A piac ítélete

Deák-Ébner Lajos, a szolnoki művésztelep egyik vezéregyénisége egyike annak a három jeles magyar festőnek, akik már a XIX. század derekán felismerték a francia festészet és Európa új művészeti centrumának, Párizsnak a jelentőségét. A másik két mester Munkácsy Mihály és Paál László volt. Deák-Ébner 1874-től egy évtizeden át a nyarakat Szolnokon, a teleket pedig a francia fővárosban töltötte, de míg két festőtársa munkája során elsősorban a tájkép és a szalonzsáner műfaját részesítette előnyben, addig Deák-Ébner a népi életképfestészet úttörőjeként vált ismertté a hazai közönség előtt.

Talán éppen ez a különbség lehet az egyik oka annak, hogy - a kezdetben remek festői kvalitásokkal bíró - Deák-Ébner árverési eredményei az elmúlt öt évben messze elmaradtak a már említett két favorit aukciós sikereitől. Munkácsy és Paál témaválasztása sokkal inkább megfelel a mai közízlés elvárásainak. Deák-Ébner életképei - vásári jelenetei, napszámosai stb. - kevésbé keltik fel napjaink vásárlóinak elsősorban urbánus, vagy épp árkádiai vonzalmú érdeklődését, mint mondjuk egy Munkácsy-csendélet vagy Paál László egy-egy mocsaras, ligetes tájképe. A Deák-Ébner, illetve Paál és Mukácsy aukciós eredményeit elválasztó szakadékot az is magyarázza, hogy a szolnoki festő kvalitását messze nem lehet olyan kiegyensúlyozottnak tekinteni, mint két társáét. Míg Deák-Ébner korai periódusában képes volt megközelíteni Munkácsy vagy Paál eredményeit, addig életművének második szakaszában csupán ritkán tudott maradandót alkotni. Ennek megfelelően aukciós eredményeiben is erős hullámzás tapasztalható, sőt igazán kvalitásos alkotásai is csak az elvárások alsó határához közeli árakon találnak gazdára. (VG)