Aukciósház kontra galéria

A piacvezető aukciósházak javuló árverési eredményeihez hasonlóan (VG, 2003. június 16., 20. oldal) a kisebb budapesti galériák tavaszi forgalma is növekedést mutatott a 2002-es év azonos időszakához képest. A nagyobb kereslet nem csak a klasszikus magyar festészet területén mutatkozott meg, hiszen általában a kortárs galériák vezetői is a tavalyinál sikeresebb évkezdésről számolnak be.

Az általános sikerek ellenére a műkincspiac további fejlődését továbbra is súlyosan hátráltatja, hogy a galériák és az aukciósházak funkcióit gyakran - és a nemzetközi gyakorlat alapján állíthatjuk: helytelenül - vegyítik a hazai piac szereplői. Az eltérő értékesítési módszerek rendhagyó módon együttesen szerepelnek Magyarországon egy-egy cégen belül, ez pedig nemegyszer súrlódáshoz vezet. Több galériatulajdonos is úgy véli, hogy nyugati mintára a hazai műkereskedelemben is mihamarabb külön kellene választani a galériák és az aukciósházak szerepköreit.

Az egyes szervezeti formákra jellemző tevékenységi körök elvben jól elhatárolhatók. Az árverezőházak elsődleges funkciója az árverések lebonyolítása, meglehetősen széles kínálati sávban. Ezen intézmények csupán kisebb figyelmet fordíthatnak az egyes művészi életművek, időszakok bemutatására. Kiállításaik is inkább rövid távú céljaiknak felelnek meg, ahol az aukciós kínálatba bevezetni kívánt művészeket, tendenciákat előzetesen felvezetik a közönség számára. Ezzel szemben a kisebb galéria tevékenysége leginkább egy jól behatárolható művészettörténeti periódus, vagy művészek egy jól körvonalazható csoportjának átfogó népszerűsítésére, menedzselésére terjed ki. Hosszú távon, bizalmi alapon működő viszony kialakítására törekszenek, rendszeres bemutatkozási lehetőséget, katalógust, komoly előkészítő és szakmai munkát biztosítva a nagyobb siker reményében. Míg az árverezőházak célja sok művész bevonásával a sokszínűség biztosítása, a kínálat szélesítése, a galériák kisszámú és állandó művészkörrel a művész és a galéria közös érdekeire építik stratégiájukat.

Jurecskó László, a MissionArt Galéria társtulajdonosa szerint ennek a szerkezeti problémának a hátterében két jelenség áll. Az első és legkézenfekvőbb sajátosság, hogy Magyarországon a piacvezető aukciósházak élén művészettörténészek állnak, akik joggal törekszenek az aukcionálási tevékenységnél igényesebb és átfogóbb szakmai munkára. A második ok a rendszerváltás utáni hazai műkereskedelem sajátos állapotával függ össze, az elmúlt tíz évben ugyanis az aukciósházak mellett nem tudtak tőkeerős galériák létrejönni. Így a szerényebb projektekre vállalkozó kisebb galériák mellett az aukciósházak számára is kézenfekvő lehetőségnek bizonyult az ügyfélkör bővítését célzó kiállítások rendezése.

Az aukciósház és a galéria funkciójának összekapcsolódása elsősorban azért vet fel kérdőjeleket, mert az aukciósházak tevékenységében tetten érhető fiktív árgerjesztés kihat a kisebb galériák működésére is. Jurecskó László rámutat például arra, hogy több, korábban árverésen értékesített mű rövid úton visszakerül a műkereskedelem más csatornáiba. A tőkeerős aukciósházaknál ugyanis egy-egy alkotás kimagasló áron történő értékesítése már csak marketingszempontból is megtérülő húzás lehet. Az árak "felsrófolása" viszont ily módon ellehetetleníti a galériák működését, akik nem tudják, vagy nem akarják ilyen magas árakon megvásárolni, illetve eladni a náluk felbukkanó alkotásokat.

Az összefonódás kapcsán tehát szakmai és kereskedelmi problémák is felvetődnek. A szakemberek szerint a helyzet orvoslását az aukciósházak profiljainak további specializálása, valamint a külföl-dön elterjedt limitár szabályainak hazai árveréseken történő bevezetése jelenthetné.