Nagyvadra lőnek a gyűjtők

A várt 5-7 millióval szemben 12,66 millió fontért (több mint 4,8 milliárd forintért) kelt el Egon Schiele Krumaui tájkép című festménye a Sotheby's aukcióján, és ezzel új rekordot állított fel az osztrák művész alkotásainak piaci szereplésében. Az 1916-ban készült vászon hosszas párharc után került egy telefonon licitáló gyűjtő tulajdonába. A nagy érdeklődést magyarázza, hogy valóban ritka csemegéről volt szó: a szakértők által Schiele utolsó mesterművének tartott alkotás fél évszázadon keresztül a linzi Neue Galerie egyik büszkesége volt, majd - miután kiderült, hogy a második világháború idején "árjásított" műkincsről van szó - az intézmény nemrég visszaadta az eredeti tulajdonos örököseinek. Hasonló esetnek voltunk tehát tanúi, mint itthon a Mű-Terem Galéria tavaszi aukcióján, amikor a szintén restitúciós ügy eredményeként piacra került Munkácsy-kép hozta lázba a gyűjtőket.

A Sotheby's első vonalbeli impresszionista és modern képeket tartalmazó múlt heti árverésének összforgalma 37 millió font volt, aminek gyakorlatilag egyharmadát a Schiele-kép jelentette. A 35 tételből 11 nem talált vevőre, ám így is sikerült a tavalyi hasonló árverést megközelítő eredményt elérni (akkor 38,8 millió font volt az összleütési érték). A kiemelkedő alkotások iránti töretlen érdeklődést jelzi a kínálatban szereplő Paul Gauguin-kép szereplése is. Az 1902-ből származó, Tahitin festett nagyméretű alkotást a várt 7-9 milliós sávban (7,6 millióért) tudta értékesíteni a ház. Szakértők szerint a 7 milliós limitár korábban valószínűleg bukásra ítélte volna a képet, ám ma már olyan ritkán bukkannak fel a piacon fontos Gauguin-képek, hogy a gyűjtők szinte bármit megadnak egy ilyen alkotásért. A magas limitár egyetlen esetben okozta valóban nívós alkotás bukását: Paul Cézanne 1897-98 körül készült remek tájtanulmányáért senki nem akart 3-4 millió fontot kifizetni. Pablo Picasso egy korai, bikaviadalt ábrázoló vászna viszont jó áron, 2,13 millió fontért talált új gazdára, és tisztes eredménynek számít Gauguin ugyancsak korai, a pont-aveni korszakból származó téli tájképéért kifizetett 1,57 millió font is. A szürrealista anyagból Joan Miró egy 1949-es alkotása 2,5 millió, René Magritte egy 1960 körüli munkája pedig 1,97 millió fontért cserélt gazdát a Sotheby'snél.

A fő riválisnak számító Christie's hasonló témájú, ugyancsak múlt heti presztízsárverésén a 46 tétel 83 százaléka kelt el, ám az összeredmény 26 millió font alatt maradt. Ez jóval kevesebb a tavalyi 40 milliós eredménynél - igaz, akkor egy remek Picasso-kép egymaga 16 milliót hozott. Most Vincent van Gogh egy nem túlzottan izgalmas virágcsendélete vitte el a pálmát, mindössze 4,2 millió fontos leütési árral. A vászon ugyanúgy egy japán gyűjteményből került a piacra, mint a mester egy - szintén nem kiemelkedő kvalitású - női portréja (3,3 millió font). Van Gogh egy rajza (hátoldalán egy dokumentumértékű levéllel) 845 ezer fontért cserélt gazdát.

A Christie'snél a visszamaradt tételek között volt például Gustav Klimt egy vászna, amelyért 1,5-2,5 millió fontot vártak előzetesen a ház szakértői. A felvonultatott 11 szürrealista alkotás ezzel szemben jól teljesített. Összesen több mint 5 millió fontot hozott ez a csoport, a legdrágább tétel - Paul Delvaux 1947-es női aktja - 1,685 milliós leütési árat ért el. Kiemelkedően sikeres volt a nagyárverés nyitányaként tartott, 30 tételes grafikai aukció is. A Tériade-gyűjteményből piacra került impresszionista és modern munkák 100 százaléka elkelt, összesen több mint 4 millió fontért. Öszszességében - figyelembe véve a világgazdaság gyengeségét és azt, hogy az impresszionista aukciók összeállítása éppen az iraki háború idejére esett - nem nevezhetők rossznak a múlt hét eredményei, és főleg az biztató, hogy a kiemelkedő alkotásokért továbbra is stabil kereslet mutatkozik.