Az euró történelmi csúcsot döntött a dollárral szemben

A tegnapi napon minden idők legmagasabb árfolyamát érte el az euró a dollárral szemben. Az eddigi rekordot az 1999. január 4-i kereskedési nap tartotta eurónkénti 1,1899 dollárral, kedden azonban a kurzus 1,19 dollár felett is járt. Az árfolyamtrend az elmúlt hetekben egy-egy megbicsaklást leszámítva folyamatosan felfelé ívelt, és ez minden valószínűség szerint így marad az elkövetkező hetekben is.

Sokszor és sokan megjósolták már az eurórali végét. Indokolhatná ezt többek között az, hogy az eurózóna gazdasága messze nem nyújt elegendő támaszt az uniós deviza hosszú távú szárnyalásához. Lehetne alapja a csökkenésnek az is, hogy a sokat hangoztatott kamatkülönbözet - ami az USA és az eurózóna kötvénypiacainak relációjában az utóbbinak kedvez - az Európai Központi Bank (ECB) várható döntésével mérséklődni fog.

Mindez azonban a jelek szerint nem elegendő. Elemzők véleménye szerint jelenleg nem a fundamentumok, illetve az előbbi meggondolások vezérlik a befektetői döntéseket, azokat sokkal inkább a spekuláció hajtja. A piaci hangulat hosszabb ideje 1,20 dollár körüli euróval számol, ennek elérése tehát szinte nem is lehet kérdéses. Ez a vélekedés már jóval azt megelőzően uralta a döntéseket, hogy az amerikai gazdaságpolitika az árfolyamesés fenntartása mellett kezdett volna érvelni. Az USA számára egy gyenge dollár nehezen jöhetett volna jobb időpontban: a folyó fizetési mérleg óriásira duzzadt hiányának finanszírozása a jelenlegi tőkebeáramlási volumen mellett nem biztosítható, az olcsóbb dollár azonban segítheti ezt a folyamatot. Emellett, mint mindig, a dollár az exportra termelő vállalatok jövedelmezőségének javításán keresztül is jótékony hatást gyakorol a gazdaságra.

Várható volt, hogy hasonló megfontolásokból az eurózóna politikusai is ellenzőként lépnek majd fel az euró erősödésével kapcsolatban. A tiltakozó hangok azonban - egy-két kivételt leszámítva - egyelőre elmaradnak, sőt egyes vélemények éppen a jelenlegi állapotot tartják kedvezőbbnek a régió számára. Többek között a nyersanyag-behozatal olcsóbbá válását olyan automatikus katalizátornak tartják, ami nagyban hozzájárulhat a térség talpra állásához. Ennek igazságtartama nem vitatható, kérdés azonban, hogy cserébe mennyi pénz folyik ki a vállalatok zsebéből. (VG)