Május is a festmények hónapja

A három árverésen túlnyomórészt XX. századi alkotások szerepeltek, de a régi mesterek, valamint a XIX. századi alkotások iránt érdeklődők is bőséges kínálatból válogathattak. A három árverés általános eredményeit tekintve egyértelműen a Kieselbach teljesítménye volt a legmeggyőzőbb. A 359,108 millió forintos összleütést teljesítő 87 tétel mellett azonban a régi önmagára emlékeztető Nagyházi 205,596 millió forintos eredménye is figyelemre méltó. A BÁV jóval szerényebb, 14,670 millió forintos leütési értékkel volt kénytelen beérni, igazolva a Kinizsi utcai cég vezetőinek azon stratégiáját, miszerint elsősorban a műtárgykínálatra összpontosítottak a négynapos árverésen (a Nagyházi és a BÁV műtárgyanyagának szereplését következő számunkban, a Polgár Galéria e heti aukciójának eredményeivel együtt fogjuk összegezni).

A legértékesebb képet a Kieselbach értékesítette: Szőnyi István nagyméretű, zebegényi ihletettségű tájképe 50 millió forintos áron cserélt gazdát a Vígszínházban. A Nagyházi árverésének favoritja Rippl-Rónai József egy női pasztellportréja lett (22 millió forint), míg a BÁV-nál Bruck Lajos Fiatal hölgy című képének ára 800 ezer forintig emelkedett a licitek során.

Az időrendben első BÁV-árverés alig 140 tételt számláló festménykínálatában hullámzó teljesítménnyel szerepeltek mind a régi mesterek, mind a XX. századi festők alkotásai. Az akadémikus felfogást követő művek közül elsősorban azok az alkotások értek el kiemelkedő eredményeket, melyek esetében vagy a név csengett már ismerősen a BÁV törzsvásárlói számára, vagy a téma volt közkedvelt. Bruck Lajos említett női portréja mellett Henczné Deák Adrienne virágcsendélete (400 ezer forint) felelt meg leginkább ezeknek a követelményeknek. Ugyanakkor jól érzékelhető volt, hogy a gyűjtők fokozottan kerülték a komolyabb kockázatot. Több érdekességnek, illetve ritkaságnak számító, viszonylag magas kikiáltási áron szerepeltett alkotás is csak alapáron, rosszabb esetben egyáltalán nem talált gazdára. Nem lelt vevőre többek között a BÁV festészeti anyagának legmagasabb kikiáltási áron szerepeltetett képe, a tisztázatlan szerzőségű (P. Lapidy szignójú) Kéjnő (induló ára 1,4 millió forint volt). Az érdekességnek minősülő művek közül is jó néhány maradt gazdátlan, így például Vértes Marcell erotikus témájú, 11 darabból álló rézkarcsorozata is, amely 80 ezer forintról indult.

A Nagyházi 13-án és 14-én megrendezett festményárverését rég nem tapasztalt érdeklődés övezte. Az előzetes várakozásoknak megfelelően a kiemelkedő darabok közül a legtöbb szép eredményt ért el, bár több, biztos befutónak igérkező alkotás, mint például Munkácsy Mihálynak a Siralomházhoz készített tanulmánya (10 millió forint) alapáron sem talált gazdára. A régi mesterekhez hasonlóan ugyancsak szép eredményeket produkáltak a XX. századi alkotások, ahol legfeljebb a szentendrei iskola és a kortárs anyag darabjainak alacsony, legtöbbször éppen csak kikiáltási áron történő értékesítése jelentett csalódást. Bálint Endre Aranyborjújának (1,6 millió forint), valamint Gedő Ilka feliratos képének (1,8 millió forint) sikertelensége mindenképpen meglepő, míg Gyarmathy Tihamér és El Kazovszkij rapszodikus szereplése lassan már megszokott jelenséggé válik a hazai piacon.

A legkiválóbb kvalitással rendelkező árverést kétségkívül a Kieselbach Galéria rendezte. Az aukciót megelőzően csupán az volt kérdéses, vajon a budapesti közönség képes lesz-e az áprilisi két nagyárverést követően egy újabb jelentős anyag felvételére. Hamar bebizonyosodott azonban: a Vígszínház közönsége nem pusztán nézőként kívánt jelen lenni az eseményen. A leütési ár tíz esetben is meghaladta a tízmillió forintot, egyértelműen jelezte: a gyűjtők vásárlókedve nem lanyhult a "mozgalmas" áprilist követően. A remek anyag szinte minden alkotásáért szoros küzdelem folyt, csupán három díszes kereten, néhány kisebb értékű festményen, valamint Paál László tájképén (29 millió forint) nem sikerült túladni.