Régi mesterek: erős szezonzárás

A Sotheby's valamivel 20 millió font feletti összleütési eredményt ért el az 1800 előtt készült festményekkel, amihez a régi mesterek rajzai további egy és negyedmillió fontot adtak hozzá. A Christie's darabszámra nagyobb, ám gyengébb színvonalú festménykollekciója nem egészen tízmillió fontot, a rajzaukció pedig 1,6 milliót hozott. A tételeknek nagyjából kétharmada talált gazdára a brit fővárosban rendezett, szezonzárónak tekinthető árveréseken.

A Sotheby's sztárja Rembrandt Harmensz van Rijn 1634-re datált önarcképe volt. Az előzetesen 4-6 millió font közötti értékűre becsült tábláért 6,949 milliót fizetett ki az egyébként inkább impresszionista művekre szakosodott texasi gyűjtő, Steve Wynn. Mint arról beszámoltunk, a Rembrandt-kép egyik érdekességét kalandos története adta: a mestert ábrázoló képet még Rembrandt életében egy orosz arisztokrata képmásává alakították tanítványai (VG, 2003. július 7., 20. oldal).

Ugyancsak jó eredmény ért el a Sotheby'snél Annibale Carracci Szent családot ábrázoló, rézlemezre készült olajfestménye. A Montaltói Madonna néven is ismert, 1598 körül készült kép a várt összeg mintegy kétszereséért, 789 ezer fontért került a mester szülővárosa, Bologna tulajdonába. Komoly küzdelem folyt az utrechti születésű, majd a XVII. század végén és a XVIII. század elején Itáliában működő vedutafestő, Gaspar Vanvitelli (eredeti nevén van Wittel) munkáiért is. A Christie'snél két velencei képe együttesen másfél millió fontért kelt el, a Sotheby's kínálatában szereplő - jobb kvalitású - nápolyi, illetve római látképe 1,9, illetve 2 millióért cserélt gazdát.

Jóllehet a Christie's eredménye összességében a versenytárs cég teljesítményének felét sem érte el, meglepetések itt is akadtak. Egy a katalógusban Gioacchino Asseretónak tulajdonított Salome-ábrázolás a várt 80-120 ezer fonttal szemben 733 ezerért kelt el. A kép vonzerejét feltételezhetően a származása - frissen került elő egy spanyolországi kastély gyűjteményéből - növelte, de az sem lehetett mellékes szempont, hogy a vastag szennyeződésréteg eltávolítása után esetleg kiderülhet: valójában egy nevesebb alkotó kezétől származik a vászon. Francisco José de Goya y Lucientesnek az 1780-as években kivitelezett, ám azóta megsemmisült oltárképhez készített oldott, festői szépségű vázlata esetében 453 ezer fontnál koppant a kalapács.

A jó színvonalú, ám nem ritkaságnak számító képek iránt ezzel szemben mérsékelt volt az érdeklődés. Ez ugyanúgy vonatkozik a folyamatosan, viszonylag nagy számban piacra kerülő holland virágcsendéletekre, mint például Hendrik Terbrugghen zenészportréjára, amely 1997-ben még 882 500 dollárt ért, most azonban csupán 229 ezer fontért (tehát mintegy 380 ezer dollárért) talált vevőre.

Feltűnő volt a spanyol és olasz gyűjtők aktivitása a londoni aukciókon - mutatnak rá megfigyelők, hozzátéve: a jelek szerint ezen két ország vásárlói használják ki leginkább az euró erejében rejlő lehetőségeket. Ily módon nem volt meglepő, hogy több spanyol festmény is meglepően magas áron talált gazdára - Luis de Morales frissen felfedezett munkája 588 ezer, Bartolomé Esteban Murillo Szeplőtlen fogantatása pedig a becsült érték ötszöröséért, 341 ezer fontért kelt el.

A piac tehát a régi mesterek képei esetében is jól tartja magát, a kiemelkedő darabok ugyanúgy magas árakon cserélnek gazdát, mint az impresszionisták és a modern klasszikusok (VG, 2003. július 7., 20. oldal). Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy az árverések összleütési értékei jócskán elmaradnak a tavalyi nyár hasonló aukcióinak eredményeitől. A különbséget jól érzékelteti, hogy akkor egyetlen alkotásért - Pieter Pauwel Rubens frissen felfedezett, remek kvalitású Betlehemi gyermekgyilkosság című művéért - közel 50 millió fontot fizetett az új tulajdonos, ami jóval több, mint a két nagy cég idei összeredménye. Az idén januárban is sikerült közel ilyen kvalitású "nagyágyút" felvonultatni a régi mesterek mezőnyében: akkor Andrea Mantegna Pokolra szállás című munkája a kikiáltási ár kétszereséért, 28,5 millió dollárért kelt el a Sotheby'snél.