kivitel 97 milliárd euró volt. 

A német vállalatok az elmúlt években jelentős sikereket értek el Kínában, így most, a választások előtt nem célszerű szűz területeket – például Indiát – megcélozniuk. Az ilyen erőfeszítések csak hosszú évtizedek múlva fordulnak termőre, a választások pedig vészesen közelednek.

A Kínába irányuló német közvetlen működőtőke-beruházás 2023-ban közel 12 milliárd eurót ért el, ami rekordnak számít. 2021 és 2023 között többet fektettek be Kínában, mint a 2015 és 2020 közötti ötéves időszakban – derül ki az IW Köln, egy vezető közgazdasági intézet adataiból.

Scholznak a geopolitikai helyzet sem kedvez. Még ha Kína gazdasági nehézségei átmenetinek bizonyulnak is, a Washington és Peking közötti feszültségek Tajvan és a világ biztonsága (az oroszok támogatása) miatt nehéz helyzetbe hozzák Németországot. 

ami azt jelenti, hogy az ország nem engedheti meg magának, hogy bármelyiket is elveszítse. A mindenkori német kancellár kénytelen egyensúlyozni a két nagyhatalom között, egyiket sem veszítheti el. 

A pekingi érdek

Hszi Csin-ping persze pontosan tisztában van mindezzel. Miután 2022-ben de facto életfogytiglani vezetővé koronázták, Scholz volt az első külföldi vezető, aki meglátogatta őt. A német kancellár békefenntartó küldetésként próbálta meg eladni az utazást, azt kommunikálva, hogy majd ő meggyőzi Hszi Csin-pinget, fékezze meg az atomfegyverrel fenyegetőző Vlagyimir Putyin orosz elnököt. Scholz fő célja azonban még ekkor is az üzlet volt. A washingtoni szemöldökfelhúzást figyelmen kívül hagyva, egy tucatnyi ipari vezetőből álló küldöttséget vitt magával Pekingbe.

Ezúttal Scholz látogatása még ambiciózusabb. Három városba – Sanghajba, Pekingbe és a 30 milliós Csungkingba, ahol több száz német vállalat működik – tervez látogatást. Kedden jön a csúcspont: a találkozó Hszi Csin-pinggel. A kényszerhelyzetben lévő Scholz a tárgyalásokon előhúzhat néhány váratlan ászt is a kabátzsebből, ugyanis tisztában van azzal, hogy 

egyrészt az EU-ban betöltött súlya, másrészt az USA-hoz fűződő szoros kapcsolatai miatt. 

Donald Trump jövő évi visszatérése a Fehér Házba kiváló lehetőséget kínálna Hszinek, hogy szorosabb gazdasági kapcsolatok ígéretével csaklizza el Berlint Washingtontól. Angela Merkel nagymestere volt az egyensúlyozásnak a két világhatalom között. Scholz kínai látogatása után kiderül, hogy a Mutti szerényebb képességű utódja mire képes e téren.