A határ a csillagos ég

A műkincsek iránti érdeklődés növekedéséről nem csak a tavaly téli és az idei tavaszi árverési rekordok árulkodnak. A hagyományosan jobban teljesítő és sikeresebb őszi-téli aukciós időszakokkal szemben - az elmúlt fél évtizedben az idén először - a tavaszi aukciós szezon eredményei túlhaladták az előző év második felének hasonló mutatóit.

Az előrehaladás látható és jól kitapintható nyomai ellenére a műkereskedelem egyre több résztvevője nyilatkozik fokozott óvatossággal. Ennek oka, hogy senki sem tudja, megtorpan-e az évek óta zajló dinamikus forgalomemelkedés. Az aggályok másik része sokkal prózaibb: a műkereskedelem nélkülözhetetlen "kellékeivel", a kvalitásos műtárgyakkal kapcsolatos. A kilencvenes évek elején a magyar műkereskedelem az egyik fő szereplője volt annak az újraelosztási folyamatnak, mely az új pályára állított hazai gazdaság szereplői között zajlott le. A rendszerváltás óta eltelt egy évtized alatt ez a folyamat lényegében lezárult, ami azt eredményezte, hogy kiemelkedően igényes alkotások immár egyre nehezebben, kitartó munka árán csalogathatók be egy-egy aukciósházba. A kiemelkedő művek megszerzése terén tehát ma már jóval több múlik a műkereskedők ügyességén, mint korábban. Ez a folyamat - amelyet az elmúlt fél évben is tetten érhettünk - azonban a magyar műkereskedelem nagykorúvá válásához is nagyban hozzájárulhat.

A kínálat bővítésének egyik lehetősége a restitúciós ügyek felgyorsításában vállalt szerep, ezeknek a jogi ügyeknek a végállomását ugyanis nem egy esetben valamely aukciósház árverése jelenti. Így kerülhetett az egykori Vida-gyűjteményhez tartozó A baba látogatói című Munkácsy-alkotás a Mű-Terem Galériába, 160 millió forintos leütési árával feltehetőleg hosszú időre abszolút rekorderré válva.

A kvalitásos műtárgyak pótlásának egy másik, ugyancsak egyre jelentősebb forrását a külföldi műkereskedelem magyar vonatkozású alkotásainak felkutatása jelenti. Ez a folyamat - még a nyugati piac résztvevői számára is meglepő árakkal párosulva - jelzi a magyar műkereskedelem nemzetközi színtű megerősödését. A külföldön korábban középkategóriában jegyzett magyar alkotók rendre kimagasló, a nyugati árverezőházak becsértékeit jóval túlhaladó árakon cserélnek gazdát, vándorolnak nem egyszer magyar gyűjtő vagy műkereskedő birtokába. Legutóbb épp a Sotheby's londoni árverésén láthattunk látványos áremelkedéseket (VG, 2003. június 10., 20. oldal). Az idén tavasszal is több, külföldről hazakerült képpel találkozhattak az érdeklődők, így például Nemes Lampért József egy festménye - a mester több mint tíz éve nem szerepelt olajvászon képpel a hazai műkereskedelemben - 48 millió forintért cserélt gazdát a Mű-Terem Galériánál.

Végül a harmadik, s talán legfontosabb forrást a hazai műgyűjtemények jelentik az árverezőházak számára. Tavasszal ugyancsak jól megfigyelhető volt - elsősorban a Kieselbachnál -, hogy neves gyűjtemények egy-egy kiemelkedő darabját tűzik árverésük zászlajára a műkereskedők. Így a László Károly-, Vasilescu János- és Helmut Turch-gyűjteményből több, a magyar aukciókon korábban szinte fellelhetetlen mű került árverésre.

Az árverési anyagok egyre körültekintőbb munkát igénylő összeállítása a keresleti oldal fokozódó igényeivel is összefüggésben áll. Az árverések látogatói ugyanis elsősorban a kiemelkedő kvalitású, egyúttal jól csengő nevekkel szignózott alkotások iránt érdeklődnek. Ennek következtében az úgynevezett középkategória (100 ezer és egymillió forint közötti indulási árral) csak nehezen értékesíthető - tudtuk meg Nagyházi Csabától. A Mű-Terem Galéria is érzékeli ezt a tendenciát, olyannyira, hogy - mint azt az egyik tulajdonos, Virág Judit lapunknak elmondta - fontolóra veszi, hogy a jövőben kevesebb tételszámmal, ugyanakkor csak a kiemelkedő kategóriára alapozva állítja össze aukciós anyagát. Ugyancsak a keresleti oldal erejét jelzi az a tény is, hogy sem a forint korábbi erősödése, sem a pénzmosás kiszűrése érdekében foganatosított adminisztratív intézkedések nem tudták megakasztani a forgalomnövekedést. Sőt, a műkereskedők éppen ellenkező módon a fizetési ügymenet felgyorsulásáról és egyre korrektebbé válásáról számolnak be.

Tovább bővült az árveréseken vásárlók köre is. A már ismert hazai gyűjtőkön és cégeken kívül a külföldi befektetők száma is gyarapszik - részint azáltal, hogy a nyugati recesszió enyhülésével fokozatosan visszatérnek azok a külföldi kereskedők is a magyar piacra, akik az itt vásárolt tárgyakat rendre német, francia és olasz területeken értékesítik. Ez utóbbi folyamat Mélykuti Beatrix - a BÁV aukciósházának igazgatója - szerint nemcsak a festészeti anyagon belül, hanem a műtárgyak, az antik ezüst és az ékszerek területén is jól megmutatkozott. Továbbá kedvezően befolyásolják a bővülő vásárlókört a több hazai bank által nyújtott, egyre népszerűbb privát banki szolgáltatások is.

A forgalomban lévő műkincsek hiányát az utóbbi időben elszaporodó betörések is jelzik. Sajnálatos módon az orgazdaság egyre hosszabb csápokat növeszt, hisz az utóbbi fél-háromnegyed évben jelentősen megugrott az ismert műtárgyak ellen elkövetett lopások száma. A Kiscelli Múzeum és a szentendrei Czóbel Múzeum mellett több magángyűjteményt is megdézsmáltak a céltudatos betörők, miközben a szakszerű védekezés még mindig megoldatlan problémát jelent mind a közintézmények, mind a belügyi szervek számára.