Teljességre törekszenek az aukciósházak

A hazai műkereskedelmet - a papírrégiségeket is idesorolva - uraló mintegy 10-12 aukciósház árverési programjának lényeges elemei egyáltalán nem változtak az elmúlt 4-5 évben. Az árverezőházak profilját ugyanis már a cég létrehozásakor eldöntött célként határozták meg a tulajdonosok, és ezek a kezdeti elképzelések a működés során csak kismértékben változtak. A BÁV, a Polgár és a Nagyházi kezdettől fogva kitart eredeti profilja mellett, amibe a régi és a 19-20. századi festészet, grafika mellett a műtárgyak legszélesebb skálája egyaránt beletartozik. Ez annak ellenére így van, hogy például a BÁV aukcióseredményeiben a festmények értékesítése jelentősen háttérbe szorult az utóbbi időszakban. A Kieselbach és a Mű-Terem Galéria ezzel szemben gyakorlatilag egyeduralkodóvá vált a 20. századi klasszikus festészet terén; ebben a szegmensben sem a Nagyházi, sem a BÁV - ékszerek, bútorok, ezüst- és dísztárgyak, valamint keleti és néprajzi anyagokra kiterjedő széles kínálati sávja miatt - nem volt képes érdemben lépést tartani a két nagy céggel.

Márpedig a műkereskedők és aukciósházak fokozott specializálódása nemcsak a gyűjtők és befektetők tájékozódását könynyíthetné meg a hazai piacon; a kínálati oldal számára is előnyös lehet ugyanis, ha a kereslet koncentrálódna. Az egyes szegmensekre való összpontosítás sikerét a Kieselbach és a Mű-Terem eredményei mellett az Abigail Galéria esete is jelzi. Az Abigail tudatos módon felvállalta a másodrangú festők és alkotások felkarolását, árverezését. Emellett az immár kétéves munka során felduzzadt grafikai anyag aukcionálásában is fantáziát látott a cég, és így - 2002 decembere óta - az Arte Galéria hagyományos grafikai árverései mellett immár az Abigail rajzokból, nyomatokból és akvarellekből összeállított árveréseit is látogathatják a grafikák iránt érdeklődő gyűjtők. Az Arte Galériának a grafikák terén elért stabil eredményei ugyancsak a szakosodás előnyeit jelzik.

A szakosodás viszonylag alacsony fokát a műkereskedők a hazai piac viszonylag szűk keresleti oldalával magyarázzák. Így érthető, hogy a műkereskedelem szinte minden résztvevője egyszerre több műfajon belül is folytat árverező tevékenységet, s a profilok változtatását csupán a piaci területvesztés esetén fontolják meg. A nyugati, jól bevált stratégiák idehaza nem találnak követőkre, pedig egyre inkább úgy tűnik: a közeljövőben koncentráltabb üzletpolitikára kényszerülnek a hazai aukciósházak is. A kilencvenes évek újraelosztását követően ugyanis a jövőben a kereskedőknek jóval keményebb csatákat kell majd vívniuk egy-egy beadó megnyeréséhez, valamint a sikeres árverések megrendezéséhez - jósolják szakértők. Erre utal az egyre nyomatékosabb gyűjtő-beadói háttér például a Kieselbach Galériában, vagy a Mű-Terem azon elképzelése, hogy az elkövetkezőkben a galéria szakmai stábja ez eddiginél erősebb rostát alkalmaz egy-egy aukciósanyag összeállításánál.

Ha lehet, még összetettebb a könyvek és papírrégiségek aukcióspiaca. Az öt vezető antikvárium profilja a kínálat tekintetében szinte teljesen megegyezik. Az esetleges eltérések az árverések kínálatában legfeljebb csak arra engednek következtetni, hogy az adott antikvárium erejéből éppen milyen kollekció öszszeállításra futotta az árverést megelőző fél, esetleg egy évben. A papírrégiségek területén az aukciósprogram zsúfoltsága jelent inkább problémát. Mint arról beszámoltunk (VG, 2003. június 2., 20. oldal és június 30., 20. oldal), a műkereskedelem ezen területén a beadó szempontjából kedvező feltételek nyomán az utóbbi időben oly mértékben felduzzadt az aukcióskínálat, hogy a vezető antikváriumok már különválasztva értékesítik a kiemelkedőbb és az átlagosnak minősíthető portékáikat. A kisebb antikváriumok között már megfigyelhető némi szakosodás. E területen azonban elsősorban az olyan ritkaságok bukkannak fel - régi plakátok, fotók, képeslapok stb. -, melyek piaci értéke mindössze néhány ezer vagy tízezer forint körül mozog.